Új hozzászólás Aktív témák
-
Cifu
félisten
Én ezt nem tartom hibának, tanulási ívnek (learning curve) inkább.
Az USA is belefutott pár zsákutcába a témában az 1970-es és 80-as években, szóval ebben én nem látok problémát.Megcsinálták, rájöttek, hogy marha nehezen manőverezhető (függőleges vezérsík nélkül ez azért nem olyan meglepő), módosítani kell rajta. Rájöttek, hogy a beömlőnyílás túl nagy reflexiópontot (pontokat) ad, hát áttervezték. A futóműnél is valamiért nem volt jó ötlet a tandem elrendezéssel, hát lett paralel.
Ezek teljesen normálisak egy ilyen programnál. Az ATF (YF-22 vs. YF-23) projektnél is volt ilyen, az YF-22 eléggé eltér a sorozatgyártott F-22A-tól. A JSF projektnél meg annyira áttekerték menet közben az elvárásokat, hogy a Boeing-nek alapjaiban át kellett terveznie a gépet az X-35-höz képest.Ez pedig szerintem továbbra se olyasmi, mint az ATF vagy a JSF tender, hanem inkább a korábban említett kísérleti járművek közé sorolható inkább.
Az olyan kevésbé ismertek közé, mint a Have Blue (ős F-117A kísérleti gép), a Tacit Blue (nem lett végül közvetlen utódja, a lopakodó robotrepülőgépek számára felhasználták a tapasztaltakat):
Hasonló a Northrop X-47 család is, volt X-47A, majd a jelentősen eltérő kialakítású X-47B:
Szóval én ezt teljesen természetesnek tekinteném...
-
Cifu
félisten
Ezek amúgy szerintem inkább kísérleti gépek, mint prototípusok.
Mint az amerikai X-36, X-44, X-47, az európai Neuron, SHARC, stb. , csak ember vezette gépekkel.
Kísérleteznek a lopakodó technológiákkal.Ami ebben egyébként figyelemre méltó, hogy 10 hónappal az első után jött a második. Komoly erőforrásokat fordítanak az ilyen fejlesztésekre...
Tippre egy "saját" B-21 lopakodó bombázó lehet a cél....
-
Cifu
félisten
A "Schakal" szép új név, de ez nem más, mint az RCT30 toronnyal (ami a Puma lánctalpas lövészpáncéloson is megtalálható) felszerelt Boxer gumikerekes páncélozott szállító jármű. Az RCT30 rendelkezik ugye egy 30mm-es, programozható gránátot is tüzelni képes gépágyúval, egy párhuzamosított géppuskával és 2db tűzkész Spike LR/LR2 páncéltörő rakétával.
A számok azok, amik itt brutálisak. És nem a 150db, hanem az, hogy ez 3,4 milliárd euróba kerülhet. Az azt jelenti, hogy a különféle extrákkal együtt 22,66 millió euro egyetlen ilyen jármű.
A teljes megrendelés egyébként 222 jármű, ebből a maradék 72db Hollandiának megy. A megrendelés egy éve volt lebegtetve, mivel a Német belpolitikai kormányválság miatt akadályoztatva volt a törvényhozási elfogadása.
A tenderen egyébként két opció versenyzet eredetileg, a KNDS féle RCT30 torony, ami a PUMA-n is megtalálható, és a Rheinmetal féle Lancet torony, ami például a KF41 Lynx lövészpáncéloson van.
A probléma az volt, hogy a Lancet személyzettel ellátott torony, így több helyet vesz el a beltérből, vagyis kevesebb katonát tud vinni magával. Ez persze viszonylagos, mert a pct. rakéta és lőszer tartalékok az RCT30 esetén is helyet foglalnak, tehát valahol kompromisszumot kell kötni.Amúgy mind a Lancet, mind az RCT30 torony rendelkezik automata kis méretű légicél azonosítással, és automata tűzvezetéssel a beépített EO/IR érzékelőkkel. Ez viszonylagosan hasznos képesség a Class I. szintű drónok (quadkopterek) ellen, de a célfelderítés ettől még alapvetően emberi azonosítás alapú, vagyis azért ez nem 100%-os megoldás. De legalább valamilyen korlátozott légvédelmi képessége van.
Videó az RCT30 tornyos Boxer bemutatójáról. -
Cifu
félisten
Ha igaz...
A Szu-57 export nagyon érdekes téma. Hozzá teszem, a jelen ismereteink szerint a Szu-57 nem annyira lopakodó, kb. valahol a függesztmény nélküli Rafale szintjét hozza. Az kb. 2 nagyságrendre van az F-35 szinttől. Ha a lenti kilométereket akarjuk viszonyítani, akkor egy külső függesztménnyekkel, póttartályokkal repülő F-16 mondjuk 150 km-ről van észlelve, egy F-35 mondjuk 40 km-ről, akkor a Szu-57 kb. a kettő között, úgy 100-120km körül lehet. Ismétlem, csak erős megközelítés, de a nagyságrend ez lehet.Na most ezért nem érdekelte Indiát a Szu-57, illetve annak kétüléses változata, az FGFA, amit India pénzén fejlesztettek volna ki az Oroszok...
Ezzel együtt a Szu-35 egy generációs ugrás lenne az Iráni légierő leharcolt F-4, F-5, F-14 vadászgépeihez képest...
De a legfőbb konkurense(i), Izrael és az USA vadászgépeihez képest... hát... nem sok mindenre lesznek jók...
-
Cifu
félisten
Kezdjük az elején, [ebből a videóból indultunk] (De nem érdemes megnézni, mert tele van marhaságokkal...)
Irán Kína függése: Nos ez sokkal összetettebb, mert egy alapvető problémát nem említettek: Irán fő ellenfele az 1980-as években Irak volt. Aki a Szovjetunióval volt jó kapcsolatban. Tehát az, hogy nem bíztak meg a szovjet technikában, nem igazán tekinthető igaznak, a fő problémájuk diplomáciai volt, mivel Irak fő fegyverszállítója a Szovjetunió volt. Az Irak-Iráni háború viszont leapasztotta a nyugati alapú Iráni haditechnikát, ezért Észak-Koreához és Kínához, kisebb mértékben Líbiához és Szíriához fordultak.
Itt volt még egy csavar: Irak is kereste a piacon az háborús veszteségek pótlásának lehetőségét, és bár a nyugattal is javult a politikai kapcsolat (mert hát Irán ellen harcolt Szaddam, tehát főleg az USA szempontjából az ellenségem ellensége volt), fegyvert nem kapott onnan, vagy Szovjet és Kínai fegyvereket vásárolt. Igen, Kína mindkét oldalnak szállított...
Ez vezetett oda, hogy Irán (főleg nyugati (!), kínai és észak-koreai támogatással) nekiállt kiépíteni a saját hadiiparát, ami többek között olyan eszközök lemásolását jelentette, mint a TOW páncéltörő rakéta, vagy pótalkatrészek az AH-1 helikopterekhez.
Kína ugyanakkor alapvetően felhasználta Észak-Koreát arra, hogy rajta keresztül támogassa Iránt, mivel Kína és az USA kapcsolata ekkoriban igen jó volt, és ezt nem szerették volna kockáztatni. Az 1990-es években a kapcsolatok megromlottak, így a "középső embert" kihagyva már nyiltan is támogatták fegyverekkel Iránt.
Ez alapvetően a Kínai-Iráni fegyverszállítás háttere. Oroszország is megjelent a 2000-es években, Putyin alapvetően próbálta a fegyverszállítások és az olaj-kitermelés terén maga mellé állítani Iránt. Vagyis versenyeztek az Oroszok és a Kínaiak...A 2025-ös izraeli légicsapások során Irán légvédelme súlyos kudarcot vallott, különösen a kínai JY-10 radarok és HQ-9 rendszerek esetében.
Ez az, amit én azért tartok erősen falsnak, mert Irán 2016-tól vásárolt 4db Sz-300PMU2 komplexumot. Ez nem a legmodernebb rendszer, de alapvetően potens légvédelmi komplexum, két generációval az Ukrajnai Sz-300P/PSz-ek felett áll, és ugye a P/PSz-ek is képesek voltak kordában tartani az Orosz légierőt...
Itt pedig azért álljunk meg egy pillanatra: a videó ott válik teljesen hiteltelenné, amikor a C-802-őthöz képes odairéni, hogy nem volt képes indítani...
Mi a probléma? Hogy a C-802 egy hajó elleni robotrepülőgép. Nem légvédelmi rendszer.
Upsz. Innen kezdve engedjük el a videót, számtalan marhaság van benne.De most térjünk vissza arra, hogy hát képtelenek voltak követni az F-35I lopakodókat pláne lelőni őket. Ehhhmmm....
Egy F-15 vagy F-16 gépet képes egy Sz-300PMU2 felderítő radarja, a 64N6E2 közepes magasságban mondjuk 250-300km-ről észlelni és azonosítani, és mondjuk 150km-ről már a tűzvezető radarja is képes követni. A tűzvezető radar a 30N6E2, Ő az, itt:
Amikor megjelent az 1990-es években, kvázi megvalósította azt, amit A2/AD-nak hívnak, a rövidítás nagyjából "Elérés elleni / Területi zárlat"-nak fordítható és azt jelenti, hogy közepes/nagy magasságban meglehetősen nagy távolságból képes a környező légtérben lévő légi járművek harci tevékenységét hatásosan negálni. A 48N6 rakétával, aminek optimális maximális hatótávolsága 195km, pedig párosban ezt kellően hatékonyan képes is volt megvalósítani. No nem 195km-en belül, de mondjuk úgy, hogy 120-150km-en belül egy Sz-300PMU2-es nem bölcs dolog menni egy nem lopakodó vadászbombázónak.
Itt jön az F-35I a képbe, de csak egy kis vargabetű után. Izrael ugyanis ugyan részben a Moszadnak köszönheti a légvédelmi komplexumok leküzdését, távirányított rakétákkal, drónokkal támadták őket beszivárgó egységek.
Most térjünk vissza az F-35I-re. Ha nagyságrendileg szeretnénk a képességét meghatározni, akkor ha egy F-15I mondjuk 120-150km-en belül maximum fűnyíró módban, pár méteres magasságban repülve tud ezen a területen belül működni. Nagyjából 25-35km-ig, a terepviszonyok függvényében. Annál közelebb, ha a tűzvezető radar rálát, már csak öngyilkosság szinten érdemes menni. De hát ez EGY komplexum, márpedig a réteges légvédelem lényege, hogy ezen a zónán belül egy csomó kis- és közepes hatótávolságú komplexum is van. Tehát az F-15I-nek ezeket is semlegesítenie kellene, ha bármit is szeretne ott csinálni.
Lefordítva: egy nem lopakodó gép egy normálisan rétegezett ellenségi légvédelmi környezetben életképtelen, nagyon nagy rizikót vállalva tud csak működni. Lásd Orosz-Ukrán háború...
Ilyenkor két lehetőség van: vagy nagy hatótávolságú fegyvereket vetnek be, ahogy teszik az Orosz és Ukrán vadászbombázók többsége, és tették az Izraeli F-15I és F-16I vadászbombázók az Iráni hadműveletek első napjaiban, vagy pedig laposkúszásban küzdenek, kitéve magukat a vállról indítható rakétáknak és kis hatótávolságú légvédelemnek. Az ukrán és orosz pilóták ezzel olykor próbálkoznak, néha meg sajnos odavesznek. Az izraeliek ilyesmivel nem próbálkoztak, ők közepes magasságban működtek...Az F-35I közepes magasságban nagyjából 35-50km-re közelíthet meg egy S-300PMU2-őt. Ez pedig már olyan távolság, ahonnan egy sikló légibombát is tud dobni. Tehát nem kellenek nagy méretű és nagy tömegű nagy hatótávolságú fegyverek.
Itt most akkor nézzük a HQ-9 és FY-10 rendszereket: ezek kb. az Sz-300PMU2 szintjei.
A fentiek alapján tegyük fel a kérdést: volt esélyük?
A válasz: nem volt.Ahhoz a még modernebb, eleve széttelepített rendszereknek van esetleg esélyük, mint a NASAMS, a Patriot PAC-3, a SAMP/T, az Sz-350 (amiből nincs túl sok az oroszoknálá), talán az idén debűtált kínai HQ-20 tudja ezt. Talán. Mert kb. semmit sem tudni róla...
Ennek ellenére Irán újabb fegyvervásárlásokat indított Kínától, többek között 36 darab J-10C vadászgépet és HQ-9 légvédelmi rendszereket. A fizetés cserekereskedelemmel, iráni olaj formájában történik, megkerülve az amerikai szankciókat.
Ez megint olyan dolog, hogy Kínának a J-10C és a HQ-9 még mindig magasabb színvonalat képvisel, mint amit maguk tudnak gyártani. Mivel korlátozottak a lehetőségeik, nem is igazán tehetnek mást.
Örülnek annak, ami elérhető.Nem, a J-10C és a HQ-9 (gondolom HQ-9C, ami a legújabb verzió, Sz-300PMU2, esetleg Sz-400 szint) nem fogja megvédeni őket az F-35I-től. De hozzá teszem, hogy ezzel nincs egyedül Irán...
Akár 40db Sz-350 és 20db Sz-400 komplexummal, 3-4 készlet tartalék rakétával is megizzadt volna az Izraeli légierő alatt. De úgy talán lehetett volna esélyük. Csakhogy ennyi komplexuma még Oroszországnak sincs jelenleg (Sz-400 még talán van, de kétlem, hogy bármelyiknek is teljes rakétakészlete lenne)....Mondjuk ez Kínának is kellemetlen lehet hosszútávon, mert a fegyverek gyenge teljesítménye alááshatja Kína globális katonai ambícióit.
Szerintem Kína most kb. ott van, mint Oroszország a légvédelmi komplexumok terén. Ha feltételezem, hogy a HQ-20 = Sz-350, mondjuk.
Először is ez eléggé csúnya abból a szempontból, hogy az Orosz-Ukrán háborúban láthatjuk, hogy a jóval elavultabb Sz-300P/PSz és BUK-M2 meg TOR / IRIS-T SLS / stb. rendszerek is kvázi gyilkos zónává teszik a légteret a nem lopakodó gépenek. A lopakodók helyzete is csak egy fokkal jobb, de mondjuk 2-3x közelebb merészkedhetnek, mint egy nem lopakodó gép. Ez pedig már jelentős taktiktikai különbség.
Kína pedig mennyiséggel is rendelkezik...
Szóval az USA és közvetlen szövetségesei nem állnak rosszul, talán kicsivel a technológiai fölény még megvan, de azért érdemes izlelgetni, hogy az olyan vadászbombázók, mint az F-15, F-16, EuroFighter, Rafale és társaik már nem mehetnek a frontvonalhoz érdemben közelebb, mint mondjuk 100-150 km. Vagy ha oda mennek, akkor nagyon-nagyon nagy rizikót vállalnak. Ez pedig egy Dreadnought-eset....
Bár ez csak saját meglátás a mobilpiacon is hasonlóképpen kezdték. Eleinte olcsó gagyi másolatok voltak, majd jött egy jó ár/érték arány a Xiaomi Hongmi (Red Rice). Azután már voltak olyan termékek amikben nagy volt a szórás, de ha az ember nem meghibásodásos panelt fogott ki akkor jól is járhatott, de ugyan az a márka ugyan azon készüléke könnyen megadta magát. A minőségellenőrzéssel voltak komoly problémák. Mára viszont már tudják hozni a "nyugati" szintet, cserébe mondjuk legalább annyira drágák is míg korábban azért az árukkal tudtak vevőket csábítani.
Hasonlóképpen vélekedek. A probléma az ilyen fals videókkal, hogy azt hangoztatják, hogy hát mennyire gagyik a kínai fegyverek. Közben a valós képességeiket igazából nem tudták megmutatni. Egy Patrion PAC-1, talán Patriot PAC-2 sem valószínű, hogy adott feltételrendszerben jobban teljesített volna. Ahogy egy-két-három Sz-400 sem.
Viszont ezek a komplexumok rohadt drágák. Tehát itt jön a mennyiség kérdése. Kína pedig relatíve olcsón gyárt mondjuk úgy, hogy egy-két generációval korábbi technológiát.
Déli szomszédunk (Szerbia) is vett FK-3 komplexumot.
Nagyon büszkék rá, de kb. Sz-300PSz szint sok téren, pl. járművek számában, fent lehet látni, hogy külön generátor-kocsi van például és kábelek mennek a tűzvezető radarhoz: ez egy modern hadszíntéren azt jelenti, hogy a felállás / levonulás inkább (több) órás, mint perces nagyságrend. Amit látunk az Orosz-Ukrán háborúban mit jelent. Mire beüzemelnék, már a nyakán van pár irányított lövedék, akár hosszabb távú olcsó robotrepülőgép (én a Geran / Shaded / Lancet, stb. eszközöket nem drónnak, hanem olcsó robotrepülőgépnek hívnám inkább).
Nézzük meg a hazai NASAMS-ot hozzá képest, oké, kisebb a hatótávolsága, de minden egysége (felderítő radar, tűzirányító kabin, indítóállás) külön-külön kis egység, amely nem igényel kábeleket...
Ilyen egy mai, modern légvédelmi komplexum...
Na most Kína öles lépésekkel halad. Lehet, hogy rohadt sokat hibáznak, de ilyenkor mindig a éves Űripari összefoglalómat tudom mutogatni, ahol annyi Kínai startup van, hogy táblázatot kezdtem vezetni, de így se tudom követni őket. Ha kihull egy tucat, mert életképtelen? Semmi gond, a lényeg, hogy maradjon 2-3-4 olyan, ami talpon marad.
Na a kínai hadiiparnál is sok téren ezt látom.... -
Cifu
félisten
Jujj.
1.: A hagyományos gőzkatapult is tud ki tud különböző tömegű gépeket szolgálni, csak macerásabb a beállítása (nagyon alaposan kell a gőzszelepeket beállítani). Az EMALS legfőbb előnye, hogy nem szükséges hozzá bonyolult gőzvezeték-hálózat, és az üzemeltetése egyszerűbb. Cserébe az elektromágneses rendszer érzékenyebb...
2.: Kína nagyon ügyesen fotózta a promóciós eseményt, két J-35, és ahogy nézzük, egyetlen KJ-600 volt a fedélzeten (J-15-ből lehet, hogy volt több). Tehát ez egy kvázi bemutató volt, hogy na, képesek-e fogadni és indítani az adott típusokat (feltűen fegyverzet nélkül!) a hordozó. Kétségkívül fontos esemény, szó se róla.
3.: Az F-35C EMALS tanúsítvány hiánya leginkább abból fakad, hogy a teljes terhelésnél az EMALS viselkedését még le kell tesztelni. Az US Navy ezt nem tartotta kiemeltnek. Egyébként nem is az indítás, hanem a fogadás a kritikus pont, az amerikai hordozón a fékezőkötelek is elektromágneses elven vezetik el a mozgási energiát. Ez a nagy tömegű gépnél problémát jelenthet.
4.: Azt persze nem lehet elvitatni, hogy Kína megelőzte Franciaországot, Nagy-Britanniát, Olaszországot, Oroszországot és Indiát a hordozófedélzeti képességek terén. Gyakorlatilag utólérték ilyen téren az USA-t. Azért ez megsüvegelendő... -
cog777
őstag
"APKWS II"
Emlékszem egy-két repülős játékban megmosolyogtam azokat a rakétákat, amiből több tucatot fel lehetett tenni, és arra gondoltam hogy csak az arcade stílust erősítik. (Comanche 4, Ace combat stb)
De most úgy látszik ez logikus lépés, hogy egy kisebb hatótávolságú és sokkal olcsóbb rakétákat fejlesszenek ki a drónok ellen. -
Cifu
félisten
A Radia Windrunner-ről az a véleményem, hogy a CGI sok mindent elbír. Már láttunk óriás léghajókat, különféle gigászi WIG gépeket, aztán a mai napig nem valósult meg egyik sem. Ez is csak egy a sorban. Ha majd az első felszáll, akkor lehet tapsikolni...
A JAGM pct. jármű olyasmi, amiről kb. 30-40 éve álmodoznak a tervezők, de eddig nem igazán volt senki aki ráharapjon, vagyis megrendelje.
Az Objekt 299-es Szovjet harckocsi-családnak volt egy VLS páncéltörő rakéta-indító változat, ahol a torony helyén 5x6 sorban páncéltörő-rakétaindítók lettek volna elhelyezve, amellyel nagy távolságból lehetett volna az ellenséges harcjárműveket leküzdeni. Sajnos arról nincs információ, mégis milyen rakétával képzelték el ezt (nem volt ilyen rakéta készen).
Számomra amúgy nagyon szimpatikus megoldás, de ez egy tipikus tűztámogató jármű, ami kiegészíthet egy lövészpáncélos-szakaszt például....
-
Cifu
félisten
Szvsz Kína egyszerűen csinál párhuzamosan vagy tucatnyi kölönféle drónt, és majd a kontraszelekció megoldja a többit. Ezt csinálják sok hasonló téren is....
Ami az F-22A + AIM-120D történetet illeti, az megint ilyen ideális eset kategória. Lehetett akár 120-160km is, tök mindegy, mert valós harci helyzetben aligha van esély rá (vagy legfeljebb olcsó robotrepülőgépek ellen, amelyek kis sebességgel, kiszámíthatóan repülnek).
Most kb. úgy is lassan áldoz le az AIM-120-nak, felkészült az AIM-260... -
Cifu
félisten
Ezt eddig is tudtuk, állt a bál a körül is, hogy az India által megrendelt öt Sz-400 komplexumokat is késéssel szállítják le, hármat 2021-2023 között átadtak, a maradék kettőt 2024-ben kellett volna átadni, de az egyiket most 2026-ra, a másikat 2027-re ígérik.
Ami miatt a Török Sz-400 komplexum érdekes, hogy ez az egyetlen, ahol láttunk képet a 9M96 / 9M100 indítótubusokról. A lenti képen a jobb oldali TEL (indítójármű) kisebb tubusai:
Az már a méretekből is látható, hogy szemben a 40N6 / 48N6 tubusokkal, egyetlen olyan helyén 4db kisebb elfér. Ez a Patriot PAC-3 rakétához hasonló, aktív radar (9M100) vagy az IRIS-T-hez hasonló infravörös önirányítású (9M96) rakétapáros az, ami igazán új szintre emelheti, vagyis emelhetné az orosz légvédelmet.
A rakéták hatótávolsága kisebb, mint a 40N6 (~380km) v. a 48N6 (~250km), de aktív rávezetésű (vagyis a végfázisban nem szükséges a tűzvezető radar megvilágítása), mint a 40N6, és emelett rugalmasabb használatot tesz lehetővé a közeli célpontok ellen.
Ezzel a rakétapárossal bíró Sz-350 komplexum az, ami a NASAMS-hoz hasonló képességet adhat(na) az orosz légvédelemnek. De Sz-350-et kb. 1-2 alkalommal látni (kép lent), és a 9M100 (ill. 9M96) indítótubusokat Sz-400-as komplexumnál meg a Törököket leszámítva eddig sehol.
Sz-350 TEL, 2022-es kép a VK-ról:
Szóval egyfelől igen, Oroszország is egyre inkább küzd, hogy a légvédelmi komplexumait rakétákkal lássa el (ők is kifogynak), másfelől a frontvonalban lévő (elsődlegesen a Krími) komplexumok folyamatos lokátor és TEL veszteségeit pótolják. A Krími egységeket az Ukrán haderő folyamatosan támadja, mind "high-end" (Neptun, StormShadow), mint low-end (különféle drónok) csapásmérő eszközökkel és mind szabotázzsal.
-
Cifu
félisten
Nincs probléma az ilyen technikai tesztekkel, csak a helyén kell kezelni őket.
Ugyan úgy, ahogy az 1980-as évek béli CO2 lézertesztek nem hozták el a lézerágyús Boeing-eket (lásd YAL-1A pofára esést), és a mai napig csak 100 kW-os szinteket kergetnek, ugyanúgy a sínágyúk terén sem hiszem, hogy rövid távon nagy áttörés jönne...Addig az ilyen eszközök maradnak kísérleti, fejlesztési eszközök...
-
Cifu
félisten
Még mindig az a probléma a sínágyúkkal (railgun), hogy rohadtul nem tartósak. A hirtelen felszabaduló nagy energiák miatt pár lövés után egyszerűen tönkre mennek az elektromágnesek, és mehet az egész a kukába. Az US Navy ezért engedte el a saját programját, mert rálocsoltak egy csomó pénzt, de pár lövésnél többet nem bír az ágyúcső.
Szóval Kína, Japán meg pár ország még kísérletezik vele, hátha sikerül valami áttörést elérni, de jelenleg még nem tartunk ott, hogy ez nem egy kiforrott technika.
(Az EMALS katapult esetén is ez volt az ok, ami miatt bő másfél évtizedig fejlesztették...).
-
Cifu
félisten
Vörös téren is parádézott már régebben is az armata aztán elvontatni sem tudták mikor lerobbant.
No ez az a blama, amit a Kínaiak ügyenesen elkerültek, és erre utaltam, hogy ha nem 100%-os a megbízhatósága, akkor csak platóra rakva fogják mutogatni.
Sokkal hatásosabb lett volna, hogy a díszes vendégsereg feje felett repülve húznak el, azt bizonyítva, hogy "lám, ezek egyáltalán nem laborcélokat szolgálnak".
A T-14 Armata és a Szu-57 egyébként tipikusan az az eset, amikor egy kísérleti proto típust megpróbálnak hadrendbe állítható eszköznek beállítani. Itt amúgy véleményem szerint részben a saját vezetést is átvágták a palánkon, nem csak a külföldieket. A T-14-est és a Szu-57-est is meg akarták rendelni sorozatban. A Orosz Szárazföldi Hadsereg végül a T-14, T-15, T-16 járműveknél ezt kimanőverezte azzal, hogy elhúzta az átvételi teszteket és nem harci csapatokhoz, hanem kiképző / átvételi egységhez rendelte őket. Tisztában voltak vele, hogy ezek nem adnak valóban jelentősen jobb harcképességet a meglévők harcjárművekhez képest, miközben sokkal drágábbak (miközben kevés a pénz).
Az Orosz Légűr Erők is ezt az utat járta a 2010-es évek közepén, a Szu-57 megrendelést visszavágták, későbbra halasztották, miközben Szu-30SzM3 felújításokat meg Szu-35Sz gépeket rendeltek.
Csak Putyin utasításba adta 2019-ben, hogy márpedig 76db Szu-57-est megrendelnek, miután "letárgyalta", hogy 20%-al csökkentik a szériapéldányok árát a korábbiakhoz képest (lehet tippelni, mennyire segítette ez azt, hogy valóban hadra fogható járműveket szállíthassanak le a gyártók).Lehet azok a drónok még fel is szállnak ha kell, talán nem is esnek le 5 perc alatt maguktól, de a tervezett célt teljesítik e vagy csak kellett valami micimackó lenyűgözésére és nem szóltak neki, hogy fasza itt minden csak használni kelljen.
Értem a miértet, de én alapvetően eltérően ítélem meg a Kínai és az Orosz (Észak-Koreai, Iráni, stb.) hozzállást. Oroszország a fenti példáknál nem azon volt, hogy oké, itt van az Armata család, de pár dolgot még ki kell kalapálni rajta, ráborítunk még két szakajtónyi pénzt. Kína az ilyesmiket viszont megteszi, lásd az FC-31 / J-35 vadászbombázó esetén, az első prototípusok nagyon nyőgvenyelősen haladtak, aztán tovább fejleszték, újabb prototípusokat építettek, áttervezték alaposabban, és a végén a jelek szerint az F-35A-tól ugyan elmaradó, de a Szu-57-est meghaladó képességű vadászbombázót kalapáltak össze.
Továbbá van egy alapvető különbség az Orosz és Kínai megoldások között: Kína látványosan több párhuzamos programot futtatt. Adott esetben is több, látszólag hasonló képességű eszközt mutatott be. Tehát feltehetően egy adott funkcióra is 2-3-4 különböző típus fejlesztése folyik.
Mint említettem, megértem, hogy könnyű úgy tekinteni, hogy nah, ezek csak díszelgésre vannak, ennyi.De ilyenkor a Kínai űr-startupokra tudok mutatni. A [2024-es Űripari összefoglalónál] konkrétan két napon keresztül különféle Kínai hordozórakéta-startupok honlapjait, videóit, bejelentéseit nézegettem, és próbáltam összerakni, melyik az, amelyik kb. powerpoint-prezentáció szintjén létezik, és melyik az, amelyik már műholdat is állított pályára. Mert ilyen is akad és nem csak egy. Vagy kettő.
Én úgy látom, hogy ilyesmi a katonai eszközök helyzete is, párhuzamosan fut több program, és ha nem életképes, akkor vagy reszelik tovább, vagy egy alternatíva felé fordulnak (ezért fontos, hogy nem csak egy típus fejlesztése folyik), avagy eldobják és keresnek más megoldást.
De természetesen nem azt állítom, hogy tudom, hogy használhatatlanok csak én az ilyen komcsi diktatúra csodafegyvereivel mindig úgy vagyok, hogy adok neki időt bizonyítani.
Igen, a Kínai harceszközöknél pont ez a kettőség a probléma. Ezek többsége még nem bizonyított harctéren. Ami igen, ott is sok a kérdőjel. Ezért nagyon érdekes a Pakisztáni - Indiai pár napos háború eredménye. Mókás, hogy a Pakisztáni légierő Marsallja közli, hogy 6 Indiai gépért cserébe nem vesztettek semmit, majd nem sokkal később az Indiai légierő Marsallja azt mutatja be, hogy 5 Pakisztáni vadászgépet és egy AEW&C gépet lőttek le Sz-400-assal.
Ami biztos, hogy a jelek szerint a Kínai fegyverek Pakisztánnál vegyesen teljesítettek, de korántsem olyan rosszul, mint páran azt feltételezték...
-
Cifu
félisten
Ha 100%-os lenne a rendszer, akkor a levegőben mutatták volna be őket.
Az, hogy így húzták el az aszfalton, arra utal, hogy még kísérleti stádiumban vannak, és nem bíznak meg benne annyira, hogy egy parádén 100%-os teljesítményt nyújthat.Ezzel együtt vagy piszok jó makettépítőik vannak, vagy legalábbis részben "éles" elemekből álló prototípusokat mutattak be.
Privát véleményem: ezek kísérleti protojárművek. De már vannak olyan szinten, hogy be merik mutatni őket. Azért Kína nem Észak-Korea szintje, hogy pusztán a látványos parádéért mutatnak be harceszközöket...
-
Cifu
félisten
Még a magyar oldalakon is megjelent ( [cikk @24.hu] ). Bár az "airburst" lőszer magyarítása mindenkinek kihívást jelent.
Ezzel együtt az ára nélkül is ez eléggé felemás koncepció.
Fogják a Leo1-et, a torony megy a kukába, az erőforrás és a sebességváltó megy a kukába, a testet alaposan átszabják... Kap új személyzet nélküli tornyot, 30mm-es gépágyúval, párhuzamosított 7.62mm-es géppuska, 2x Spike(-LR?) páncéltörő rakéta... és ennyi. Kap az irányzó és a parancsnok független EO/IR tornyot, van rajta ködgránátvető, többfeladatú radar... De nincs aktív védelmi rendszer, nincs légvédelmi rakéta, és az Mk.44 Bushmasterhez nincs AHEAD képes programozható lőszer.
Valahogy nekem nem áll össze, hogy ilyen szinten már mi értelme ennek, miért nem új alvázra rakja valaki ugyanezt a tornyot. Az IDET 2025-ön kint volt Boxer alvázon.
Ugyanazt tudja, de ha van mondjuk Boxer APC / lövészpáncélosod már, akkor az azonos alváz miatt hatalmas logisztikai előnyt nyersz (egységes karbantartás és alkatrész-ellátás).
Új hozzászólás Aktív témák
- HIBÁTLAN iPhone 15 Pro Max 256GB White Titanium -1 ÉV GARANCIA - Kártyafüggetlen, MS3661, 100% Akkum
- GYÖNYÖRŰ iPhone 15 Pro Max 256GB Black -1 ÉV GARANCIA - Kártyafüggetlen, MS3496, 90% Akkumulátor
- GYÖNYÖRŰ iPhone 12 Mini 64GB Black -1 ÉV GARANCIA - Kártyafüggetlen, MS3648, 96% Akkumulátor
- Vadiúj Dobozos Asus Lap! Kèszleten!
- BESZÁMÍTÁS! Asus B560M i5 10400F 16GB DDR4 512B SSD RX 6600XT 8GB AeroCool DS Cube ADATA 600W
Állásajánlatok
Cég: Promenade Publishing House Kft.
Város: Budapest
Cég: NetGo.hu Kft.
Város: Gödöllő