Aktív témák

  • rdi

    veterán

    Szalai tanárnő
    csöpp volt,
    mindig sietett
    rendszert váltani,
    segíteni valakinek,
    segítséget kérni valakitől.
    Mindig sietett.
    Esőcseppek sietnek így,
    ritkán virágba boruló sivatagra.
    Szalai tanárnőt
    az alagsor poros szürkeségében
    a használt ruha halmok között
    idézzük fel.
    Ő volt a Szegényeket Támogató alap Szolnokon.
    Akkor, amikor még tilos volt szegényekről beszélni.
    A pincéket rég mások használják:
    - kidobott kacatok,
    - fölösleges ruhák,
    - törött lábú székek
    - kerékpárok
    - üres befőttesüvegek.
    Itt emlékezünk.
    Halljuk a hangját,
    látjuk, ahogy
    apró alakja fel - feltűnik.
    Az akkori lakók
    elköltöztek,
    meghaltak,
    nem emlékeznek,
    őket hiába kérdezed.
    Üres befőttesüvegek.
    Szalai tanárnő
    asztalán ott maradt az utolsó segély,
    cukor és liszt és olaj.
    Milyen lehet a szükség?
    Emlékezni maradtunk, tenni helyette nem.

Aktív témák