2. Fórumok
  3. PC játékok
  4. Dark Souls sorozat
Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #8519 Kai_Rong senior tag Gothmog #8518
    Új Válasz #8519
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Kai_Rong

    senior tag

    válasz Gothmog #8518 üzenetére

    Miért skippeled a DS2-t? Nyilván egyéni vélemény, de sokkal nagyobb fun sorban játszani a sorozatot, látva, hogy mi hova és mennyit fejlődött.

    PSN ID: KaiRong-Sama / Switch ID: SW-2173-7086-2044

  • #8526 Gothmog aktív tag Gothmog #8518
    Új Válasz #8526
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Gothmog

    aktív tag

    válasz Gothmog #8518 üzenetére

    Jelentem, végigvittem.

    Az Elden Ringhez képest határozottan könnyebbnek éreztem. Pontosabban, úgy fogalmaznék, hogy a bossok itt meglehetősen könnyűek voltak, nem olyan "idegbetegek", mint az ER-ben némelyik. Ugyanakkor a bossokhoz eljutni itt egyértelműen nagyobb kihívást jelentett, bár egyáltalán nem vészeset. Inkább csak jobban oda kellett figyelni.

    A játék jól öregedett, abszolút élvezhető ma is (első találkozásra, nosztalgia faktor nélkül is). Ugyanakkor nem olyan "fluid", mint mondjuk az ER, érezhetően döcögősebb még itt-ott a játékmechanika.

    A "tetszett" kategóriás dolgokból a pályadizájnt emelném ki: változatosak és kidolgozottak a helyszínek, ötletesek a shorcutok, és nagyon babán megoldották, ahogy a különböző helyszínek ide-oda átjárást biztosítanak egymás között. Így néha meglepő(en ismerős) helyeken lehet kibukkanni látszólag teljes más helyszíneken kalandozva.

    A "nem tetszett" kategóriából a - bármilyen fura esetleg - bossokat hoznám fel.
    1. volt néhány jó és élvezetes harc/remek boss (pl. a DLC bossai: Artorias, Kalameet, Manus; míg az alapjátékból Quelaag akivel a legtöbbet szívtam mellesleg, illetve valószínűleg ide jöhetett volna a Pufi/Girnyó duó is, ha nem summonnal esek nekik - egyedül náluk hívtam be phantomot, ott is csak kíváncsiságból, mert hallottam, hogy durva a duó, és gondoltam, ha van segítő, akkor legalább addig van egy kis nyugtom, hogy megfigyelhessem a két ellenfél mozgását/támadásait; na ehhez képest Solaire brutálisan jól bírta/lefoglalta az egyiket, így meg röhejesen könnyed gyerekjáték lett a harc)
    2. ugyanakkor a bossfightok közül sok röhejesen könnyű volt, mintha valami falábú szerencsétlent toltak volna be, hogy helyettesítse a hasmenéssel valahová elszaladt valódi bosst (pl. Pindle, Nito, Seath, a négy király az Abyssban, sőt a legvégén Lord Gwyn is)
    3. azután voltak, amik nagyon könnyűek voltak, mert pofonegyszerű "mechanikára" épültek, és ezt a mechanikát kb. az első fél-egy percben le lehetett venni a harcból (pl. Gaping dragon, Taurus demon, Iron golem vagy a Butterfly)
    4. és végül voltak azok a bossok akik egyszerűen kibeb*szott idegesítőek voltak (nem feltétlenül nehezek, hanem idegesítőek): ilyen volt Demon Ruinsnál az a centipede demon vagy mi, ami alig akart kijönni a lávából, hogy ütni is tudjam, ilyen volt a két hidra (az Ash Lake hidrát ott is hagytam a p*csába, majd utólag olvastam, hogy nem is kell az összes fejét levágni, és ha egyet még kivárok, már megdöglött volna...), és ilyen volt minden idők egyik legidiótább bossfightja, a Bed of Chaos! Itt emlékeztem egy régi videóból, hogy mekkora szívás ha "normálisan" akarod megölni, így az ajánlott cheese-eléshez folyamodtam (kiütni az egyik oldalt, majd kilépés; másik oldalt, majd újra kilépés, végül rámenni a közepére; így persze ez is pofon egyszerű volt).
    Most nem is tudom hirtelen, hogy melyik volt az utolsó boss a játékban, akinek egynél többször kellett nekifutnom... (oké, mostbeugrott, hogy a Bed of Chaosnál haltam egyszer, mert beszakadt alattam a padlózat... de ezt megelőzően valahol Anor Londo előtt lehetett az utolsó olyan boss, aki nem ment le elsőre.)
    Amit azért a bossok javára írok, hogy némi ismétlés mellett (pl. asylum demon még kétszer jött elő különféle neveken, némileg felturbózva), de próbáltak azért változatos képességeket/trükköket adni nekik. De itt azért éreztem, hogy ez még a "hőskorszak", nincs annyira kiforrva minden.

    Oké, a bossos rész kicsit hossza lett fanyalgó, úgyhogy - a rend kedvéért - kihangsúlyoznám, hogy alapvetően igen élveztem a végigjátszást, remek játék a DS Remastered, még ha érezni is, hogy ez egy korai munka, és később azért csiszolgatták már a formulát.

    A játékban különben warriort indítottam. Long sword (két kézre fogva), majd Undead Parishtól Halberd, majd a Claymore-t megszerezve onnantól ez a kard (szintén többnyire két kézben). Utóbbit húztam fel a maxra is.
    Páncélként Havel vértezetében voltam javarészt (Anor Londo után), onnantól persze, hogy 50%-os equip load alatt meg tudtam oldani a dolgot. Gyűrűnek Havel gyűrű, illetve a HP/stamina/loading növelő csecsebecse. Ha muszáj volt gyűrűt cserélnem (pl. a lávás résznél), akkor Havel gyűrűje került addig le. Ebben a páncélban egyébként elég sok mindent arccal is simán le tudtam venni. "Csupaszon" rohangálva nyilván nehezebb lett volna minden.
    Nem is tudom pontosan: talán 93-94. szintűként mentem be Gwynhez a végén.

    Most kis pihenés, majd következik a DS3. Mindenhol azt olvasom, hogy ez a sorozat csúcsa, az ER is néhány tekintetben visszalépés hozzá képest, így kíváncsian várom!
    Azt még nem tudom, hogy valami dex vagy quality buildes karaktert csináljak-e majd benne, de úgyis megálmodom még időben. (Annyi biztos, hogy az ER és a DS Remastered végigjátszásomhoz híven itt is totálisan "no magic/no miracles" etc. lesz a karakter. Csak puszta acél...)
    Persze valamikor a DS2 is sorra kerül majd.

    Endure. In enduring, grow strong.

Új hozzászólás Aktív témák