Új hozzászólás Aktív témák

  • Nissifer

    tag

    válasz warcat #971 üzenetére

    Régi szerepjátékos-mesélős múltam miatt egészen konkrét, és végletekig lecsiszolt karaktereket látok tisztán magam előtt. Elképesztő alapossággal szoktam kimunkálni a karaktereimet, nem csak tulajdonságok, képességek, érdeklődés, hanem életszemlélet-jellem alapján is. Talán ez sokak számára már-már hihetetlen lehet, de olyan erős "kategorikus imperativusz"-szal rendelkeznek a karaktereim, hogy szinte önálló életre kelnek, és nem engedelmeskednek nekem. Például nem veszi fel a jobb értékekkel rendelkező páncélt, mert az kényelmetlen, a sisak sem kell neki, mert abban nem lát rendesen.. nem, ebbe a küldetésbe nem kezd bele, mert nem tartja helyesnek, vagy rossz érzése van ezzel kapcsolatban.. a nagy nehezen megszerzett nagyságrendekkel jobb fegyvert meg eladja az árusnak, mert olyan "béna a fogása" és különben is elsütéskor nagyot üt.. Én meg persze visítok gyakran a kétségbeeséstől, hajamat tépem kínomban, hogy "bazdmeg, ha így folytatod tovább, mind meghalunk!" és gigászi erőfeszítéseket teszek annak érdekében, hogy a karakterem mehessen a saját feje után tovább anélkül, hogy a következő 2 másodpercben lemészárolnának bennünket. Hjaajh.., hányszor fordult elő, hogy törött lábbal, lebénult kézzel, félvakon, kiszáradva vonszoltuk magunkat a kopár, ismeretlen tájon, csikorgatva a homokot a szánkban, miközben szó szerint égetett a nap... abban reménykedve, hogy nemsoká' jobb lesz.. kitartás, nemsokára jobb lesz.. valahol csak találunk vizet, vagy legalább orvosi sínt.. de hát beszélhetek én ennek.

Új hozzászólás Aktív témák