Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Kernel

    nagyúr

    válasz (jan) #63562 üzenetére

    Ha például az első műveleti erősítő kimenetén (1) felugrik a feszültség 5 V-ra, de a LED-en keresztül mégsem húzza feljebb az FB-osztót, akkor abban a körben szakadt valami.

    Maga a működés egyszerű, az R9-en a terhelőáram hatására eső feszültséget figyeli a noninvert bemenet (3).

    Az invertáló bemeneten (2) ehhez képest alkalmaznak egy kis eltolást, ezáltal az áramkorlát aktiválódási értéke befolyásolható, mivel a 0,05 Ω értékét bajos lenne állítgatni.

    A 2-3 lábak szintjeit megfigyelve, ettől függően kell billenni a kimenetnek, hogy melyik magasabb.

    Mivel az R9-en nem sok feszültség esik (szerencsére) elég alacsony szinteken kell differenciálni, de ebben jó az LM358, mert a PNP bemenetek miatt jól lehúzható a bázis, egészen az alsó tápértékig.

    Utána még ezt az alacsony szintet is tovább osztja az R7-R8 kb. 10 %-ra, így különbözteti meg a korábban említett 10 % küszöbértéket a második műveleti erősítő, de ennek a tényleges működésben nincs jelentősége, csak a LED-kijelzést vezérli.

    Komolyabb labortápokhoz képest, az egyszerű áramkör hátrányaként lehetne említeni, hogy a 0,05 Ω-on eső feszültség a kimenetből levonódik, vagyis CV-módban azt már nem stabilizálja, mert a negatív visszacsatolás osztója előtte figyel. De legtöbb gyakorlati alkalmazásnál / barkácsnál ez nem olyan vészes. Ha a kimeneten figyelne, akkor viszont az áram-feszültség egymástól teljesen független stabilizálása vetne fel problémákat, vagyis az egyszerűségért cserébe ez így vállalható.

    Másikat említettem korábban is, hogy a kimeneti kondi töltést tárol, bizonyos esetekben szikrát, illetve áramimpulzust generálhat, ami egy profi labortápnál nem kívánatos. De azt lineáris, disszipatív szabályzóval lehet egyszerűen megoldani, ez meg nem az. Ezért a kondi szükséges, viszont nem nagy kapacitású, legtöbb esetben nem is okoz semmi problémát.

Új hozzászólás Aktív témák