Új hozzászólás Aktív témák

  • HaaS

    addikt

    válasz Ilsyde #105 üzenetére

    Hát igen, oroszok:)! Érződik, hogy mennyire szeretik ezeket a játékokat készíteni, a PA-t is végigröhögtem. Most is vannak spontán történések/röhögések, ezért örülök nagyon, mikor nem tudok semmit egy játékról, csak azt, hogy jó... fel lehet fedezni.

    Példa (spoiler):
    Nagy nehezen tökélyre fejlesztettem, hogy hogyan érdemes két kerékre állítani a ladát a dzsungel egyik szélesebb ösvényén... éppen széles mosollyal engedem vissza négy kerékre, mikor is nagy taktaktakkra, meg villogásra leszek figyelmes balra, valami van bent az erdőben. Biztos a government vs mafia küzdelem már megén... gyóvan, befékezek, leállítom a motort (takarékosságra nevel a játék, alapjáraton is szépen szívja a tankot), kilépek.
    Bááz... jó sűrű az erdő, nem látok szart sem.
    Sebaj, előkapom a pityukát, hónom alá szorítom, és hallgatózva megyek mélyebbre... közben csend támad, a fegyverek elhallgatnak. Végre látok egy tisztást, óvatosan megközelítem, előveszem a fényképezőgépet, pityuka zsebbe. Hát most mit csináljak, ha ennek a legjobb a zúmja? Javában csavargatom a gépet, nézelődök, mire észreveszem a kormányember hátát, alig fér a képbe ekkora nagyításnál. Felröhögök, hogy de jó, hogy nem látta senki ezt a felfedezési módszert, kilépek a csávó elé: mivan. Semmi. Elintézte már a gonoszokat, az egyik hulla ott van a háta mögött. Előbb érek oda, kipakolom a mozdulatlan zsebeit, a töltény jó drága, meg könnyű, ez a fő profil. Gyóvan.
    Éppen indulnék tovább, hogy hátha van még tetem, mire felszisszen előttem valami, én meg akkorát ugrok, mint egy egy... szóval nagyot. Hátrálok, a kígyó "felágaskodik" (hehehehe) és sziszeg veszettül... támad. Nézek a katonára, hogy tán lelőhetné, de nem. A barom. Előveszem a felspécizett hatlövetűt, na majd ezzel móresre tanítom a kígyót. 4 jólirányzott lövéssel (az utolsó találta el) leterítem. Először használtam a szombrérós pasi csudarevolverét, aki ezt adta a pótkerékért cserébe.
    Na jól van, tűnjünk innen, túl sűrű az aljnövényzet. Éppen indulni készülök, mikor halk nyögéseket hallok a passzív katona felől. Na ne. A csávó ott áll, és remeg. Mi van? Megyek közelebb, de hát nem merek nagyon, valami van körülötte. Előveszem a fényképezőgépet, ráközelítek. Valami gomolygó felhő. Nem hiszem el. Meresztem a szemem erősen. Rovarok hada, méhek vagy darazsak lesznek, mert a csávó rendesen jajgat... aztán összeesik. A jól bevált reflex azonnal életbe lép, hogy szedni föl mindent, hátha van nála valami jó cucc, már indulok is, közben erősen hunyorogva nézek előre a levelek közé, ahol még látni vélem a gomolygó rajt.. odaérek, kapkodom fel a cuccot, de már látom, hogy kész baj, itt vannak... felkapom a fegyverét is, majd megnézem mennyire van lepusztulva, most inkább rohanjunk innét... figyelem a hápét meg a védettséget, hálát adok közben, hogy a fullos light armorom volt fent... mire nagy nehezen kirohanok a kocsihoz, már 75%-ra szedték ruhát, meg az életerőt is. Felpattintom az ajtót, fullgáz....

    ...és ez csak egy megállás a semmi közepén.

    Találtam már egy dungeont is az indián falu alatt, az is bódogság.

Új hozzászólás Aktív témák