Aktív témák
-
Algieba
őstag
Indítottam egy blogot 2010 októberében. Az első évben hébe-korba frissítettem, havonta 10-15 bejegyzés volt. Aztán 2011 végén tettem egy fogadalmat, hogy 2012-ben naponta fogom frissíteni a blogot. Sikerült túlszárnyalnom a tervet, több bejegyzés van mint ahány nap egy évben. Ráadásnak még mindig nem álltam le.
Sokáig egy sablont használtam, amit megváltoztattam év végén. Az új kinézet jobban tetszik. Kitömtem ezzel-azzal a jobb oldali sávot, hogy az olvasó egyből szembesülhessen a kínálattal. A címkékből tudományos nevek mutatója lett, amiben a gombák, zuzmók és nyálkagombák vannak felsorolva. 297 fajnál tartok.
Amint megvan a 300., megveregetem a vállamat és hosszú percekig örömködni fogok. Kinek mi az élet sója. Nekem ez.
A legnagyobb dicséret, ami ért, hogy egy gyermek tudásszomját csillapítani tudtam, és egyben még inkább felszítottam az érdeklődését a természet iránt. Elértem célomat a blogommal. Csak így tovább. Jó lesz ez, még ha egyelőre csak egy hobbinak tűnik.
-
Algieba
őstag
Ez egy jó év volt. Nincs okom panaszra. Jó ötletnek bizonyult a blog felfuttatása a napi frissítéssel. Jövőre kevesebb bejegyzés lesz, de igyekszem majd jó témákat választani és azokat bővebben kifejteni.
A napi száz lekérés most is megvan. Elégedett vagyok. Csak így tovább. -
Algieba
őstag
2013. Még egy év türelmes készülődés. Most sokkal jobban felkészülök az ország elhagyására. Bepótlom az elmaradt dolgaimat, rendbe rakom a testemet. Tanulni és fejlődni fogok, mert másodvirágzásra készülök. Bár szeretem a barátomat, de ő sem képes rábírni a maradásra. Ha akar velem jöhet, ha nem, itt marad. Nekem nyolc. Egy életem van, ahogy mindenkinek, és nem vagyok hajlandó a hátralévő röpke időmet tötyörgéssel tölteni. Érzem, hogy feszít belülről az alkotási vágy. Mivel senki kurvája nem leszek itthon, én aztán egyik oldalnak sem fekszem le, ezért nincs is más választásom, muszáj kivándorolnom. Ilyen egyszerű. Fölösleges ebbe az egészbe belekeverni a hazaszeretetet, mert attól még sosem laktam jól és az alkotási vágyamat sem enyhíti.
Szerk.: Azért akadtam ki, mert találtam egy igényes blogot (amerikait), amivel össze tudtam hasonlítani a saját munkámat, és most már látom az értékeimet. Eszem ágában sincs elkótyavetyélni emberi kincseimet. Nincs pénzem, mert nem a pénz a legnagyobb érték, hanem a képességeim és a tiszta lelkem. Egyetlen kötelességem van, önmagam megmentése, hogy aztán másoknak is segíthessek.
-
Algieba
őstag
A blog látogatottsága jelzi a gombaszezon csúcsait. A november közepi tetőzés után meredeken zuhan, jelenleg 13000 alá esett. A lényeg, hogy folyamatos legyen a blog szerkesztése, mert jövőre tutira meg fog duplázódni a látogatottság.
Miért nincs több írásom a logouton? Idén kb. 200 cikket írtam, amiket a Gombamániában publikáltam. A többi bejegyzés rövid szösszenet, kép vagy videó. Idén 400 bejegyzés lesz! Ráadásnak pótlom a júliusi cikkeket is. Az idei vállalásom volt, hogy naponta frissítem a Gombamániát. Júliusban megbotlottam, mert a kánikula kicsinálta a gombavágyamat, de aztán augusztusra összekaptam magamat, és rendesen felpörögtem. Októberben elmentem a netgombászok találkozójára. Ez már a negyedik volt nekem. Alaposan kigombásztam magamat. Sikerült vargányát gyűjtenem! Se a nátha, se a fogfájás nem tudta elrontani az örömömet.
Azt hiszem, beleszerettem a gombákba. Előbb-utóbb mindenki megtalálja élete nagy szerelmét. Az emberekben könnyű csalódni, önmagamban is, de a gombák sosem hazudnak. A gomba, az gomba. Mese nincs.
Miért élek harmóniában a természettel? Valamihez kötődnöm kellett a magányos gyermekkoromban.
A természet az igazi anyám. -
Algieba
őstag
Egyáltalán érdekel valakit, hogy mit írok ide? Mostanában kételkedem benne, hogy bárkinek is fontos lenne, amiben "hiszek". Teljesen öncélúnak érzem az alkotási vágyamat.
Szerencsére túljutottam azon, hogy keseregjek a magány és a meg nem értettség miatt. Az alkotás öröme mindenért kárpótol. -
Algieba
őstag
Átkúszott a 19000-en a havi oldalmegjelenítések száma. Sajnos a gombák iránti nagy érdeklődést a tragikus esetek szítják és nem a tudásszomj.
Groteszk, de igaz, hogy minden rosszban van valami jó, mert az érdeklődők a mérgező gombákra keresnek rá, és találják meg a róluk szóló írásaimat, így legalább ők nem fognak megmérgeződni.A bloggal minden rendben.
Egy bajom van, hogy nincs pénzem. Fogalmam sincs, hogy miből fogom kifizetni a szakellenőri tanfolyamot, amire még lehet jelentkezni. Január egytől nem lesz OKJ-s képzésben. Ez az utolsó lehetőségem, hogy megszerezzem a szakellenőri végzettséget. Oké, hogy a tudásom megvan, de ettől még pl. nem lehetnék piaci szakellenőr! Tehát kell a tudásomat igazoló papír. A francba, hogy egész életemben hadilábon állok a pénzzel! A pénzhez nem értek. Sóhaj.
Majd csak lesz valahogy.
-
-
Algieba
őstag
A múlt heti eső miatt jelentősen megugrott a blogom látogatottsága. Hónap elején leesett a havi oldalmegjelenítések száma 2300(!) alá, de most át fogja lépni a háromezret. Ez jó!
Elégedett vagyok. Azonban jelentkezett egy "mellékhatás", amitől zabszem van a popómban, hogy gombás kérdéseket kapok. Ez nem igazi begazolt állapot, inkább hideglelős meglepettség, ami kellemesen birizgálja az idegeimet. Hmhm, semmi pánik, bízom a képességeimben. Jó megfigyelő és lelkiismeretes vagyok. Azért két év alatt, cirka 3000 órányi virtuális gombászatnak van némi eredménye. Habzsolom a tudást. Minden rendben lesz. 
-
Algieba
őstag
Végre sikerült egy tökéletes tyúkhúslevest készítenem. Ez egy problémás étel számomra. Egyszerű, de éppen ezért könnyen elrontható. A mai viszont minden tekintetben jó volt.
Elégedett vagyok.Hamarosan itt van a gombásztalálkozó. Kb. ötször izgatottabb vagyok mint gyerekkoromban karácsony előtt.
-
Algieba
őstag
Végre megváltozott az időjárási helyzet, és egyből meglódult a blogom látogatottsága. Hónap végére ismét 3000 fölött lesz a havi oldalmegjelenítések száma.
Szeretem a gombákat, de a blog szerkesztése rátelepedett a mindennapjaimra. Munkamániás lettem. Ki kell találnom valamit, hogy ne csak gombás könyvek legyenek körülöttem. Pánik, mindenütt gombákat látok.
A téma túlsúlya ellenére elégedett vagyok. Például a mai bejegyzésben sikerült megmutatnom egy kevésbé népszerű nemzetség "rejtett oldalát".
-
Algieba
őstag
Leszoktam a facebook használatáról, és rájöttem, hogy semmit sem veszítettem, inkább időt nyertem.
Most megyek kiszedem a mosógépből a tiszta ruhát, kiteregetek, aztán kitakarítom a fürdőszobát. A mosogatást letudtam, konyha rendben, csak a padlót kell felmosnom.A fizikai munka közben az agyam lazít. Aztán váltok, test lerak, agyat munkába állítom.
Csak azért, mert itthon "lopom a napot", még nem vagyok egy értéktelen ember. Bár senki véleménye nem érdekel, mert a saját életemet élem. Plusz senkivel sem cserélnék. Egyetlen egy embert sem irigylek, mert régóta tudom, amit nagyon akarok, így vagy úgy, de meg tudom szerezni.
Az önmegvalósítás fontos számomra. Sok kihasználatlan érték rejtőzik bennem. Mindet felszínre hozom. Ez az egyik életcélom. -
Algieba
őstag
Töprengek a párkapcsolat előnyeiről és hátrányairól. Mi van, ha a férfit zavarja a nő elkötelezettsége valami más iránt?
A mai világban rég megfordult az oda-vissza támogatás, már nemcsak a nő a férfi támasza egyoldalúan, hanem a férfi is lehet a nő csendestársa annak küldetésében. Csak ezt rohadt nehéz megértetni egy magyar férfival! Sóhaj. Azt hiszem, életem jelentős részét egyedül fogom leélni.Szerk.: 10000 órányi foglalkozást igényel minden szakterület a profi, szakértői szint eléréséhez. Eddig cirka 3000 órát foglalkoztam a gombákkal, vagyis még sokat kell tanulnom, hogy szakértőnek tekinthessem magamat.
Megfogadtam, hogy egy területen szakértő leszek az életem során. Nem dilettáns, nem amatőr, hanem szakember.
A fenébe is, elegem van abból, hogy senki sem vesz komolyan! Megmutatom, hogy mennyire komoly tudok lenni, és vége a "cukiságomnak". #&@& kegyetlenül unom, hogy a környezetemben élők semmibe vesznek. Ez az egyik oka annak, amiért el akarok menni innen. -
Algieba
őstag
Egy angol gombás cikk fordításával vacakolok, mert tele van tudományos kifejezésekkel, amiket nehezen tudok azonosítani. Egyszerűsíteni fogok.
Persze előbb-utóbb meg fogom tanulni a szakkifejezéseket is, hiszen ez elengedhetetlen a profi szint eléréséhez.Hasznos tudnivaló, hogy kizárólag a saját életem érdekel. Természetesen két alapelvemet betartom: élni és élni hagyni; jó tett helyébe jót várj, de a lehetőségeimhez mérten tartózkodom a tömegtől. Nincs időm a szappanoperákra. Egy csomó tudást kell beletömnöm a hatalmas kobakomba.
Ez sokkal jobban érdekel.Hm, nagyképű lenne, ha azt írnám, hogy a legtöbb ember átkozottul képzeletszegény? Mit hisznek, mivel töltöm el a napjaimat? Minden bizonnyal a semmiben lebegek, és csak panaszkodni szállok le az egyszeri halandók közé, akik biorobotokként vegetálnak a multinacionális kizsákmányolók ásta pokol bugyrokban... Huh, ez aztán kacifántos lett.
Természetesen átlagos emberként az átlagos tevékenységek töltik ki a napjaimat. Itt a kert, az állatok, a ház, a családom, tehát dolgozok a kertben, gondozom az állatokat, elvégzem a napi házimunkákat, foglalkozok a szociális életemmel, aztán szerkesztem a blogomat, olvasok, tömöm a fejembe a tudást stb.
Szerencsére nemcsak a "munka" létezik. Sok-sok tevékenység közül lehet választani. Egyébként a parkolópályás időszakomat önképzéssel töltöm, mert jövőre felpörgetem az életemet, és használni fogom a tudásomat.
Jó lesz. Élvezni fogom. Szomorú, hogy sokan jobban kedvelik a panaszkodós énemet, és megrettenti őket, amikor kiderül, hogy sikerült alkalmazkodnom a nehéz viszonyokhoz és csak azért is életben maradtam, és megyek tovább a magam kijelölte úton.
-
Algieba
őstag
Augusztus elején elmentem egy kisebb problémával szakorvoshoz. Legnagyobb meglepetésemre tegnap kaptam levelet a kórháztól, hogy menjek vissza kontrollra. Hétfőn felhívom a rendelőt és kérek időpontot. Rossz előérzetem van.
Persze reménykedek benne, hogy semmi komoly, egyszerűen a dokinak eszébe jutott valami új megoldás a bajomra és azt akarja megbeszélni velem. Még a végén kiderül, hogy vannak rendes és lelkiismeretes orvosok a szakrendeléseken is. -
Algieba
őstag
Mostanában az offline életem fontosabb mint az online. Kevésbé vonz az internetes fecsegés. A facebook üzenőfalamra napok óta semmit se töltöttem fel. Megfogadtam, ha a közösségi oldal önkényesen beállítja az idővonalat, soha többé semmilyen cuccot nem kap tőlem. Bármennyire is hihetetlen vagy nagyképű az állítás, de minden szellemi termékem: fotóm, gondolatom érték. Jól tudják ezt az "ingyenes" szolgáltatók, így a Ph! is. Persze a fecsegés ritkán értékes, de nem a tartalom minősége számít, hanem a mennyisége. Túl öreg vagyok már ahhoz, hogy másoknak termeljek.
-
Algieba
őstag
Nyári szünetre küldtem a blogot, és egyből lejtmenetre került a látogatottsága. Hiába van kint több mint 200 bejegyzés, az olvasóim igénylik a napi "szórakoztatást".
Amikor 2000 alá esett a havi oldalmegjelenítések száma, akkor ismét a forró lecsóba csaptam. Most 2161. Kénytelen vagyok meghajolni az olvasóim akarata előtt, mert nagyon szeretem a blogomat és semmiképpen sem szeretném, ha elpártolnának tőle.
Ez van. Ilyen a show.
A nyári szünetre való tekintettel mindenféléről írok. Ma például egy angol nyelvű vers műfordítását raktam ki, mert megtetszett a témája és a hangulata. -
Algieba
őstag
Össze kell kapnom magamat, mert kedden előadást tartok a gyógyhatású gombákról.
Szakad rólam a verejték. Sajnos a zuhanyzás hatása rövid ideig tart. Hajnalban hiába szellőztetek, délutánra ismét felmelegszik még az észak-nyugati tájolású szobám is. Remélem, keddtől tényleg enyhül pár fokot a forróság!
Csütörtökön kimozdultam itthonról, azonban a rövid séta felpörgetés helyett kiszívta az erőmet.
Szeretem a nyarat, de 35-40C túl sok.A forróság ellenére dolgozom a terveimen. Egyre nagyobb a valószínűsége, hogy már idén külföldi munkát fogok vállalni. Megfogadtam, hogy életem második felét külföldön fogom eltölteni. Végignéztem és végigéltem az eltelt 22 évet, és levontam a következtetéseket, az én életemben nem lesz jobb Magyarországon. Néhány érdekcsoport felosztotta egymást közt az országot, kialakult az új elit a régiből, és ennek tagjai valódi gonosztevők. Riasztó alakok. Ha egy ország élén bűnözők állnak, ott semmi jóra nem számíthat egy magamfajta idealista, aki képtelen tartani a száját és csak azért is az igazságot mondja. Előbb-utóbb rám taposnának.
Sose voltam gazdag, nem a pénz vonz, hanem a rend, de nem a diktatórikus rend, amiben keveseknek igen jó, de a többség retteg és egymást marja.
Kerülöm az irigy embereket. Tudom, ha bejön a tervem, és bejön, mert szívós és elszánt vagyok, akkor hirtelenjében nagyon sok irigyem lesz, illetve nem várt "barátaim". Ilyesféle tapasztalatokra nincs szükségem.
Valami még biztos, miután kikapaszkodtam a gödörből, az első dolgom lesz megadni a tartozásaimat. Régóta nyomasztanak az adósságaim, amik nem nagy összegek, de jó emberek várják vissza a kölcsönt. A bizalom kötelez.Minden rendben lesz. Ugyan nem hiszek benne, hogy a jó elnyeri a jutalmát és a rossz megbűnhődik, de tudom, hogy a kitartó munkának mindig van eredménye.
Mi a jó és mi a rossz? Nem tisztem eldönteni. Ellenben az életfeladatomat halál biztosan teljesítem. -
Algieba
őstag
Mindjárt megyek a városba a szoc.segélyből befizetni a banki törlesztőt, a mobil+net számlámat és megvenni a bérletet, mert rövid úton megbolondulnék, ha egész nap itthon kéne lennem. Oké, hogy itt a kert, de egy idő után a nagy kertszeretetem ellenére agyamra megy a szótlan növényeim társasága. Mert egyébként fenemód fecsegősek, most ilyen bajunk van, most meg amolyan... én meg sírszéléig frusztrálom magamat, hogy nem tudom maradéktalanul ellátni őket. Futás innen! De mindenütt csak a baj. Ez az örökös válság kommunikáció a médiában még engemet is megtalál és piszkál.
Nem dőlök be neki. Csak azért is ismét kidolgozok egy külföldi tervet.Jó lenne a blogomnál elérni a napi 150 látogatót. Akkor meglenne a havi 4000 lekérés.
A freeblogos előzményével együtt megvan a napi 200, de ez nem jelenik meg a blogspotos statisztikában.
Oké, nem hisztizek. A napi cikk kint van. A lelkiismeretem nyugodt miatta. Előbb-utóbb meglesz a havi 4000.Akkor most levetem a házi göncöt és felveszem az utcai ruházatomat. Sóhaj.
-
Algieba
őstag
Szánalmasan 21. századi, hogy a gondjaimat egy blogban tárgyalom meg önmagammal. Nyílt magány. Remek.
Jobban belegondolva, 34 évesen elég öreg vagyok ahhoz, hogy oda-vissza tisztában legyek az emberi élettel, és a problémákra adandó válaszok jelentős részét ismerem. Nincs értelme másokat nyaggatnom, amikor magam is tudom, hogy mit kell tennem. Egyetlen egy gyermeki csökevény érzés zavar, hogy az egyedüllét nyomaszt. Pedig egyedül születünk és egyedül halunk meg. Ezért sem értem, hogy miért zavar a magány. Mindegy. Az élet időtöltés. -
Algieba
őstag
Évtizedekig jól elvoltam más zsebében turkálás nélkül. Mi a fene változhatott meg bennem, hogy egyre inkább dühít a leendő dísztere a szülővárosomnak? Lásd friss logout bejegyzésemet.
Az az igazság, hogy a fő cél egyesek további gazdagodása. De ez miért érdekel engemet? Mindenki abból él meg, amiből tud. Az ő lelkén szárad, ha görbe úton szerzi meg az életfeltételei megteremtéséhez szükséges készpénzt. Ez nem az én dolgom.
Ha zavar a szarszag, nem szagolom. Hogy ez mekkora bölcsesség! Itt egy nagy-nagy trágyahalom van, amit már senki se tud eltakarítani. Fölöslegesen pattogok, hogy mi ez az országméretű disznóól. Ami kicsiben zajlik, itt a városban, az megy országos szinten is, és már 22 év óta.
Voltam olyan indulatos tegnap, hogy durván általánosítottam, fidesz: hülye emberek, hülye kormánya, vagy Orbán: Kádár-birkák pásztora.
Még az ismerősi körömben is van kádári bűztől szagló ember. Szerencsétlen... Persze az ostoba sajnálat oda-vissza kóvályog, mert ő is szerencsétlennek gondol engemet, de más miatt.Szerencsére Magyarországon túl ott az egész világ!
Ha zavar a disznóól, ki kell menni a mezőre.Komolyan, fel kéne írnom a falra, hogy mindennap lássam: csak azért tartozom felelősséggel, amire hatni tudok, amit tényleg a magam erejéből meg tudok változtatni.
Ez a bölcsesség NEM vonatkozik az országra. Semmi közöm a hazai közélethez. SEMMI. Honnan a fenéből jön ez az idióta lelkiismeret furdalás, hogy nekem bármiféle dolgom lenne a "hazával"?! Úgy látom, tényleg profi manipulátorok voltak a nagyjaink közt, illetve az egész Kádár-rendszer másról sem szólt csak a tömegek lelki megnyomorításáról, hogy az emberek hűen (a félelemtől beszarva) szolgálják az "urakat". Kezdem belátni, hogy magam is egy kádári nyomoronc vagyok, de legalább nem lettem udvaronca a korcs rendszernek! Minden rosszban van valami jó. Yes!
Nyomoronc vagyok, de szabad. Szépen elbicegek innen. Csak ki kell jelölnöm a célt. -
Algieba
őstag
Ha nem leszek ennyire ideges, akkor meg fogom nézni Tarr Bélától a Családi tűzfészket. Most ettől a filmtől Körösnek mennék.
Itt egy részlet.
Hihetetlen, hogy ezt a szart, a Kádár-rendszer testi és szellemi rothadását sírják vissza egyesek. A magyarok zöme életképtelen függeléke egy torz világnak, bárkinek nyal, aki gumicsontot vet neki.
Ezért is vagyok átkozottul mérges az "urak" ténykedése miatt. Az egyikük akkora sötét bunkó, hogy állatkertben kéne mutogatni elrettentési céllal. -
Algieba
őstag
Azért az is gyakran eszembe jut, hogy még mindig gazdagabb vagyok az emberiség jelentős részénél. Mindennap rácsodálkozok valamire, és az apró örömet berakom a többi kincsem közé. Szellemi és érzelmi szinten bődületesen gazdag vagyok.
Sikerült kivívnom magamnak a két lábon járó lexikon jelzőt. Néhányan szeretnek a közelemben lenni, mert ha éppen semmim se nyavalyog, derű sugárzik belőlem. Rájöttem, hogy a kincseimet nem is lehetne készpénzre váltani a fogyasztói társadalomban.
Meg lehet venni az életörömet? -
Algieba
őstag
Mostanában alig alszom. Tegnap este folyton forgolódtam, mert mindkét oldalamon fájt valamim, sőt, még középen is nyavalygott az egyik szervem. Ezért nem is tudtam vasárnap gombák után szaladgálni, mert kialvatlan voltam. A fájdalmak szintén akadályoztak. Végül bevettem egy szem fájdalomcsillapítót.
Utána kéne járnom az egészségügyi gondjaimnak, mert ez így nincs rendben, hogy szőnyeg alá söpröm a testi bajaimat.
Anyám sincs jól. Az ő állapota még rosszabb. Ráadásnak neki olyan plusz tevékenységei sincsenek mint nekem, amik legalább lelkileg támogatnák.
Pénzt kell szereznem, hogy meg tudjam venni neki a normális orvosi ellátást. Ez az egyik nagy bánata, hogy hálapénz hiányában átnéznek rajta az orvosok. A pénz miatt én sem megyek szakorvoshoz, a házi dokimat nyaggatom időnként, amikor már tényleg túl sok nekem a testem jajongása.
Olcsó az ember élet, de drága az orvos.![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Érdekes.
Ez van. Az élet szívás.
Azonban törekszem rá, hogy meglássam a szépet és próbálom egyben tartani magamat.
Sajnos egyre nehezebb, miközben seggfejek okoskodnak a "tisztelt" házban.
Szerk.: Kertészkedni jó volt, csak a testem kevesebbet bír, így kevésbé vagyok hatékony, de tényleg jól éreztem magamat a kertben. Leszedtem a zöldborsót. Meglepően sok van.
A borsó szedegetése közben arra az idiótára gondoltam, aki azt javasolta a szegényeknek, hogy műveljék kertjeiket... Ha bejönnél a kertembe, okoska, megtudnád, hol lakik a magyarok Istene... Szép, szép, hogy a nincstelenek műveljék "földjeiket", de közben a felkapaszkodott "urak" arra készülnek, hogy új nagybirtokosi rendszert építsenek ki. Ezek a kimosakodott zsiványok ugatnak a porban hagyott népnek, hogy mit hogyan kéne csinálni. Mit is mondhatnék, az eke szántsa be őket jó mélyre az ebül szerzett földjükbe... -
Algieba
őstag
Életem 12504. napja kezdődött el. Hamarosan ledőlök és megpróbálok aludni, mert reggel nyolckor gombászni megyek az egyik gombásztársammal, akivel személyesen most először fogok találkozni. Az internet csodás találmány. Milyen meglepő, amikor offline találkozunk a másikkal.
Imádom a hosszú nappalokat! Mindjárt itt van a kedvenc hónapom, a június. A legtutibb időszaka az évnek, amikor a legjobb gyümölcsök érnek, a szamóca, a málna, a cseresznye.
"Szerelmes" akarok lenni és egy csomó jó élményt átélni. Nagyon kellenek a sikerélmények, mert el vagyok használódva, és egyre gyakrabban dühöngök vagy kesergek, ami még inkább öregít. Ráadásnak el kezdett fájni a gerincem. Megmasszíroztam, erre megint bedagadt a közepén futó izom vagy ín. Nem tudom, hogy mi van a gerincoszlop közepén, ami egybe tartja, de a masszázs után begyulladt(?). Kellemetlen érzés. Fogalmam sincs, hogy mit csináljak vele. Egyenesen tartom magamat. Legutóbb egy órán át ültem könyvvel a fejemen, tehát a tartásommal nincs baj. Akkor miért nyavalyog a gerincem? Rendszeresen sétálok, ami szintén jót tesz a gerincoszlopnak. Igyekszem tehermentesíteni, és nem csinálok semmilyen extrém mozgást. Ifjabb korom baklövéseit nyögi. Hát igen, 30 után az ember kopni kezd. Na, majd összekapom magamat. Lehet még 70 évesen is hajlékonynak lenni, hiszen voltak azok az idős hölgyek is, akik 60 után kezdtek el tornázni. Semmi pánik! Még lélegzem. A blogommal elégedett vagyok, mert nem engedek a minőségből.
Át kell néznem a cikkeimet, hogy megtudjam, mely témákban kell ráerősítenem. Előbb-utóbb meglesz a 4000 lekérés egy hónap alatt, és akkor veszek egy doboz minőségi bonbont.Nincs okom az elégedetlenségre.
-
Algieba
őstag
Abszurd tapasztalat, hogy az embernek egy feladata van az életben, valamivel el kell töltenie a születése és a halála közti időt.
Gondolj bele. Ennyi az egész.
A bőség zavara, a céltalanság érzése, és bizonytalanság kísért egyszerre. Ilyenkor szoktam elszontyolodni és kedvetlenül bámulni ki a fejemből.
Össze kell kapnom magamat. Semmi okom a pánikra, azon kívül, hogy államcsőd esetén a vesztesek közt lennék... Ez a rohadék kormány fogta magát, és az ország megmaradt erőforrásait átirányította a felső tízezer felé. Holló hollónak jó barátja, vagy mi fene. Le se szarják már, hogy mi lesz az emberek többségével. Majd jól leveri a terror kommandó az éhséglázadást, ha lesz. Ilyen stupid országban felnőni és épeszűnek maradni, extrém kaland. Lassan már csodálni fogom magamat azért, hogy néhány furcsa pótcselekvéstől eltekintve egyben van a személyiségem és nem lettem például alkoholista.
Engemet csak azért se fognak kicsinálni a rohadékok. Közönséges, alantas, harácsoló, kisstílű, de az állam vagyonából nagy lábon élő, SENKIK: Amint kiteszik a lábukat a csicsás porfészkükből, egyből kiderül, hogy jelentéktelenek. Ez azért rendesen odacsaphat a vastagbőrös pofájukra, hogy más tollával ékeskedve is látszódik az igénytelenségük, és szellemük alantassága, valamint lelkük torzsága. Egyiknek, másiknak az arcán is látszik, hogy romlott ember. Az a legnagyobb baj, hogy a magyarok közül nagyon sokan hasonló módon széthullottak. Egyszerűen nem találták meg az új identitásukat a megváltozott világban. Mennyi emberi tragédia...
Gyorsan el kéne felejtenem a másokkal való együttérzést! A politikusok rajongói megérdemlik a sorsukat. Aki nem hallgat a figyelmeztetésre... Egyet megtanultam, a hülyéket senki sem sajnálja, hanem nevetnek rajtuk. Bizony, ilyen kegyetlen az emberi természet. Azon ritka kivételek közé tartozok, aki képtelen nevetni a megvezetett, ostoba magyarokon. Kesergek, dühöngök, de nem nevetek. Tuskó, aki tragédián nevet.
Mindegy. Nem tudok senkit sem megmenteni szabad döntései következményeitől.
Sürgősen ki kell hajtanom életem parkolójából és el kell indulnom. Esztelenség lenne megvárnom az államcsődöt. -
Algieba
őstag
Gyorsan szökdécselnek a napok a semmibe, és én is egyre közelebb kerülök a végső sötétséghez. Bánjam, ne bánjam? Eldöntetlen, még.
A mai cikkben "kiborultam", pedig próbálom hátratolni a magyar valóságot, amikor a kedvenceimről csacsogok.
Ez így rossz.
Nem magamat kell felkötnöm, hanem a nadrágomat, és ismét kiugrani a fazékból, amiben egyre forróbb a víz. Baszki, a rohadékok élve megfőzik a magyarok többségét! A haza kiárusító gazembereknek semmi sem szent, mind hitetlen gonosztevő. Bár lehet, hogy van köztük vakbuzgó is...
Tudom, hogy miattuk idegeskedni teljesen fölösleges. Tényleg az.
Sóhaj.
Kialszom magamat, aztán elindítom a következő, megmentem magamat akciómat.
Nincs mit tennem, a haza elveszett.
Sebaj! Eleve nem is feladatom Magyarország "megmentése"!
Három dolog megőrzéséről kell gondoskodnom: tiszta levegő, édesvíz, termőtalaj. Ezek globális értékek.
Akkor vagyok tényleg hülye, ha mutyiföldön képzelem el a célom megvalósítását.
Használjam már a józan eszemet! -
Algieba
őstag
Rákerestem a gomba blogokra, és egyet sem találtam, ami méltó vetélytársa lehetne a Gombamániának. A többiek, akik szintén igényes bloggerek, inkább szakács vonalon mozognak, és nem az ismeretterjesztés az elsődleges céljuk. A Gombamánia a legtutibb ismeretterjesztő gombás blog Magyarországon.
Most egy kicsit örömködök. Igen, igen, megéri tepernem. Szép és jó a blogom.
Ráadásnak kitartó munkával feltornáztam a havi oldalmegjelenítések számát 3500 fölé.
Ha átlépem a havi 4000-et, veszek egy doboz minőségi desszertet magamnak. Azt még nem tudom, hogy honnan lesz pénzem, de előbb-utóbb belefutok a lehetőségbe, ami végre jövedelmet is ad nekem.
Találtam egy másik blogot, ami ennivaló témájú. Márciusban indult, bloggere naponta frissíti, és már 49 rendszeres olvasója van, és a havi oldalmegjelenítések száma 10000 felett van.
A Gombamániát 2012. január elseje óta naponta frissítem, de 2010. október közepe óta szerkesztem, és csak 9 olvasóm van. Az ismeretterjesztés kevésbé érdekesebb a készételnél. Ez a rideg valóság. De nem akarom a blogomat elvinni a főzőcske irányába! Időnként jópofa bedobni valami ételes témát, de eszem ágában sincs gasztroblogot írni.
Amatőr természetbúvár vagyok, és nem szakács. Különben sincs pénzem gázpalackra, és az evőeszközeink is kopottasak. Önmagamba néztem, milyen tulajdonságaim vannak, és ezek közt nem szerepel a "konyhatündér" szerepe. Maradok az ismeretterjesztésnél. Ez a profilom. Szeretem. -
Algieba
őstag
A hétfői cikkel elégedett vagyok.
Ki kell találnom a holnapi témát. Persze vannak tartalék ötleteim, ha esetleg totálisan ötlettelenné válnék, de a vésztartalékhoz még sose kellett hozzányúlnom. Ez jó. Mindig eszembe jut valami új.
Illene megírnom egy január vége óta várakozó nagyobb írást, a gombatermesztésest. Még mindig csak vár és vár...
Azon töprengek, hogy érthetetlenül alacsony a blogom forgalma. A facebookos oldalát eddig csak 56-an "lájkolták"! Ennyire kevés embert érdekelnének a természet különcei? Túl sok lenne a konkurensem, és ők profibbak lennének? Rosszul reklámoznám? Mit rontok el?
Oké, jobb napokon 200 látogatója van, de az átlag csupán napi száz.
Havonta kb. 30 cikket írok! Szerintem ennyi kitesz egy magazint. Oké, lehet, hogy több komolyabb írást kéne írnom, minden hónapban legalább kettőt. Ez azért annyira nem könnyű feladat, mert egy hosszabb írás megszerkesztése 2-3 nap.
Vicces, hogy a totális anyagi ellehetetlenülés árnyékában alkotok. Igyekszem megőrizni az életkedvemet, de a hajnali kirohanásomon is látszik, hogy pengeélen imbolygok. -
Algieba
őstag
Nagyon vicces, hogy senki sem hiszi el, mennyire rossz a helyzet a dél-keleti országsarokban. Legutóbb egymás után mentek az emberek az átmeneti segéllyel vásárolni a boltba. Én voltam a harmadik, de jöttek még utánam.
Május 14. és összesen van 655 forintom. Az öregem ismét hitelbe jár a kisboltba, hogy ne éhezzünk.
Erre jöhetne az, hogy miért nem használom ki jobban a telket. Hahaha. Nagyon fasza élettapasztalat néhány kézi szerszámmal megművelni egy kötött talajt. Nincs pénzem a komolyabb termelésre. Erősen kétlem, hogy ekkora területen meg tudnám termelni 4 személy egész éves élelmiszer szükségletét. De mindjárt felbukkan egy nálam is nagyobb okostojás és bebizonyítja nekem, hogy de, igen is lehetséges.
Három dolgot bánok: megszülettem, nem öltem meg magamat 16 évesen, és nem öltem meg magamat Hollandiában. A fenébe, elszalasztottam egy csodás helyet és időt a halálra!
Nem akarok a szülőföldemen megdögleni, ami már nem képes életben tartani!!!!
Elegem van. Rühellem az egészet, ami itt van. Az még nagyobb baj, hogy már nem tudok hallgatni és nyíltan kimondom, gyűlölöm a haza kiárusító gazembereket és börtönbe vetném mindet. Sajnos a nép jelentős része pont olyan mint a "drága urak". Ezért aztán lehetetlenség bármiféle változásban reménykedni. Tulajdonképpen a magyarok menthetetlenek. Bizony, azok cselekszenek helyesen, akik elmennek innen.
Kár, hogy elszalasztottam a saját kitörési lehetőségemet, vagy amikor beláttam, hogy gyenge vagyok, nem öltem meg magamat. Szép lezárása lett volna a fölösleges életemnek. -
Algieba
őstag
Megírtam a napi gombás cikket. Ettől már jobb a kedvem. Igaz, kaja nincs itthon valami sok, de beérem kevéssel is. A szellemi "táplálék" fontosabb nekem.
Biztos kezd unalmas lenni a blogomban, hogy állandóan kárálni kezdek, és civilizációnk összeomlásáról hadoválok, de ez a téma a levegőben lóg, akár a vihar előtti érzés, szinte mindenki sejti vagy tudja, hogy recseg-ropog "ideális" világunk.
Oké, egyelőre nem tudok mást tenni mint írom a blogomat. Gyűjtöm az információt. A tudás nagy érték. Aztán csak szükség lesz rám. Vagy nem. A lényeg, hogy a képességeimet használjam, hogy nyugodtan alhassak.
Este nem aludtam jól, és nem értem, hogy miért nem. Mi a fene bánt? Az élet nehéz. Ezt elfogadtam. Akkor mi a bajom?
Odakint 29C van, még várok pár órát, hogy lejjebb menjen a Nap, aztán kimegyek a kertbe, hogy a hidegfront előtt megcsináljak néhány munkát.
Szeretek kertészkedni, csak bánt, hogy nincs elég erőm. Izomlázat nagyon régóta nem éreztem, nem az izomzatommal van gondom, hanem az egész testfelépítésem gyengébb. De fügét mutatok az óvakodásomnak és a nyavalygásomnak, csak azért is csinálom! A szépérzékem majd megpukkad, amikor látom, hogy megint csúnya a kert.
A holnapi gombás téma szintén megvan. Lehet, hogy még ma megírom, a kerti munka előtt. Most összerakok valami táplálékot a maradékból, aztán alkotok, majd kertészkedek. Így lesz kerek egész a mai napom. -
Algieba
őstag
Nyílik az egyik kedvenc virágom. A hidegfront előtt meg kéne csinálnom az idei nőszirom fotósorozatomat. Tehát pénteken.
Este hétkor kiszáguldottam a kertbe és rendbe raktam a kifogásolt sarkot. Holnap késő délután ismét lefotózom.
Senki se fogta fel, hogy sarlóval és kaszával dolgozok nőként. De könnyű volt nagy pofával ugratni engemet a gyom miatt. -
Algieba
őstag
A mai cikk megírása túl sokáig tartott és még mindig tökéletlennek érzem.
Vannak napok, amikor szétcsúsznak a gondolataim és juszt se megy az összpontosítás. Ilyenkor lapáttal kergetném azokat, akik szerint az írás oly könnyű, akár a fingás.
Elégedetlen vagyok a teljesítményemmel. Jobbat kéne nyújtanom. Ez így még mindig kevés.Tegnap elköltöttem a szociális segélyemet. A 25650 forint háromfelé ment el: 5880Ft helyi bérletre, 10850Ft mobil+net lejárt számlára, 8525Ft banki törlesztőre. Kész, ennyi volt. Május kilencedike van, de már folytatódik tovább a stressz a kibaszott pénz és megélhetés miatt.
Elégedetlen vagyok a kerttel. Nincs elég erőm a műveléséhez. Nincs pénzem kertészt fogadni. Nincs pénzem új kerítésre. Egyáltalán mi a fenét keresek itt?!
Fölöslegesen szaladgáltam múlt héten, mert pusztuló szülővárosomnak nincs szüksége rám.
Oké, semmi pánik, az eszem megvan, a végtagjaim mozognak. Ennyi elég is nekem. Megtalálom életem "nagy" lehetőségét.
Azzal senki se fárasszon, hogy társra van szükségem, mert nem. Érzem a saját erőmet. Éveken át dolgoztam magamon, fejlesztettem a képességeimet. Ne bőszítsetek fel, hogy lebecsülitek az erőfeszítéseimet!
Akkor lenne szükségem férfira, ha családot szeretnék alapítani, de ez nem szerepel az élettervemben. Léha időtöltés az udvarlás. Nem látjátok, mert elrejtem, hogy tisztában vagyok az emberi játszmák természetével. Fáj a hazug vagy buta játék, és számomra túl buta a szerelem.Mindenki egyedül viseli élete terhét. Ezt nem lehet megosztani. Tévedés, hogy együtt könnyebb.
Mindannyian hazudunk magunknak.Hülyeség magamra vennem a világ minden fájdalmát. Kialszom magamat, ha tudom...
Vasárnap kaszálás, gyomlálás után kimerült voltam, tehát ideális helyzetet teremtettem a mély alváshoz, ehelyett hajnali kettőig bámultam a plafont, majd reggel hétig félálomban forgolódtam, végül tizenegykor mosogatórongy állagú lényként másztam le az ágyról... 
Csak akkor tudok aludni, ha azt érzem, hogy a valódi természetem szerint éltem. Ez a kibaszott szarakodás a kerttel, bármennyire szeretem a növényeket, dühít és frusztrál. Nem így kéne kinéznie a teleknek. Taszít a tökéletlen munka. Pedig csinálom, hajtom magamat, és mégsem szép. Próbálok hinni a csalfa reménynek, hogy vannak a Földön olyan emberek, akikben megbízhatok, akik értékelni fogják a munkámat, akiknek szükségük van rám. A szülőföldemen minden feladatomat letudtam, itt már nincs mit tennem. Felnőttem.
Bíznom kell a képességeimben, a tudásomban. Ezek a valódi támaszaim. A legjobb, ha kibékülök magammal és megbocsátok magamnak. Csak így lehetek sikeres.
-
Algieba
őstag
Két rövid cikket írtam. Ezek feldobták a kedvemet. Most pedig ideje kézbe vennem a szerszámait és hadba indulnom az életerős (gyom)növényzet ellen.
Megjegyzés: Tetszik, amikor "egzotikus" országban nyitja meg valaki a blogomat. A mai trió: India, Mexikó, Argentína.
Sürgősen fel kell frissítenem az angol tudásomat! Ezzel a szószátyár, kedves természettel nagyobb piacra kell kimennem! 15 millió ember közt túl kevesen vannak a hozzám hasonlók, a lehetséges "rajongóim". Egy művésznek szüksége van a műveire fogékony "vásárlókra", különben felkopik az álla. Ez pedig a közösségnek is veszteség. Lelkiismeretes (élet)művész vagyok, ráadásul őszinte, ami előnytelen tulajdonság egy hazugságukra épülő társadalomban. Semmi pánik, elég öreg vagyok már a túléléshez. Ha eddig nem öltem meg magamat... 
-
Algieba
őstag
Számomra nem ünnep az újkori találmány, az anyák napja. Nincs mit megköszönnöm az anyámnak, aki egy újabb, az életéért harcoló élőlényt pottyantott a Föld nevű harci arénába 1978 februárjában. A nőstény macskák is gondoskodnak a kölykeikről, tehát anyám gondoskodása se számít rendkívüli tettnek. Az anyák napja buta "ünnep".
Megírom a napi gombás cikket, aztán kimegyek kaszálni. Levezetem a pusztító indulataimat.
Hazugokkal vagyok körülvéve. Szeretet? Egy nagy büdös kék erest! Csak a küzdés van, bizakodás és egyéb érzés pusztán az emberi képzelet műve.
Természetesen a dühöngés mellett nevetek az egészen. Betartom az élni és élni hagyni törvényt, és nagy ívben kerülöm a többi arénaharcost.
Ezek a gondolataim anyám számára, aki meg se értené, hogy miről beszélek neki. Túlságosan egyszerű elme. Ronda ordibálás lenne a vége.A jó büdös sajtba, hogy 200-an jelentkeznek egy állásra!
A fenébe, muter, nem vetted észre, hogy a 70-es évek végén már túlnépesedési válság volt?! Elvakított a szocializmus hamis világa, hogy unokáid is az állami csecsen lóghatnak majd, és nekik is lesz kiutalva lakás, meg lesz fix állásuk?! Tájékozódnod kellett volna, nem kölykedzeni a bizonytalanba mint a macska! Oh, muter, nagyon hamar rájöttem, hogy egy törvény van, az erősebb kutya baszik! Én viszont gyenge voltam, és te nem védtél meg, nem tanítottál meg harcolni! Nekem kellett rájönnöm, hogyan lavírozhatok a sok küzdő fél között anélkül, hogy meg kéne szegnem az élni és élni hagyni törvényét! Rondán kibasztál velem muter, amikor életre kényszerítettél a gondoskodásoddal, és most bánhatod, hogy elvadítottál magadtól a kiszámíthatatlan viselkedéseddel! Miért nem beszéltél a faterral a vádaskodó ordibálás helyett?! Miért nem váltál el tőle, mikor fájón rádöbbentél, hogy nem ő az igazi, mert kóborló természetű. Viaszhenger forgott bennem és a te tüskéd vésett belé barázdákat. Hiába dühöngök, a dühöm hideg, így nem tudja leolvasztani a te hangodat, ami visszhangzik bennem. Közösen csesztük el. Hibáztál, és én hálátlan gyermeked lettem. Bánod? Bánom? Senkit sem érdekel. Ez a tánc nem a szeretetről szól, hanem a gyűlöletről, ami a szeretetet, a meghittséget, a bizalmat pótolta kettőnk között. Sajnálod? Sajnálom? Kétlem. A dühöm kérlelhetetlen. Megtanultam az élet játékszabályait. Számtalanszor megtapasztaltam az egyetlen törvény működését: az erősebb kutya baszik, az erősebb győz, és a gyenge csak sír és sír, de nincs kegyelem. Nem vagyok isten, nem nálam van a megbocsátás. Teszem a dolgomat, és leélem az életemet, amit te róttál rám. -
Algieba
őstag
Ma nem csináltam semmit. Hallgattam a testemre, ami pihenni akart, így pihentünk. Persze a napi gombás cikket megírtam, és gyűjtögettem újabb gombás témákat, de ezt sem vittem túlzásba. Inkább békésen, lassan baktattam az információs szupersztrádán.
Kellenek ilyen "semmibe nyúló" csendes napok. -
Algieba
őstag
Ma megtörtént a netbook takarítás. A gépben volt por és szösz bőségesen. Most normálisabb a hangja a hűtőventilátornak.
Nagyon kimerítő napom volt. Reggel kilenctől délután négyig futkostam a városban. Tettem néhány kísérletet, hogy ne kelljen ismét elszakítanom a gyökereimet és világgá mennem. Pedig ez lenne a legjobb számomra.
Sajnos Magyarország nem igazán szabad ország, mert a lakói többsége fejben még mindig a szocializmusban él. Itt nincs helye a hozzám hasonló embereknek.A kimerültségem ellenére hatkor kiszaladtam a kertbe és elvetettem a legtöbb magot. Az újabb esők miatt ismét napokat csúsztam volna. Inkább összeszedtem maradék erőmet és megcsináltam a vetést is.
Alig látom a monitort annyira fáradt vagyok. Lekapcsolom a gépet és kialszom magamat.
-
Algieba
őstag
Jó volt a vasárnap. Bevált az exem mint szorongásoldó, és neki is jót tett, hogy kimozdult. Békében váltunk el.
Fáradt és nyúzott vagyok, mert szombaton kaszáltam, vasárnap cirka 10 kilométert sétáltam, és hétfőn lesarlóztam az udvart, ami kb. 8x10 méteres rész a telekből. Sarlóval fűnyírószerűen le tudom vágni a növényzetet. Az más lapra tartozik, hogy a jobb karomat túlerőltettem. Nagyon dühös voltam tegnap. Az persze őrültség volt, hogy a sarlózás vége felé arra gondoltam, hogy bárcsak megütne a guta a megterhelés miatt. TOTÁLISAN fölösleges a létezésem!!! Megőrjít, dühít a parlagon heverésem. Oké, könnyen lehet, hogy túl sokat képzelek magamról. Az önhittség csalafinta rossz tulajdonság, még egy olyan precíz önelemző lelkébe is bevetheti magát mint én. Erre oda kell figyelnem. Az önhittség káros, mert süketté és vakká tesz. Az önbizalom viszont jó tulajdonság, mert segít az érdekérvényesítésben. Az a baj, hogy nincs önbizalmam. Tehetetlenül pörgök önmagam körött. Semerre se tudok lépni, sehol sem érzek biztos talajt. Nincsenek lehetőségek. Az egyetlen igaz barátomat megsértettem, és nem tudom helyre hozni a hibámat. Filléres gondok bögölyökként csípik az önérzetemet, mert az azért van egy nagy adaggal bennem. Az évek alatt megtanultam különbséget tenni a rossz és a jó "művészet" között. Tudom, hogy jó alkotó vagyok. Nem zseniális, de az átlagosnál jobb. Ez a tény segít elviselni a nehézségeket.
Lehet, hogy mindent megkaptam az élettől, és ezért nem tudok továbblépni, mert miért is? Mindenem megvan.
Az olyasmik, hogy "férj", gyerekek, családi ház, autó, és egyebek az életutamnak nem részei.
Az a fontos, hogy fizetni tudjam a számláimat, mindig legyenek működőképesek az eszközeim: netbook, fényképezőgép, mobil, a testem se hagyjon cserben, és én se a testemet, megvehessem a szakirodalmat, el tudjak járni szakmai rendezvényekre. Ennyi az összes vágyam! Művész vagyok, minden mást megteremtek magamnak, és álmodozás közben senkinek se okozok fájdalmat.
Túl sokat kérnék?
-
Algieba
őstag
Mindjárt dőlök le, mert ma kimozdulok a csigaházamból. A hosszú hétvégén sokféle rendezvény van Pósteleken, és vágyom egy kis nyüzsgésre. Látni akarom az embereket szórakozni. A tömegre gondolva, hogy mindenki társasággal vagy a családjával lesz, gyorsan szereztem magamnak társaságot, az exemet. Tudom, dilis ötlet a múltat bolygatni, de ő is egyedül van, és neki is jót fog tenni a kikapcsolódás. Mindketten jól járunk. Ez egy előnyös alku. Hmhm. Oké, csúnya dolog "játszani" az érzéseivel, de világosan elmondtam neki, hogy mit akarok, mi lesz a mai program. Nem hitegetem. El fog tölteni a társaságomban pár órát, közben hallgathatja a csodás sziporkáimat, élvezheti a magán előadásomat, amit csak ő hall és lát. Ez azért nem olcsó ajándék tőlem. Bőven megéri neki, hogy megszabadít a szorongástól, amit a párban járó vagy családos emberek váltanának ki belőlem, ha egyedül kéne mászkálnom. Kezdek begolyózni. Mióta zavar engemet, hogy egyedül jövök-megyek?
Nem értem. Majd jobban kielemzem a tegnapi döntésemet.
Jó, tudom, hogy egy magányos férfi többet akar a női csacsogásnál, de számomra a szex nem pusztán testi szükséglet. Ha nem pezseg a képzeletem, nem izzik a szívem, akkor döglött halként gondolok a testi együttlétre és kerülöm a fizikai érintkezést.
Oh, kegyetlen és szeszélyes érzelmek! Nem tehetek róla, hogy már nem kívánom őt! Ami elmúlt, elmúlt. Kizárólag barátként tekintek rá. Remélem, képes lesz feldolgozni a helyzetet, és nem okozok neki fájdalmat! Egy szép napnak nézünk elébe, túl ne bonyolítsa, mert egyikünknek se lenne jó.
Nem értem, hogy miért nem ismerkedik? Kétszer kértem tőle bocsánatot, és próbáltam gyöngéden rávenni a társkeresésre, vagy legalább a közösségbe járásra. Hm. Lehet, hogy az utóbbit még nem próbáltam, akkor a mai napon erről fogok beszélni neki, hogy nekem milyen jót tett a többi íróval és gombásszal való megismerkedés. Sőt csillagászokat is megismertem. Ezek csodálatos találkozások voltak. Mindet fel tudom idézni. Jól tettem, hogy kimozdultam a csigaházamból és elindultam megkeresni a hasonló gondolkozású embereket.
Az a baj, hogy a krónikusan magányos ember ki akarja sajátítani a másikat, hogy együtt kucorogjanak a magánya pincéjében. Hát, egy fenéket! Jönni-menni akarok! Egész gyerekkorom, a "maradj nyugton, ne zajongj" parancs kényszere alatt telt el. Ettől képtelenné váltam az egy helyben maradásra. Mozognom kell, különben becsavarodok. Az más, amikor egy regény megírása miatt időszakosan bezárkózok. Egyébként regényírás alatt ugyanúgy tartom a napi rutint, tehát mozgok, emberekkel találkozok stb, csak éppen napom 70%-a a regényé.
Férfi ideálom szintén hobbi vagy profi csillagász, kertész, gombász. A legjobb, ha mindhármat kedveli valamennyire. Azonban velem ellentétben neki gyakorlatiasnak kell lennie, hogy tudja menedzselni az életünket. Ideális, ha csodál engemet a képzeletemért és az írói tehetségemért. Természetesen neki is lenne olyan tulajdonsága, ami engemet kápráztatna el. Az értelmet, becsületet, gyöngédséget sokra tartom. Együtt a három nyerő nálam. A fizikai adottságok mellékesek. Egy a fontos, hogy képes legyen tartani a tempómat. Ne dohányozzon, ne igyon alkoholt! Mindkettő szagától undorodom.
Igen, egy okos férfi kell, aki védelmezne és én cserébe gondoskodnék róla. Jó páros lennénk. Ész és szív.
Jó lenne összefutni a "másik felemmel". Ideje tíz körmömet férfi hátba vájni és ősi dalt mormogni. Egy bökkenő van, hogy fogalmam sincs merre keressem őt.
Egy női gordiuszi csomó vagyok, de az okos férfi tudná, hogyan kell kibogozni engemet. Mókás és rafinált játék lenne. A képzelőerőm társulva a luxusigényemmel és az "adni jó" elvemmel hmhm, nem panaszkodna a szemem fénye. A játékhoz megfelelő társ kell, akibe szerelmes vagyok, akiben megbízok! Ha valaki egyszer is megijesztett, abban soha többé nem tudok bízni. Könnyű elriasztani engemet, és képtelenség visszanyerni a bizalmamat. És nálam nem működik, hogy felejtsük el a múltat, mert átkozottul jó memóriám van. Oda-vissza pontos, a saját balfaszságaimat is hűen felidézi.
Majd csak lesz valahogy. Bár nehéz elhinnem, hogy valahol van egy férfi, aki a "másik felem". -
Algieba
őstag
Kiöntöttem a keserűségemet a blogomba is.
"Savanyú kedvemben vagyok. 2010 októbere óta vezetem a blogot, de most először érzek maró elégedetlenséget. Jól tudom, hogy szórakoztatnom kéne téged, kedves olvasó. Kár, hogy kiütközött rajtam is az össznépi pszichózis. A francba! Elegem van, hogy a jó arányérzékem, a természetszeretetem, és a törekvésem a magyar nyelv magas szintű használatára kutyagumis rágógumit sem ér."
Pedig szeretem a Gombamániát. Ha ennyire nem lennék nekibúsulva, csak a normális lehangoltságom kergetne őrületbe, akkor tutira visszafogom magamat. Ez már 10+1-es búsulás és dühöngés. Hihetetlenül ingerült vagyok. Egész nap tipródtam. Normális lehangoltság esetén minimum egy kedvenc időtöltésem képes lecsillapítani. Ma órákig tartott eldöntenem, hogy mivel foglalkozzak, mert mindenre nemet mondtam saját magamnak. Aztán bevetettem a végső trükköt, a testmozgást. A fizikai aktivitás elméletileg és gyakorlatilag is enyhíti a szorongást. 5km-t biztosan sétáltam. Kár, hogy a feszültség megmaradt.
Utálom a "sarokba szorított patkány" életérzést. Egyenes jellem vagyok, és elegem van a seggfejekből, a hamis szavakból, az ostoba kivagyiságból!
Körbevesznek az emberi szellem alkotásai, a könyvek. Mennyi tudás, és mégis tönkremegy a hazánk!
Mindegy. Csak azért kéne lelkiismeret furdalást éreznem, amire hatni tudok. Ez pedig a saját életutam.
Most eldőlök, visszanyerem szellemi és fizikai erőmet, aztán délelőtt folytatom tovább a munkát. Késő délután kaszálok egy keveset.
Vasárnap ki akarok menni Póstelekre, mert a hosszú hétvégén mindennap van valamilyen rendezvény.
Nagyon meleg lesz! Azért 30C nem átlagos hőmérséklet ilyenkor. -
Algieba
őstag
Mindegy. Kiseprűzöm a fejemből az "idegen" gondolatokat, amik a disszonanciát okozzák, és megyek tovább az utamon.
Senkire sincs szükségem. Meg fogom találni a megoldást és teljesen egyedül.
Ha nincs értékesíthető képességem, akkor jogos az önpusztítási vágyam, ha van, akkor halál biztosan tudom, hogy kimászok a gödörből. Ilyen egyszerű.
Nem kell itt fogni a fejedet, hogy ez a csaj mennyire őrült! Nagy agykapacitásom van, nagyon sok információval dolgozok nap nap után. A nagy kilengések természetesek egy ekkora forgalmú rendszerben. Élet és halál. Heh, jópofa búsongani és a halálon merengeni. Olyan ez nálam mint másnál az alkoholizálás. Van benne valami kéjes gyötrelem, elképzelni a helyet, az időt, a kötelet, a folyamatot. Mondom, hogy édesen meghitt dolog az öngyilkosságon merengeni. Próbáld ki, nagyon közel hoz magadhoz a saját halálodon való gondolkozás.
Ha úgy érzed, hogy senki sem szeret, mert képtelenné váltál közel engedni magadhoz a többieket, akkor a meghittséget ösztönösen pótolni fogod valamivel. Ennyire egyszerű az egész.
Volt időm gondolkozni. Lehet, hogy idiótának tűnök, de megdöbbentően jól vág az eszem és hatalmas információs kacathegyet őrzök a koponyámban. Kincsek helyett információkat gyűjtök. Mókás elfoglaltság.
Megyek és járok egyet. Erős sétával levezetem az indulatomat. -
Algieba
őstag
Harci hörcsög állásba vágtam magamat, és órák óta gubbasztok az ágy szélén. Hallgatom a netbook hűtőventilátorának az erőlködését, ami figyelmeztet, hogy előbb-utóbb bedöglik az egyetlen igazán hasznos eszközöm.
Hiába ébresztett fel reggel hétkor a mobil, kinyomtam az ébresztőt és a másik oldalamra fordultam. Leszavaztam a tegnap még okosnak tűnő ötletemet, hogy harcoljak az eszményeimért. Mi van? Úgy látom, nem kellett volna a napon ücsörögve elmélkednem, mert időlegesen megbuggyant az agyam. Semmi olyan egyedi értékem nincs, amiért érdemes lenne harcolnom. Energiáimat inkább a hatásosabb önpusztítás irányába kell elterelnem. Ez sokkal meghittebb elfoglaltság mint a közönyös természetet figyelni vagy a kiszámíthatatlanul viselkedő emberek közt lavírozni.
Önző lenne a viselkedésem? Ez még mindig jobb mint pofonokat adni és kapni a létfenntartásért vívott harc során. Mocskos egy küzdelem, mert a végén így vagy úgy, de mindannyian halottak leszünk. Nincs értelme.
Inkább borongok tovább.
Miféle értelem? Ne tőlem kérdezd, én egy vidéki senki vagyok, egy tanulatlan szobatudós. Egy lepukkant lakója a "mama hotelnek". Küldj gyorsan ölő mérget! Annak hasznát venném. -
Algieba
őstag
Megcsináltattam a biciklit, 3x jártam meg a héten a belváros-városhatár távot miatta. Fizettem a javíttatásáért. Hazatekertem vele. Mindezt náthásan, vacak közérzettel.
Az öregem bement a városba, hogy bevásároljon, jól megpakolta a biciklit, így hát visszafele úton ismét tönkrement a főtengely.
Tehát fölöslegesen koptattam az ízületeimet és költöttem el 1500 forintot. Ráadásnak hétvégére mégsem szervezek közös gombászatot, mert bicikli nélkül elég nehezen tudnék jönni-menni a többiekkel.
Miből lett pénz ennivalóra? A családunk összetart.
Azonban én továbbra sem tudom, hogy miből fogom kifizetni a mobil+net számlámat. Mindkettő előfizetéses, így korlátozásuk feloldása 4000+4000 forintba fog kerülni, plusz a számla, és a májusig befutó újabb számla.
10849Ft a lejárt számla.
8000Ft a korlátozás feloldása.
+ x összegű következő számla, vagyis körülbelül 30000Ft kéne hirtelen előteremtenem május tizedikéig. A szociális segély összege 25650Ft. A banki törlesztőm 8525Ft. A buszbérletem 5880Ft. Képtelenség kigazdálkodnom.
Hiába mondjátok, hogy menjek el dolgozni. A fizikai munkához puding lettem. Nagyon kevés munka van, ha mégis megcsípnék valamit, azt egy jobb munkaerőtől venném el, én pedig beleszaladnék egy újabb kudarcélménybe. Fizikai munkásként illik hajtani, nem azért van ott az ember, hogy óvatosan a szédüléstől vacakoljon a fájós ízületei miatt a feladatával. Mindez egyéni probléma, és számomra untig elég, hogy az öngyilkosságot fontolgassam. Élhetetlen vagyok. Nincs értelme a létezésemnek. -
Algieba
őstag
Náthásan, túlöltözve mászkálni a hirtelen jött melegben rossz ötletnek bizonyult. Majdnem megbuggyant a fejem. Ma már biztosan nem kaszálok, mert a mai napi erőmet mind elhasználtam. A városig busszal mentem, majd a megállótól elgyalogoltam a bicikli szervizig, átvettem a megjavított öreg drótszamaramat, amivel hazatekertem. Megvolt a napi testedzésem. A náthától sújtott testem nem bír többet kihozni magából. Életveszélyes lenne a kaszával "játszadoznom".
Sose vágtam meg magamat, de előbb-utóbb elfogy a szerencsém...A Vodafone hívogat, üzenget, hogy fizessek, mert a két előfizetésemre 8000Ft visszakapcsolási díjat terhelnek, ha nem fizetem be az egy darab lejárt számlámat holnap éjfélig.
Azért koptattam az ízületeimet, hogy első körben a hosszú hétvégén enni tudjunk. Egyáltalán nem biztos, hogy a mobil+net számlára elő tudok teremteni pénzt. Ez van. Ész és tehetség még semmire se garancia.Elkeseredve ücsörögtem egy játszótéri hintán. Átszaladt az agyamon, hogy olyan békés itt, akár a hinta állványára is felköthetném magamat. Lenéztem a cipőfűzőre. Aztán a tiszta ég felé fordítottam a tekintetemet. A gondolatfolyamomba beleordítottam: ez már mekkora kibaszás lenne! Követtem el hibákat, a lelkiismeretem heti rendszerességgel figyelmeztet a korrigálásukra, de sose ártottam szándékkal senkinek sem, sose kívántam másét, nem loptam el másét, nem fenekedtem mások ellen (a politikusok sokat tettek azért, hogy gyűlöljem őket), igyekszem betartani az élni és élni hagyni elvét, sokat tettem azért, hogy művelt legyek, fáradhatatlanul gyűjtöm az információkat, szeretem és meg is tudom látni a szépet, tudok írni... és én kössem fel magamat?! Jó, tudom, ennyi még bolhacomb, és igen, nyugodtan felköthetném magamat...
Elővettem a telefonomat, nézegettem egy számot benne, majd felhívtam. A kulcsmondat ez volt: "Találkoznunk kell, mert veszélyben van az életem értelme, az ismeretterjesztés."
Nehéz eset vagyok olyan értelemben, hogy sose tudtam reálisan látni magamat. Nulla önbizalmam van. Szerencsére(?) az öngyilkosság gondolata mellett ugrált a napi gombatéma is. Végignéztem a blogomon, és kitört belőlem a másik hangocska is. "Ideje megvédened magadat. Nincs semmi baj veled, igyekszel jó ember lenni, törekszel a jóra, látod a szépet, és szépet alkotsz. Menj és harcolj! Ne add fel harc nélkül!"
Oké, akkor az alaptermészetemnek ellentmondva, átmegyek agresszív védelmezőbe. Senki se kukoricázzon velem, mert nem babra megy a játék. Egy értékválságban fuldokló világban megtaláltam a magam szigetét, és igen is meg fogom védeni, illetve a partjára fogom húzni a többieket.
Öreg vagyok már a meneküléshez, de elég tapasztalt a harchoz.
-
Algieba
őstag
A tegnapi vezető hír aranyos volt, a földikutyáról szólt. Igaz, ez egy rágcsáló, ami kertekbe betévedve minden növény gyökerét jó étvággyal megeszi, de szegénykének nincs is túl sok választása, mert természetes élőhelye alig maradt. A kerti földben randalírozó egyedeket jobb élve befogni és elvinni őket egy érintetlen mezőre.
Tegnap vettem egy kevés felvágottat. 5 szelet volt. Ebből hármat a húgom evett meg. Bárcsak több mindent adhatnék neki!
A szegénység egyre fenyegetőbb. Sose voltunk jómódúak, mindig is a középosztály alatt voltunk egy kicsivel, de pár éve egyre komolyabban csúszunk lefele. Az kész szerencse, hogy tartjuk magunkat és egyikünk sem lett szenvedélybeteg! Nagy ívben kerülöm a drogokat, alkoholt, és egyebet, ha lenne is pénzem tutira nem ilyen hülyeségre költeném, hanem normálisabb ennivalóra. A húgomnak a hétvége jelenti a fénypontot, amikor az egyik tesónk megvendégeli maga főzte étellel.
Tényleg csórók vagyunk.Most lefekszem. Ha a fater tud reggel hitelbe tejet hozni a kisboltból, akkor főzök a huginak tejberizst. Imádja a tejberizsemet, mert sokkal kevesebb vizet rakok bele mint az anyánk, és így a tejet szívják magukba a rizsszemek, amitől sokkal nagyobbak és ízesebbek lesznek, miközben nem főnek szét.
A tejberizs finom és tápláló. Az egyik kedvenc ételem gyerekkorom óta. Kész szerencse, hogy az érzékenyebb gyomrú húgom is kedveli. Legalább ezzel kedveskedjek neki. -
Algieba
őstag
Lehet, hogy meglepő az indulatom mértéke a politikusokkal szemben, de csak 2010 óta gyűlölöm őket. Nagyon sokáig hittem nekik, bíztam bennük, drukkoltam nekik és az országnak. Közben éltem a magam minimalista életét. Aztán 2006-ban lefordultak a dicsfényes nemzetvezetői szerepből a maguk termelte mocsokba és számomra azóta is ott vannak. 2006-2010 közt szimplán undorodtam tőlük, aztán látva az emberek 2010-es meghülyülését, adjunk 2/3-ot az Ezüst Hajós, Országimázsos, "nem építünk oda Nemzetit, hanem ide felhúzzuk a magunk Nemzetijét, ami az igazi Nemzeti lesz, mert mi annyira tudjuk, hogy mi a jó nekünk és nektek(?)..." fidesznek, na, ott és akkor "megzakkantam" és az undorból megveszekedett gyűlölet lett. Pontosan tudtam, hogy milyen is lesz a fidesz kormányzás. Picit se tudott meglepni a felcsúti legény és zsivány bandája.
Annyira szelíd vagyok, hogy a lepke rásétál a rezzenéstelen ujjbegyemre, mégis ha meglátom Lézer Jani pofázmányát a hírportálokon, gondolkodás nélkül fonódnak ujjaim egy képzeletbeli féltéglára... Pedig tényleg nagyon békés és türelmes vagyok, de 22 év elteltével rohadtul elegem van a hazug gazemberekből. Azt hiszem, elég időt adtam nekik, hogy bizonyítsák milyen emberek is ők. Sajnos rosszak. De ez az ő bajuk. Volt egy ismerősöm, aki korán meghalt, mert azt az utat járta mint ezek, vonzotta a "könnyű pénz", de a szíve fellázadt a sok mocsok ellen és leállt... A gonoszság és romlottság csak látszólag könnyítik meg az ember életét, valójában egyszer csak benyújtják a számlát... aztán jön a kései feleszmélés és a korai, csúf halál. Ezek semmiből sem okulnak?! Nem elég, hogy gazemberek, de még hülyék is. Szörnyű alakok.
Hmhm. Futottak egy kört a gondolataim. A képviselők ragaszkodnak a magas fizetéseikhez. Pedig tudniuk kell, hogy nagyon sokan nettó 80-100e körül keresnek és ebből tartják el a családjukat is. Valamennyire szolidárisnak kéne lenniük, hiszen a szavazóikat képviselik, akik közül több tízezren biztosan alacsony jövedelműek. Ennek ellenére ragaszkodnak a magas bérükhöz, aminek mértékéről ők maguk dönthetnek(?!), ami totális agyrém és felháborító pofátlanság. Oké, túllépek ezen, mert egy nagyeszű elemző is megmondta, hogy szerinte még több bért kéne adni a képviselőknek. #&@#&@* Ezen is túllépek, sok a kézi vezérlésű droid.
Tehát a képviselők őrzik a magas bérüket, mert:
1. Harácsoló kisemberek.
2. Komolyan elhiszik, hogy nekik ennyi pénz jár.
3. Az ország sokkal jobb helyzetben van mint azt az aktuális kormány kifelé kommunikálja, hogy a haveroknak zavartalanul tudja szétosztani a pénzt.
Valahogy senki se gondol rá, hogy mi van ha az ország nem is olyan szegény. Hiszen egyesek elképesztően gazdagok, és ők tutira nem sírnak, hogy mennyire rossz Magyarországon élni. Bár ismerek olyat, aki az év egy részét egy nyugati nagyvárosban éli, másik felét kies hazánkban, és néha kéthetente megteszi repülővel a több ezer kilométeres távolságot. Mert megteheti.
Tévedés. Sose irigyeltem másét. Mindenki a maga életútján halad. Nekem nincs dolgom pénzbeli vagyonnal. Taszít, mert természetellenesnek tartom. Egyetlen állatnak sincs ennyi kacatja. Még én is egy kacathalom közepén ülök, pedig ezek többsége hétköznapi használati tárgy. Megbolondulnék, ha még több holmim lenne! Minek?! Ha százlábú lennék, tán kéne száz topán, de mivel csak két lábam van, untig elég minden évszakra egy-egy pár cipő.
Így is, úgy is harácsoló gazembereknek látom a politikusokat. Semmi sem menti fel őket a tetteik alól. Önző, picsogó, gyáva, gazdájuk kezét nyalogató kurafik. Jön még kutyára dér...
Szeretem a kutyákat, de emberi változatuktól undorodom.
Az ember legyen Ember.
Hol is tartottam? Mindjárt hajnali egy, és még semmi értelmeset sem írtam. Kellemetlen dolog az indulat, kitúrja az értelmet az ember fejéből.
Hülye politikusok! Fúúúúj
Most mondtam, nyugi. Hamarosan belefulladnak a saját mocskukba. Annyira jó látni, amikor egy gazemberrel végez a romlottsága. -
Algieba
őstag
Jobb szeretek az arany középúton járni, de a politikusaink ámokfutását nem bírom szó nélkül hagyni. Annyira tenyérbe mászó képük van, de bottal se nyúlnék hozzájuk. Ellenben a tűz még a gennyes sebet is kiégeti és fertőtleníti...
Vár rájuk a tisztítótűz. Ennyi bűnnek előbb-utóbb megérkezik a büntetése.
Hazugnak lenni rossz. Nagyon egyszerű oka van ennek. A hazugság kétszer fáj és oda-vissza hat a pusztító ereje. Az igazság egyetlen egyszer fáj, de megerősít, tettre és fejlődésre sarkal. Magyarország pusztulása elkerülhetetlen a hazugságok mennyiséget tekintve. Szánalom kategória, hogy a pusztulásban tevékenyen részt vettek a "legjobbjaink", a nép választott vezérei, a köpönyegforgatásban EPIC szintű mesterek, jobb- és bal oldali politikusok együtt, kéz a kézben. -
Algieba
őstag
Az egyik falusi fia az István malomban dolgozott. Dolgos éveiben büszke volt a munkahelyére, az ország harmadik legnagyobb malmára, és elégedetten mondogatta, hogy ez egy biztos munkahely, mert lisztre mindig szükség lesz.
Apró szösszenet az elbaszott 22 évből, hogy egy ideje ipari műemlék a malom...Tiszta szívből kívánom, hogy megélhessem a politikusaink megbüntetését. Mert ahogy malomra nincs szükség, úgy rájuk még kevésbé van szükségünk.
-
Algieba
őstag
A jó vezető összerántja a hasonló érdeklődési körű embereket, és esze ágában sincs dirigálni nekik.
Mivel Orbánnak masszív rajongótábora van, félnék igazi Orbán hívővel egy fedél alatt tartózkodni. A rajongásnak van egy olyan foka, ami erősen torzítja az ember valóságérzékelését, és engem, aki utálja Orbánt, Gyurcsányt és az összes haza kiárusító gazembert, egy Orbán hívő képes lenne ellenségének tekinteni.
Futás innen! -
Algieba
őstag
Az idegesít a legjobban, hogy én ezekre az emberekre, a döntéshozóinkra, felnéztem, tiszteltem őket. 2006-ig mindegyik választás népünnepély volt számomra. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy szavazhatok. Aztán 2006 őszén lelepleződött, amit már egy ideje sejtettem, de nem mertem beismerni, hogy a politikusaink fűben lapító kutyagumik. "4 évig nem csináltunk, semmit." "Hazudtunk."
ÁÁÁ
Aztán jött a fidesz szította utcai randalírozás, a vekkerórás tüntetés, meg hasonló idiótaságok. Pedig egyértelmű volt, hogy a fidesznek esze ágában sincs átvenni a kormányzást, mert még szeretné 4 évig a saját levében rohasztani az mszp-t, az egykori mszmp másik felét. Bár tudom, hogy jogilag az mszp az mszmp utódja, de megfigyelve a fideszes nagykutyák gondolkozásmódját, szellemileg egyformán utódjai a volt pártnak. Nevetséges, hogy egy párti kormányzást csinálnak a 4 évük alatt. Akkor mire föl a parlamenti demokrácia, a több pártiság, ha mindegyik ugyanolyan utolsó szemét, pénzéhes, korrupt, hazug, kétszínű gazember? Ők lennének a magyar nép legjobbjai?! Kétlem. Állítólag a pénzügyi világ nagykutyái mind mutatnak pszichopatákra és szociopatákra jellemző viselkedésmintákat. Szerintem ez így van a politikusoknál is. Valamilyen mértékű lelki deformitás (erkölcstelenség) szükséges a többség átveréséhez.
Az emberi természet része a rosszra való hajlam. Persze eleve csak az ember szokott merengeni a jóról és a rosszról, és ezekkel kapcsolatos véleményét egyéni és pillanatnyi élethelyzete befolyásolja, vagy a közösség elvárásai vele szemben. Például a dalai láma a neveltetése és a száműzetése miatt lett egy bölcs gondolkodó. Ha azt várják tőled, hogy tényleg legyél egy komoly és felelősségteljes lelki vezető, és erre nevelnek kiskorod óta, akkor bizony igyekszel eleget tenni a közösség felkérésének.
Van egy olyan érzésem, hogy a politikusaink neveltetése khm, ama átkos évtizedekben nem éppen a magas szintű erkölcsiségről és tudásalapú társadalomról szólt. A magyar társadalom alapja, a mutyi, illetve a "mi kutyánk kölyke" vélekedés. Hülyeség meglepődöttnek lennem. Ezek mind a "Kádár gyermekei". Sose lesz belőlük értelmes, nyugati szellemiségű, magas erkölcsű vezető. Sajnos még kiskorunkban el lettek rontva. Ez van.
Aki teheti, meneküljön! Itt még 40 évig, amíg Kádár szelleme kísérti az embereket, változás, fejlődés nem lesz.
Ebben már halál biztos vagyok. -
Algieba
őstag
"Én úgy gondolom, hogy a magyar nép minden várakozástól eltérő nyugalommal tűri a kormány ámokfutását. Nincs Európában még egy olyan nép, amely olyan békésen tűrte volna mindazt, amit a kormány művelt az egészségüggyel, az oktatással, a nyugdíjasokkal, a szociális ellátással és a családokkal. Ha Franciaországban, Németországban vagy Olaszországban ennek a felét megengedte volna magának egy kormány, már nem lenne a helyén. A magyar az sokkal béketűrőbb nép, fát lehet vágni a hátán. Most sem gyors, erőszakos megoldást keresett, hanem egy éven keresztül harcolt a népszavazásért, aláírásokat gyűjtött. Hasonló helyzetben Franciaország már sztrájkban állna.
Arra van szükség, hogy az emberek egyértelműen kinyilvánítsák a véleményüket, nem fogadják el, hogy a kormány semmibe veszi őket, hogy az a korábban, a választáskor kötött megállapodást egyoldalúan felrúgja, és hogy kétszer fizettessék meg velük ugyanazt.
Szeretném, ha az emberek éreznék, a demokrácia nem négyévente egyszer leadott parlamenti voksról szól, hanem van mód a részvételi demokrácia gyakorlására is. Van arra lehetőség, hogy két választás között is bizonyos elhibázott kormányzati intézkedéseket hatályon kívül helyezzenek és megmutassák, hogy Petőfinek van igaza: azért a víz az úr. "
Orbán Viktor, 2008
Erre mit is írhatnék: Baszd meg Viktor, te egy utolsó, alamuszi, köpönyegforgató gazember vagy! Pont olyan mint a Gyurcsány nevű tettestársad. Kéz a kézben árultátok el a szavazóitokat. Remélem, egyszer utolér titeket a népharag!
-
Algieba
őstag
Szombaton bementem a városba, mert lejárt az egyik könyv kölcsönzési ideje. Amint beértem, egyből szembesültem vele, hogy a város felé jó tempóban száguld egy zivatarfelhő. Én is rákapcsoltam, és a felhőszakadás előtt beértem a könyvtárba. Nagyon jó volt elmélkedni a könyvek közt. Érdekes, hogy bár felidegesít és taszít az emberek ostobasága, de az okos dolgaikat, vagyis a leírt gondolataikat kedvelem. Az emberi agy hatalmas kapacitását kihasználatlanul hagyni, számomra súlyos vétség. Nehezen értem meg az "ostobákat". Ugyan úgy van egy szuperszámítógép a koponyájukban, mégse használják. Érthetetlen.
Ez egy gyönyörű kép. Az avatárom garbóján a csillagok és a Hale-Bopp üstökös utal rá, hogy szeretem a csillagászatot. Ha edzeném a bal agyféltekémet, akkor jobban érteném a fizikai, matematikai hátterét. A csillagos ég megbabonáz. Amíg aktívak voltak az űrsiklók és már volt itthon széles sávú internet, néztem a NASA tévéjét űrsikló küldetésekkor. A Hubble űrtávcső utolsó szervizelése volt a legemlékezetesebb.
Tisztelem az űrhajósokat. Nincs tériszonyom, mégis a világűr gondolatára szédülés fog el. A kinti munkához nagy bátorság kell.
Egyik kedvenc videóm. Persze az EPIC zene még inkább felturbózza, de zene nélkül is fantasztikus felülről nézni a sarki fényt, az éjszakai városokat, a világtengerek kékjét. Csodálatos bolygónk van. Az űrállomás az egyik legtutibb és legijesztőbb munkahely. De szerintem egyetlen egy űrhajós sem bánta meg, hogy felment dolgozni.
Egyszer írni fogok egy sci-fit és az olyan regény lesz, de olyan...Gyakran fájnak az ízületeim és vannak kicsinyes morgásaim, de úgy fogok meghalni, hogy tudom, 3 milliárd év múlva a Tejút és az Androméda-galaxis belekezd egy lassú táncba, melynek során mindketten "meghalnak". A kettejük összeolvadásából létrejövő elliptikus óriás a Lokális csoport "sírköve" lesz. Elkerülhetetlenül egymáshoz rántja a galaxisokat a tömegük.
Ideális zene elmélkedéshez.
Egyszerűen szombaton megrészegített az eső utáni édes illat, és egyből virágot bontottak szárba szökkent gondolataim és érzéseim.
Ui.: Egy kedves álmodozó vagyok, de ez senkit se tévesszen meg. Ha elárultad a hazát, megloptad a többieket, eladtad a lelked harminc ezüstért, nem fogsz találkozni velem, mert a gazembereket kerülöm. Nincs dolgom alantas figurákkal. Barátságos arcom átfordul ellenségesbe, ha kártevőkkel találkozom.
-
Algieba
őstag
A csütörtök jobban sikerült. Bár délutánig rejtőzködtem a takaró alatt. Oké, ez nem felnőtt viselkedés, de úgy éreztem, hogy van rajtam egy hatalmas seb, ami már akkora mint egy üreg. Ez tisztán pszichés érzés volt, de ettől még nagyon kellemetlen. Addig feküdtem, amíg megszűnt. A megszüntetésében sokat segített, hogy működésbe lépett a megfelelési kényszerem. A 18-án megtalált kucsmagombáról feltétlenül akartam egy jó képet lőni és írni róla a blogomban. Egyik újévi fogadalmam volt, hogy idén minden nap lesz új cikk. Eddig sikerült betartanom.
Napközben másként voltam rosszul. A stressz szó szerint tépi-marcangolja a bensőmet. A vérszegénységem is kiújult. Szerencsére vastablettám van, ismét belekezdek egy két hetes kúrába. Tehát fájós hassal, szédelegve mászkáltam a városban. Elsőre nem is sikerült jó fotót lőnöm a kucsmagombáról. A tucatnyi kép mind értékelhetetlen lett. Egy időre feladtam a gomba megörökítését és elmentem kóvályogni a ligetbe. Reméltem, hogy a fák között feltöltődök. Itt már kezdett a kedvem pozitív irányba elmozdulni. Ismét megtapasztalhattam, hogy nekem tényleg a természetes viselkedésem egyik fele, hogy mászkálok, közben töprengek, és fotózok. Majd a másik fele, hogy a látott és megörökített dolgokról cikkeket írok és beszélgetek a hasonló gondolkodású emberekkel. Estére kellemesen megrészegített a lelkesedés. Az embereknek tetszett a kucsmagomba fotóm, jókat beszélgettem velük. Sikeresen teljesítettem a napi küldetésemet.
Oké, tudom, hogy a kedvteléseim olyan kis csacska dolgok, de a lelkesedésem csodálatos ajándék, és bárkinek át tudom adni.
Az egészen más lapon szerepel, hogy krónikus depresszió gyötör. Az alaptermészetem vidám, elszállt álmodozó. Nem én kergetem a lepkét, én magam vagyok a lepke.
Azt kell kitalálnom, hogy hogyan éljek meg a "hobbimból". A blogom a bizonyíték rá, hogy tényleg jó ismeretterjesztő vagyok. Vétek lenne a tehetségemre holmi fölösleges kacatként tekintenem. Túl sokáig tagadtam le, hogy alkotó vagyok. Be akartam tagozódni a többi "normális" ember közé, de az önmegtagadás még inkább elmélyítette a depressziómat. A saját benső kapaszkodómról akartam lefeszegetni az ujjaimat! Depressziósnak lenni rossz, míg önmegtagadónak lenni esztelenség.
Csinálom, amihez értek, aztán majd csak lesz valahogy. Ha meg semmi sem lesz, akkor sem lesz okom a kesergésre, hiszen halálomig annak éltem, amit szerettem. -
Algieba
őstag
Anyánk túl korai gyermekvállalása összetört. Sajnos az anyánk "kicsi énje" vagyok. Nem tudok leválni róla, vele együtt fogok meghalni, ha korábban nem halok meg. Amit nem kaptam meg kiskoromban: egy normális énkép, önbizalom, és bizalom a világban, bepótolhatatlanok. Sok pszichológiai szakirodalmat olvastam el, apró darabokra szedtem magamat, jártam szakemberhez, kipróbáltam az életmód váltást is (három másik városban éltem), de nem, nem megy, nem tudom megjavítani, ami törött bennem. Senkit se tudok szeretni megfelelően, miközben mindenkinek a helyzetébe bele tudom képzelni magamat az együttérzésemnek köszönhetően. Ez egy átokverte adottság. Épp ez szolgáltatott ki anyánk depressziójának. Azonban nem őt hibáztatom, még ha úgy is tűnne, hanem magamat, és így közvetve őt, hiszen a kicsi énje vagyok. A kör bezárult, nincs menekülés a csapdából.
Most azon töprengek, hogy önmagam leselejtezése esetleg egy tudatalatti szívesség anyám felé, hisz lám, a kicsi énje se vitte semmire, szóval a saját sikertelenségemmel akarom felmenteni őt a saját hibás döntése alól, ami pocsék reakció részemről, mivel az állapota ettől semmit se javult, ugyanolyan "őrült".
Akárhogy is forgatom, ez egy szar helyzet, amiből nem tudok vagy akarok kilépni.
Mitől rettegek? Anyám és a saját halálomtól, hogy örökre elvész, ami csak rövid ideig volt meg, az önzetlen szeretet.
Minek ismerjük meg a boldogságot, ha egyszer soha többé nem szerezhetjük meg, és utána csak fájdalomban lesz részünk? Az élet a legrondább kibaszás. A kozmosz gonosz tréfája.Halál pontosan tudom, hogy mi a bajom, mégis tehetetlen vagyok.
-
Algieba
őstag
[link] Kiraktam a logoutra is a képeket. Sikeresen gyomorszájon vágtam magamat.
"És még van valami a pénzen túl. A jó fotó a szépség diadala a mulandóság fölött, egy jó szemű fotós hangulatos alkotása, a rossz felvétel ellenben a valóság beismerése, #&@>#* és hulladék vagyok." helyett az volt, az élet SZAR. (A nagy betűs írás kiabálást jelent.) Aztán rájöttem, hogy nem az élet szar, én vagyok selejtes. Tucatnyi hibás döntésem ugrott elő a memóriámból és követelte a pontosítást. Igazuk volt. Profin elkúrtam az életemet, és 30-on túl még inkább azon vagyok, hogy elássam magamat. Ha szerencsés vagyok, a testem komolyabb üzemzavarral ijeszt rám, majd ölet meg mindkettőnket, önmagát és a tudatot is. Ez egy elfogadható megoldás lenne, a természetes halál. Korai lenne? Kétlem. Világra se kellett volna jönnöm!!! Így is túl sokáig éltem. Mások elől vettem el a helyet érdemtelenül. Egy kókadt, szar színű, elázott, fogyaszthatatlan, hegyes kucsmagomba termőtest vagyok... csak lebomlani fogok, kibontakozni, kitörni, nem.
-
Algieba
őstag
Az alap Vodafone 355-nek a kamerája egy szutyok. Oh, csodás SE K800-as, te voltál a legjobb fotós társam!
Ez egy Sony Ericsson K800-sal készített fotóm. Oké, a tegnapi fotónál vastag felhőtakaró volt az égen, a 2010-es fotózásnál pedig sütött a nap, de mindenképpen szembeötlő lenne a két fényérzékelő közti különbség.
Igen, nagyon hiányzik a K800-as.
Ezért (is) szörnyű a szegénység.
Sok-sok hangulatos közeli felvételt lőttem a K800-sal. Nagyon éreztem a kicsike tudását. Együtt rezdültünk. Ilyenkor gyűlölöm magamat. Minek a tehetségem, ha egy földönfutó vagyok? Halottként pont ugyanannyi értékem lenne mint most élőként, semmi.Ráadásnak tegnap seggfej voltam. Az érzékenységem oda-vissza működik, nemcsak a bántások hatnak rám, hanem az is, ha én magam viselkedtem kifogásolható módon és leesik, hogy mekkora köcsög voltam. Órákig főtt a fejem, és természetesen bocsánatot kértem.
Aztán egy órán át merengtem az öngyilkosságon, ami eléggé nehezen kivitelezhető a jó természetem miatt. Nem vagyok egy gyilkos alkat. Pech. Se élet, se halál...
Szóval vannak a cuki álmok, és a durva valóság. Boldog vagyok, hogy nem lesz gyerekem. Szadista lennék, ha ilyen terepre kisdedet küldenék. Hiszen már én is fölösleges vagyok! Csak egy a cirka hétmilliárdból.
Azt mondják, hogy az élet érték. Akkor miért keres egy tíz éves munkatapasztalattal rendelkező dajka nettó 76000 forintot? Kies hazánk lesz Európa Észak-Koreája. Aki teheti, meneküljön! A hülye és gonosz rezsim azon van, hogy teljesen ránk telepedjen. Gusztustalan, parazita szervezetté lett a "politikai elit".
Ostoba dolog tőlem az összeomlás peremén a természet szépségeiről papolni. Fölösleges, akár a halottnak a puszi.
Megyek aludni.
Szerk.: Kiküldtem a bejegyzést, megláttam egymás alatt a két fotót, és sírni kezdtem.
-
Algieba
őstag
Egyik jó szándékú ismerősöm gyöngéden nógat, hogy ideje lenne párt választanom, mert természetellenes állapot az önként vállalt magányom.
Belegondoltam a párkeresés nehézségeibe, végigvettem az előnytelen külső és belső tulajdonságaimat, mire homlokom közepére szaladt a szemöldökön a csodálkozástól, mégis hogyan hiheti az ismerősöm, hogy bármennyi esélyem lenne a másik nemnél? Kedves tőle, hogy aggódik értem, de megtanultam, hogy lehetetlen dolgokat ne hajszoljak. Esélytelen, hogy még egyszer társam legyen.
Követtem el hibákat. Átkozottul jó a memóriám, így pontosan emlékszem minden egyes kellemetlen megnyilvánulásomra. Ha egyedül nem tudok boldogulni, akkor nem érdemlem meg az életet. Ilyen egyszerű.
Áldás az internet, mert ritkán kell emberek közé mennem. Egy idő után megőrjít, hogy figyelnem kell magamra. Ezért lettem profi mizantróp. Igyekszem jellegtelenné tenni magamat. Ha viszont megszólalok, akkor a hangom alapján bárki kiszúr, mert nyíltan és hangosan beszélek. A visszafogottság ára a robbanékonyságom. A fenébe! Nehéz "jó" embernek lenni, és sokszor belebuktam már az ideálom követésébe.
Mindegy. A nullát hiába szorzom nullával, nulla a végeredmény.
Lassan középkorú leszek - meglepett, hogy 35 éves korától az ember már középkorúnak számít -, így be akarom fejezni az ugrálást. Nincs más vágyam mint összeszedni magamat és írni néhány teljes történetet, szerkeszteni a blogomat, találkozni a többi életimádó emberrel, utazni, kertészkedni, esetleg írni néhány ismeretterjesztő könyvet is.
Az alkotás teljes embert kíván, és nem akarom többfelé szakítani magamat. Elegem van az ugrálásból. -
Algieba
őstag
Tudom, hogy az élet küzdelem. Ellenben nyomaszt, hogy a többi emberrel kell harcolnom a megfogyatkozott természeti és egyéb javakért. Csicsergő, röpke lélekként ügyetlen vagyok a harchoz. Ha pedig mégis elszánom magamat rá, akkor behunyt szemmel vagdalkozok. A kreativitás és jó arányérzék még nem egyenlő a gyakorlatias, sikeres élettel. Letörtem mint a bili füle, és ezen a szokásos praktikáim sem segítenek: olvasás, kertészkedés, blogolás, információgyűjtés. Oh, lehetek én szobatudós, tekinthetem életcélomnak az önképzést, törekedhetek a választékos fogalmazásra és így tovább, de ettől még tapodtat se mozdultam el a saját holtpontomról. Annyira gyakorlatiatlan vagyok, hogy azon kesergek, nincs pénzem új cipőre. Vagy a fogyasztói társadalom aprócska csavarja vagyok, vagy egy vidéki szobatudós. Nincs a kettő közt átmenet, vagy valami keveredés. Könnyen lehet, hogy túl sokat képzeltem magamról. Túlságosan hittem a szellemi és lelki javakban. Sebaj! Valószínűleg az egész estét is kesergéssel és tépelődéssel fogom eltölteni és ahhoz sem lesz kedvem, hogy új témákat kutassak fel.
Napközben egy röpke időre erőt vettem magamon, hogy ne már az határozza meg a tudatomat, hogy nem tudok megvenni egy pár új cipőt, mert totálisan csóró vagyok, egy majdnem csöves, senki. Ezért kimentem a kertbe. A szeszélyes időjárás pont jó volt, tökéletesen hasonlított az életre: szél, zápor, ború, derű, hideg, meleg egymás után. A széllökések felé fordítottam a hátamat és kapáltam. Az élet nem kívánságműsor, el kell viselni, ami jön. Kár, hogy pocsék harcos vagyok és nem tudom elvenni azt, amire szükségem van. A szelídség, gyöngédség, jó ízlés, és kedves dolgokról való csacsogás mind a hobbi kategóriába tartozik. Pech, hogy mégsem vagyok elég okos és bátor. Ha lett volna bennem kurázsi, csalónak megyek. Így viszont csak egy csóró futóbolond vagyok. Marad az önutálat és az önemésztés. -
Algieba
őstag
Aggaszt, hogy egyre furább hangokat ad ki a netbook hűtőventilátora. Sajnos már lejárt a garanciája. Annyi pénzem sincs, hogy vegyek egy csavarhúzót, amivel szét tudnám szedni. Ha tönkremegy, munkagép nélkül maradok. Ez életem egyik leghasznosabb gépe. Benne van majd három év anyaga, sok-sok kép, fotó, cikk, egyéb szöveg. Nélküle teljesen haszontalanná válnék, mert esélyem se lenne a publikálásra. Netbook és világháló nélkül csak egy vidéki senki lennék. Egy jelentéktelen emberi árny.
Valamit ki kell találnom, hogy megmaradjon a gépem.
Sajnos a digikamera is hibás lett. Valahogyan kosz került bele, és egy folt jelent meg a képek jobb felső sarkában.
Ha munkaeszközök nélkül maradok, megölöm magamat. Semmi sincs, ami jobban érdekelne az alkotásnál és a kommunikációnál, ami nagyobbrészt egyoldalú, mert öntörvényű mizantróp vagyok. Ezért foglalkozok ismeretterjesztéssel. Szinte minden érdekel, ami csak közvetve kapcsolódik az emberi fajhoz. Persze emberek olvassák el a cikkeimet, de nem ismerem őket. Nagy valószínűséggel sosem fogok az olvasóimmal találkozni. Ezzel nincs gondom, mert hús-vér személyemet jobban szeretem eldugni a szobába, kertbe, erdőbe. Senki se lásson és nekem se kelljen másokat látnom. Nem bírom a konfliktusokat. A gépem baja is egy konfliktushelyzet. Ha tönkremegy, bajban leszek. Itt vidéken semmi sincs, ami az életet jelentené számomra. A kerti munka pusztán testedzés, mert nem fogom tudni öntözni a veteményest. Egyelőre a vetőmagok sincsenek meg. Nincs pénz, nincs élet. Haszontalan képességekkel születtem. Pedig komolyan vettem a képességeim fejlesztését. Mindegy. Csak a saját szemszögemből nézve van valamennyi értéke az életemnek, de nagyobb méretekben gondolkozva jelentéktelen vagyok, és a halál lenne a legjobb megoldás.
Jól tettem, hogy semmit se kívántam, mert nem marad utánam semmi. A testet pedig röpke idő alatt lebontja a természet.
Túlteszem magamat a tudat egzisztenciális szorongásán, meg azon az esztelen tévképzetén, hogy "ő" olyan fontos. Mert NEM fontos.Szerk.: Elrejtem magamat. Még a kertbe sincs kedvem kimenni. Megcsináltam a takarítást, a talajmunkákat, de nincs tovább. Elegem van a hiábavaló létből.
-
Algieba
őstag
A héten más dolog is feladta nekem a leckét. Rájöttem, hogy tényleg igaz, minden ember másként fogja fel és értelmezi a világot és annak jelenségeit. Ezért teljesen a hibás azt hinnem, hogy mindenki úgy gondolkozik mint én. Ez totálisan lehetetlen és abszurd elképzelés!
Most már értem, miért olyan nehéz közös nevezőre jutni.
Embernek lenni tényleg szívás. -
Algieba
őstag
Kész vagyok. Ismét megpróbáltam éjszaka, tehát sötétben aludni. Az eredmény a szokásos nyomasztó álomhullámvasút.
Az egyik álom jelenetben egy sorozatgyilkos udvarolt nekem, akiről tudtam, ha megun, ugyanúgy megöl mint a többi áldozatát. Ez aztán tényleg annyira szívderítő és egyoldalú szerelmi kapcsolat volt... Ráadásul nagyon nyomasztó.
A másik álom jelenet már évtizedek óta kísért, ha sötétben alszom, pontosabban forgolódok. Álmomban nem tudtam a bejárati ajtót becsukni és mindenhol sötét volt, mert nem lehetett feloltani a lámpákat. Amíg küzdöttem a bejárati ajtóval, láttam, hogy egy alak elsuhant a nappali és a konyha közt. Úgy megrémültem, hiszen az, amit ki akartam zárni már a házban volt. Itt ébredtem fel, és tettem meg a szokásos rituálét, hogy meggyőződjek róla visszatértem a valóságba, egy pillanatra felkapcsoltam az állólámpát. Aztán ismét csukafejest ugrottam rémálmaim óceánjába. Szó szerint is akár, mert a sorozatgyilkos álom jelenetben egy tengerparton "évődtem" a gyilkossal.
Aztán átment az álom sci-fibe, a fickóm alakot váltott és egy űrbéli birodalom császárának a helyét vette át. Elég nagyszabású tervet követett már évszázadok óta.
Egy mondat mászott át az álmaimon: minden tudás megtalálja a maga professzorát.
És még volt néhány álom töredék is, de ezeket nem jegyeztem meg.
Kész vagyok. Elegem van. Fogalmam sincs, hogy egy átlagos életet élve mi a fenéért vannak ilyen álmaim?! Mi a csuda nyomaszt? Jó, oké, kissé túl sokat gondolok a halálra, de tekintve, hogy élesen eltér a halál állapota az élettől, érthető, hogy ki vagyok akadva a halál ténye miatt. De ez az egy fix félelmem van. Sem embertől, sem állattól konkrétan nem tartok. Nincsenek különleges fóbiáim. Még alkoholt sem fogyasztok. Tényleg egy unalmas és szürke életem van.
Ennyire mellbevágóan hatna rám még annyi év távlatából is szüleim viharvert, diszharmonikus kapcsolata?!? Egy biztos, hogy mindig túlérzékeny voltam, aki rendkívül könnyedén átveszi a környezetében lévő emberek hangulatát. Ez az egyik oka, hogy jobb szeretek távol az emberektől serénykedni. Persze egyik szememet rajtuk tartom, de közvetlen kapcsolatot ritkán teremtek velük. Közben vágyom a biztonságérzetet adó férfi ölelésre, de a fenébe, álmomban az udvarlóm egy kiszámíthatatlan gyilkos!
Tegnap délelőtt aludtam. Az akkor látott álmok egészen más természetűek voltak. Persze tegnapelőtt volt egy nappali rémálmom, de ez egy figyelmeztető üzenet volt a testem részéről. Ebben az álomban az emberi testek szétestek, új alakban forrtak össze, felpüffedtek, férgek szőtték át őket, mert megfertőzte őket egy halálos kórság: a rák. Köszi test, hogy szóltál, törődjek veled! Azt hiszem, a szétesett testek helyett kérem vissza az élőhalottakat. Inkább járkáló hullák mint szörnnyé lett, haldokló emberek! El se hiszem, hogy jobb szeretnék nappali rémálmaimban sétáló hullákkal találkozni mint emberi szörnyekkel... Mondom, hogy agyamra ment a halálfélelem. Sajnos nekem nem jött be, "a hazudjak magamnak túlvilági életet, hogy enyhítsem a tudatom szorongását az elkerülhetetlen vég miatt" trükk. Túlságosan reálisan látom az életet. Ezen a téren földhöz ragadt vagyok. A por csak por, nincs benne lélek.
Tegnap délelőtt viszont egészen más természetű álmaim voltak. Az egyik álom jelenetben egy padlástérben repülő állatok voltak. Leginkább a gerendákon üldögéltek, de némelyik a padlón sétált el mellettem. Voltak cuki pofikájú denevérek (tényleg bájos "rágcsálószerű" pofikájuk volt), sokféle színes énekesmadár, és sasok, parlagi valamint réti, illetve a gerendákon ült a Budai vár turul szobrának élő mása. Na, tőle leesett az állam. Illetve a padlón sétáló, öreg és hatalmas sasoktól is. Dupla akkorák voltak mint az élő madarak. Azt hiszem, ők testesítették meg a gondolataim, az elmém erejét. Éppen nem szárnyaltak, hanem összegyűltek. De mire? Tanácskozni? Biztos, hogy a részeimet jelenítették meg, mert egyáltalán nem voltak velem agresszívak, csak rám néztek öreg szemükkel.
A másik álom jelenet fekete-fehér volt, mert a 60-as évek elejére tértem vissza és találkoztam az anyai nagyszüleimmel, amikor még friss házasok voltak. Látni a fiatal nagyanyámat és nagyapámat ugyanolyan meglepő volt mint az élő turullal szemezni.Igen, szinte mindig álmodok, és ezek az álom jelenetek teljesen átlagosak voltak. Vannak ennél jóval elképesztőbbek is.
Persze tudom, hogy az álom csak az agy memóriatakarító funkciója. Ilyenkor javítja az agy merevlemezének apró hibáit, tárol el valóban lényeges információkat, illetve jeleníti meg röpke villanásokra a törlésre kerülőket. Igazi őrült, logikátlan, emlék-kaleidoszkóp. Persze van benne valamilyen rendszer, és az ember felismerheti a torz képek eredetijét. Nagy felismeréseket tehetünk az álom jelenetek segítségével önmagunkról. Igen, álmunkban belenézhetünk az agyunkba, megismerhetjük a valódi tartalmát. Milyen érzés ráeszmélni, hogy a nappali "éber" tudat felszíne mögött valójában totális káosz van? Igen, az álmaid Te magad vagy.
Jól ismerve az agyamban fészkelő tudat minden szintjét, erősen kételkedek benne, hogy ennek a kaotikus információmasszának bármi köze lenne egy a test halála után valahová elröppenő miazmához.
Az az igazság, hogy életünk információi folyton benne vannak az emberiség kollektív tudatában. Ahogy nem tudok már íróként új történetsablont kitalálni, ugyanígy nincs több lehetőség arra sem, hogy az emberi élet valami újat mutathasson fel. Amíg emberiség létezik, a sorsdrámák ismétlődnek. Annyira nem különbözünk egymástól, hogy érdemes legyen "lementeni" az agyak információtartalmát a halál pillanatában. Pl. egy agysorvadásos mire emlékszik? Semmire.
Ha jobban belegondolok, a lélek létezésébe vetett hit sem vigasztalhat. Mert állítólag a léleknek nagyon sokszor vissza kell térnie erre a véres, földi porondra, hogy tanuljon. Aha! Nagyszerű. Vagyis mindig eljátszhatja a gyilkos vagy az áldozat szerepét. Pl.: elborzadva olvasok azon esetekről, amikor a dühös férj savval önti le a felesége arcát, mert valamiért megharagudott rá. Elborzadva olvasok a gyerekek haláláról. De még sorolhatnám az iszonyatos dolgokat. Jaj, mennyire megnyugtató, hogy ezek csak mind "leckék" a lélek fejlődését szolgálják! Komolyan? Ennyire hülyének nem kéne nézni engemet. Ezek semmiféle módon nem építik a szellemet, hanem rombolják. Vagy kedvenc megállapításom szerint az "Isten" tényleg szadista-mazochista. Ha van is isten, amiben kételkedek az ellentmondásos információk alapján, akkor egy kegyetlen, öngyötrő kéjenc. Lófaszt hatja át a szeretet! Persze előbb belenyom a szarba, hogy aztán tenyerére véve lemoshasson a könnyeivel... Tényleg, annyira "kedves".
Ezért is leszek ideges vallásos emberek jelenlétében. Kissé fura dolgokban hisznek.
A vallás semmire sem ad magyarázatot és nem tompítja a tények pengeélét. De mindenkinek legyen hite szerint. Porból lettünk, porrá leszünk. Az egész az anyag vibrálásáról szól. Nincs benne lélek.
Nem egyszerűen istentagadó vagyok, hanem abszolúte nem érzem, hogy lenne bármi nagyszabású "égi lény" a világban vagy egy lélek bennem. Nagyon érzékeny vagyok, órákat töltöttem el életemből azzal, hogy felvegyem a kapcsolatot az "Istennel", de még álmaimban se tudtam találkozni "vele": Semmi sincs se kint, se bent. 30 elmúltam, gyerekkorom óta szólongatom a "semmit", miközben amatőr természetbúvárként megfigyelem az élőlényeket.
Én nem egyszerűen egy vak kételkedő vagyok, nagyon is nagyra nyitottam a szememet, hogy megláthassam "Istent". És nem találtam meg. Tehát arra a következtetésre jutottam, hogy a vallásosoknál valamilyen plusz agyi központ kapcsolódhatott fel, ami a vallásos érzésért felelős. Ezt a hatást magam is kiválthatom, ha varázsgombával alaposan felrúgom az agyam megszokott működési rendjét, és ennek során felébresztem az alvó agyterületet, ami majd azt az érzést fogja generálni bennem, hogy van "Isten". De ez sem lesz más mint illúzió.
Megértem a szenvedélybetegeket és a vallásosokat is. Elég nehéz szembenézni a tényekkel.
Egy sivatagban térdelve zokogok, de a könnyeim semminek sem adnak életet...
Hihetetlen kibaszás az emberi lét. Semmire se ad választ, és csak a kérdések halmozódnak és a reménytelenség. -
Algieba
őstag
[Szomorú dal]
Egy blogban leltem rá a linkjére. Beleszaladtam egy érzelmi ökölcsapásba.
Mindenki életében vannak jóvátehetetlen hibák. Nincs boldog vég. Ezért lettem író, hogy boldog végű történeteket találhassak ki. De a legtöbb karakterem a valódi emberekhez hasonlóan szenved és meghal. -
Algieba
őstag
Azért a blogomnak örülök. Tegnap félszáz lekérése volt. Ez egy biztató adat. 2010 októbere óta vezetem, és idén január elseje óta naponta rakok ki valamit. Jobb lenne mindennap hosszabb, szöveges cikket publikálni, de a három állandóvá vált stresszforrásom miatt gyorsan kimerül az idegrendszerem, és az agyam fenékre huppan. Idegesítő megtapasztalni, ahogy szétesik a gondolkozásom, ide-oda dőlnek a gondolataim, széthullnak, mielőtt alakot ölthetnének, értelmes mondattá válhatnának a monitoron.
Közben rájöttem, hogy tényleg sikerült egy jó vázat adnom a regényemnek. Szeretem a kreativitásomat.
Sokan unatkoznak. Én viszont sosem. Egyszer kipróbáltam, de hamar meguntam.
Annyi minden vonz.
Egy a bibi velem, hogy másokra fütyülök. Senkinek sem engedelmeskedek. Persze egy ideig képes vagyok alkalmazkodni másokhoz, de aztán elegem lesz önmagam háttérbe szorításából és visszatérek a magányos munkához. Ilyen egy igazi művészlélek, teljesen öntörvényű és makacs. De erre szükségem is van, ha önálló alkotásokat akarok létrehozni! Sose lopnék mástól. Persze motívumokat a közös tudásból százával használok, de más munkájából nem veszek át részleteket. Miért is lopnék? Abban nincs semmi kihívás.
Meglepően sok szellemi energiám van. Kár, hogy elrontottam a pályaválasztásomat. Sebaj! Így is elértem egy-két célomat.
A Gombamánia jó ötlet volt. -
Algieba
őstag
Egész este vízi és ragadozó gombák után kutattam. Közben nem néztem, hanem hallgattam a Dr. Csont epizódokat. K.O. Totálisan.
Elővettem az egyik regényötletemet, mert rájöttem, hogy melyik szóval írhatom le a lényegét: szeretetigény.
Szívós és vakmerő "mezei hörcsög" természet vagyok, ugyanakkor egy édes, védtelen "szőrgombóc", aki kicsinysége miatt sokat stresszel és agresszívan ugrál, ha veszélyben érzi magát. Mostanában szinte állandóan szól a benső vészcsengőm.
A totális anyagi ellehetetlenülés, a testi bajok, a hajléktalanná válás réme egyszerre ostromol. Nincs hová mennem. Hiába olvastam egy ezo-blabla könyvben, hogy az Univerzum az otthonom, ami megvéd, khm, éreztem ám a szeretete melegét télen, és vert el merő szeretetből jégeső. Huh, de cincogtam, amikor a széttépett esernyőm helyett már engem püföltek a jégszemek... és persze rohantam fedél alá.
Én aztán vidám, csacska természet vagyok alaphangon, de baleseti fotók nézése közben rájöttem, hogy az élet orosz rulett. Se nem jó, se nem rossz. Persze egyéni választás kérdése, hogy az ember zömében a jót vagy a rosszat veszi észre, vagyis optimista vagy pesszimista. Egyik sem vagyok. Egyre fáradtabb szemmel a valóságot figyelem és a tényeket feldolgozva állítok vagy cáfolok valamit. Folyamatosan gyűjtöm az információkat és toldozom-foltozom a világképemet.
Nincs bennem kétség jó néhány dolog kapcsán.
Megírom a regényt, de nem mások, hanem magam miatt. Egyelőre ide-oda bóklászik a sok érzés és gondolat. Nincsenek rendszerezve, nincs igazi alakjuk. Bármikor semmivé válhatnak. Azzá is lesznek az agyhalál pillanatában. De még most formát adok nekik a regény szövege által. Nyugodtan nézhetek szembe a hibáim büntetésével, mert a lényegemet más is megismerheti, ha érdekli. Az sem zavar, ha senkit se fog érdekelni. Ez egy személyes ügy. Hiszen nincs elég eszem és képzettségem a "népműveléshez". Különben sem adhatok át akaratot és szívet másoknak. Mindenki a saját tapasztalataiból tanul, okul, és lesz egyre gazdagabb.
Milyen jó, hogy csak egyszer létezem. Bár sosem kellett volna alakot öltenem. Ez volt a legnagyobb hibám. A dühöm első körben engemet szaggat meg. Nagyon fasza így élni, hogy belülről rág a düh sötét szörnyetege és még ő ordít kínjában!
Nincs kegyelem. A jó sose nyeri el a jutalmát, a rossz sosem bűnhődik meg. Egyedül a hülyeségünk és a hibáink nyújtják be a számlát. Ez olyan biztos mint a halál.
Hatás és ellenhatás. Ütnöm kellett volna, amikor bántottak. Jobban jártam volna.
A gyengéknek nem mások védelmére, hanem a saját erejükre van szükségük. Évtizedekbe került a saját erőm felfedezése, és elkéstem. A hibáim utolérnek. Ez van. Butaság nyavalyogni. Nincs jelentősége a létezésemnek. Természetesen a regényeimnek sincs jelentősége. Nihilistának lenni az én-védelem egyik módja.
Most pedig eldőlök, mert csúszkálnak a gondolataim.Ui.: Rájöttem, hogy fölösleges haragudnom a politikusainkra, hiszen csak azt tették, amit az állatok is szoktak, felhalmoztak a szűkös időktől tartva. A gyűjtögetés teljesen normális késztetése a nélkülözéstől tartó állatoknak. Ebből is látszik, hogy ők se bíztak istenben, aki elméletileg az ég madarairól is gondoskodik. Ja... felbassza az olyan marhák agyát mint én, akik aztán egész télen át szórják nekik a szotyit... Kösz, te jószívű isten... nagyon ügyes húzásaid vannak.
Még szép, hogy nem hiszek ilyesfajta "láthatatlan jó barátban". Logikátlan önámítás lenne. -
Algieba
őstag
Aláírtam az LMP népszavazás kezdeményezését, mert fügét akarok mutatni a jelenlegi kormánynak. Nem vagyok bal oldali, a piros brigád a 2006-os coming out-jával „nem csináltunk semmit” végleg kiradírozta magát az életemből. A Jobbik se a szívem csücske, mert vékonyka máz rajta a nacionalizmus, ami alatt hiéna természet van. Bízok az LMP-ben, de ha ők is feldühítenek, fogom a bőröndömet és inkább választok magamnak egy aktív, bátor „idegen” népet. Elegem van az itteni lapításból. Itt mindenki azt hiszi, hogy ha leszarják az jó, mert a szar meleg és puha. Pedig a politikai „elit” folyton folyvást szarik ránk. Az pedig pocsék stratégia, hogy a szavazópolgár meglapul a szar alatt. Hát, komposzt gilisztának születtünk?! Tudtommal harcias, akaratos, bátor nép vagyunk. Erre totálisan rácáfol az eltelt húsz év. Ennyi arcátlanság és bűntett után, amit elkövettek a döntéshozók, másutt már börtönben lennének. Itt meg azon megy a vita, hogy ki a felelős az eltelt nyolc évért, amikor tudtommal a parlamentben ült a narancs oldal is, és pontosan tudta, hogy mi merre hány lépés. A szavazóik mégis elhiszik, hogy ők aztán tehetetlenek voltak. Egy fenéket, teljesen benne voltak mindig is a susmusban. De igaz a mondás, a zsák megtalálja a foltját. Kár, hogy a folt már hatalmas lyuk, amin át minden kipotyog. Persze az élelmesebbek talajt fognak és másutt új életet kezdenek. Vagy itt maradnak és marakodnak a kevés anyagi forráson, állami vagyonon. EU-s pénzen, és egyre biztosabban kicsinálják egymást. Ez lenne az európai út? Kétlem. Igazi balkáni ország lettünk. Szavakban nagyok, de tettekben aprók. Kár, hogy szavakból nem lehet megélni. A politikus sem a szavaiból él, hanem a lefizetett kapcsolati hálójából. Nincs remény, és ez elszomorít.
A port.hu-ra nem tudtam kirakni az egyik íráshoz a hozzászólásomat, így ide tettem.
Idegesít, hogy gerenda van a szememben... Ezért vagyok a tavaszi örömködésem ellenére ingerült és rosszindulatú. Egy-két helyre olyanokat tudtam volna írni...
De jó, hogy visszafogom magamat. -
Algieba
őstag
Az egyik tévedés velem kapcsolatban, hogy egy besavanyodott, pesszimista tyúk vagyok.
Ennél azért jóval összetettebb a személyiségem, és egy része a búskomorságom.
Teljes mértékben képes vagyok átélni az örömet, ami 100%-osan ki tud tölteni engemet. Persze ilyenkor nem nagyon mutogatom magamat, mert jobb szeretek egyedül lenni, amikor éppen ide-oda röpködök, mert így senkinek se ütközök neki.
Mit is lehetne kezdeni velem, amikor éppen elszálltam? Nem sokat. Olyankor magasról teszek a világ problémáira, mert azzal vagyok leginkább elfoglalva, hogy minél jobban átéljem az életet, mondhatni egyesüljek a világgal, vagy mi a manó. Azt hiszem, ezt nevezik áramlat-élménynek. Ez pedig teljesen privát dolog. Tényleg megoszthatatlan a másikkal. Szóval ma is röpködtem, vigyorogtam, szuszogtam, a fájós csuklómat masszíroztam, aztán megint nekivadulva túrtam a földet, majd fotóztam a nárciszokat, vigyorogtam, málnaszörpöt nyakaltam és így tovább...
Tényleg rohadtul képtelen vagyok élvezni az életet...
-
Algieba
őstag
Hiába veszem tudomásul, hogy a hibákért fizetni kell, ez a fajta tudatosság picit sem csökkenti a félelmemet a hajléktalanságtól. Nem fogom részletezni az okokat, a lényeg, hogy egyre forróbb a helyzet, és fogalmam sincs, hogy miként mászok ki belőle érzelmi, idegi megszakadás nélkül. Szerintem egyáltalán nem úszhatom meg sérülések nélkül az összeomlást. Oh, a francba... Jaj, de fasza, még idén hajléktalan lehetek.
Ne várjátok el, hogy az elkövetkező hetekben előadjam az "élet szép" című előadásomat.
Sose voltam pesszimista, én mindig a tényekre reagálok, és a tények mindig hideg zuhanyt öntenek rám. Bolond az, aki mosolyog, ha bántják. De én egyébként is bolondnak lettem elkönyvelve a csendes, töprengő természetem miatt. Akkor már tényleg igazán mosolyoghattam volna is, hiszen a megítélésemen nem rontott volna. Csendes és mosolygós bolond.
Inkább lettem volna szociopata mint idealista. Legalább véres bosszút állhatnék. A fenébe, hogy még ahhoz sincs erőm, hogy agresszív legyek. Ideális áldozat típus vagyok. Nem. Egyetlen egyszer képes leszek igazi brutalitásra, aztán kihunyok.
Hörcsög vagyok a farkasok közt. Nevetséges kis szőrgombóc... -
Algieba
őstag
A fenébe, mára lelassultam, hiába nógatom magamat, két cél közé esve ülök az ágyamon. Szoktak ilyen napjaim lenni, amikor semmihez semmi kedvem. Ilyenkor még a bölcs meglátás sem segít, hogy túl rövid az élet a rosszkedvhez, a búsuláshoz.
Mi értelme van a kerti munkámnak? Megint egy forró, száraz nyár lesz, vagyis az egynyári növényeim öntözés nélkül mind meghalnak júliusra.
De még meg se vettem őket, mert nem lesz pénzem rájuk. Teljes gőzzel csináltam a kertet, de elveszítettem a célt. Tehát hiába nógat az akarat, hogy ott, azt a sarkot még nem fejeztem be, ott a virágágyás, azt is át kéne kapálnom, de minek, amikor nem fogom tudni beültetni palántákkal? Ha pedig beültetem, nem fogom tudni öntözni, mert nincs pénzem sem palántára, sem vízdíjra, mert egy munkanélküli, vidéki, ingyenélő művészlélek vagyok.
Szépen, csendben felrobbanok, mert az életvágy feszít, dühöng bennem. Éppen felforr az agyvizem.... Ilyenkor a dühöm miatt kerülöm az embereket, mert csúnya látvány vagyok. Éles a kontraszt a cuki pofim és a gyilkos tekintetem közt.
Még sajnáltatni sincs kedvem magamat. Visszabújok a takaró alá és inkább alszom.
Halottnak kéne lennem, mert létezésemnek nincs célja. Csak azért vagyok, hogy mások láthassák, ilyen az elcseszett ember.
A napsütés is gúnyolódik velem: "ki fogom nyírni a növényeidet! Baszd meg, kinyírom a munkádat!" -
Algieba
őstag
A kerti munka során csak a feladataimra koncentráltam. Ez a "semmire se jó" hobbi elégedetté tesz. Szeretek kertészkedni. Bárcsak több erőm lenne! Sajnos puding testfelépítést örököltem a felmenőimtől. A francba, de született értelmiségi vagyok... ööö élőben tagadom, hogy bármi közöm lenne az értelmiséghez. Az önállóan gondolkodó ember kies hazámban egyenlő a sátánfattyával, aki tutira rosszban sántikál. Ez van. Én mindig is kívülről szemléltem a "nyájat".
-
Algieba
őstag
Össze kell kapnom magamat. Ennek így rossz vége lesz. A finanszírozási gondok élve felfalnak. Ha majd a halál és a hajléktalanság közt kell választanom, a halált választom. Nincs test, nincs probléma.
Sokkal komolyabban kéne vennem az angol tanulást, mert belföldön babér nem terem nekem. Baszki, hogy egy ilyen szép napon szepeg a hátsóm... Sajnos az élet 80% gond, baj, fájdalom. Hiába élek a 20%-nyi jóért, ha a 80% rossz kicsinál.
Most az sem segít, hogy megírtam a napi gombás cikket, sőt ma kettőt írtam, hogy pár perc múlva kimegyek a kertbe, és jó levegőn fogok dolgozni. Az idegeskedés hatására egyből gyomorsav öntötte el a nyelőcsövemet...
Mi a fenét csináljak? A hazai alapbérből, amit másik városban megkereshetnék, ugyanannyira nem tudnám fenntartani magamat mint itt vidéken, a szülői házban, ahol a családi összetartás segít életben maradnom. Bérmunkásként időm és erőm nem lenne az alkotásra, amihez értek. A fenébe, hogy nincs jó döntés, csak kényszerlépés. Hiába fürge a gondolkozásom, Magyarország olyan kísérleti labirintus, aminek nincs kijárata és még jutalomfalat sincs benne.
A szeretet, lásd természetszeretetemből írt blogom, nem a világ irányítóereje, bárki bármit is állítson a szeretetről.
Az ember egy ragadozó. Pont tegnap esett le, hogy mindannyian olyanok vagyunk, akár a kígyók. Vannak méreg nélküli siklók, hirtelen lecsapó mambák, és áldozatukat összeroppantó óriáskígyók. Akármerre nézek a társadalomban, kígyókat látok, és időnként a saját tekintetem is hideg, "gyilkos". Ugyan nem kígyót láttam "rém"álmomban, hanem sárkányt, de a sárkány is hüllő, vagyis a tudatalattim mélyén egy igazi ragadozó lapul és figyel, várakozik.
Nincs remény, nincs kegyelem. Az emberiség túl fog menni a szakadék peremén.... Az emberi alaptermészet része az önfenntartás mindenen átvágó kényszere. Ez felülírja a szeretetről szóló prédikációkat.
Sokkal keményebben kéne védenem a saját érdekeimet. Nagyon szép, hogy csupaszív emberke vagyok, aki még a tarackban is látja a jót, de ezzel semmit sem érek el.
Sóhaj.
Valahogy ciki ártalmatlan siklónak lenni, ami ugyan szintén ragadozó, de csak kicsi zsákmányt tud elejteni. Ha nem vagyok elég óvatos, megesz egy nagyobb ragadozó.
Szeretet, egy fenét! ÉHSÉG! SZÜKSÉG! Ezek az igazi hajtóerők.
Az idealizmusom ellenére jó megfigyelő vagyok, és a jelenkor eseményeit megfigyelve, minden rossz előérzetem megvalósulását nézhetem végig.
Mindegy. Amíg tart a békeidő, addig írom a blogomat, aztán ölök vagy halok, mert ezt diktálja a szükség és az éhség. -
Algieba
őstag
Fel kell kötnöm a gatyámat. Egyre több igényes olvasó toppan be a blogomba, tehát nem lazíthatok, tartanom kell a minőséget. Ráadásnak növekszik a látogatottság. Látszik, hogy a jó idő egyre több embert visz ki a szabadba, és ezzel párhuzamosan növekszik az érdeklődés a természet különcei iránt.
Visítozva szaladgál bennem a maximalizmus kényszere... Reggel hatkor visítozik bennem... ÁÁÁ Muszáj lesz elkapnom, leültetnem, megnyugtatnom, mielőtt kisüti az idegrendszeremet...
Picit irracionális, hogy ennyi tehetséggel a társadalom peremén lógok. Bár ez szellemi szabadgondolkodóként nem annyira meglepő. Nem kötelezhetem el magamat semerre sem, mert akkor már nem nevezhetném magamat szabadgondolkodónak. Sóhaj. Nehéz szerep az életművész. De én választottam, mert ez illik hozzám.
Majd csak lesz valahogy. -
Algieba
őstag
A Gombamániának már hét állandó olvasója van.
Naponta a régi bloggal együtt legalább 200 látogatója van a cikkeimnek.
Nagyon lassan, de növekszik a fő munkám. Ki tudja, hogy mivé fog fejlődni?
Nem érzem ablakon kidobott időnek a "virtuális" gombászatot, hiszen sok érdekes információ birtokába jutok. Egyre többet tudok a gombákról. Ez egyszer még életmentő lesz.Most viszont átöltözök és spurizok ki a kertbe. Idő van.
Megírtam a holnapi cikket, mert kerti munka után annyira kimerült vagyok, hogy filmet nézni sem tudok.
Az alkotás teljesen lehetetlen. Azonban a kerti munkának is van értelme, mert a kertem a lelkem kivetülése. Ha rendben van, akkor az visszahat rám, és jobban fogom érezni magamat. A szárazság aggaszt.
-
Algieba
őstag
Gyönyörű volt a naplemente.
Kaptam egy zseniális fricskát az orromra. Jót nevettem önmagamon. Egy megátalkodott pesszimista vagyok, miközben nagyon is tudom élvezni az élet kellemes dolgait.
Majd meglátom, hogy mit hoz az új hét.
Elméletileg már ideje lenne valaminek történnie, mert sok energiát fordítottam önmagam "reklámozására". Biztosan ismer pár ezer ember. Valahol csak kellek.
Most viszont alvás. -
Algieba
őstag
Fájnak a kézfejeim a kerti munkától. Az izomláz nudli dolog, de az ízületeim sajgása figyelmeztető jel, túlerőltettem őket. Persze ennek ellenére délután ismét megyek a kertbe és folytatom tovább a munkát, mert eszem ágában sincs félbehagyni!
Egyedül a feltámadt szél zavar, mert ilyenkor szoktam megfázni. Kertészkedés közben leizzadok, átfúj a szél, és kész is van a nátha. Hmhm, óvatosnak kell lennem. Most még nem dőlhetek ki, mert csak a munka felénél tartok.
Hoppá, idő van, dobom el a gépet. Napi gombás cikk kint van. Lelkiismeretem nyugodt a blogom miatt.
Kár, hogy este se alkotni, se aludni nem bírtam. Az ilyen átmeneti állapot a legidegesítőbb, mert elvesztegetett időként élem meg. Annyira kimerült voltam, hogy még filmet nézni se volt kedvem, de a valódi kimerültségem ellenére se tudtam elaludni, hajnali egyig forgolódtam az ágyban. Miért nem tudok éjszaka aludni?! -
Algieba
őstag
Jó lenne rájönnöm, hogy miért rágcsál esténként a búbánat férge? Semmi okom a szomorúságra! Teljesen átlagos gondjaim vannak, amik nem is indokolják ezt az erős gyászos érzést. Akkor miért érzem? Mindent ésszerűen csinálok. Aktív vagyok. Van egy gyönyörű blogom. Sikerült rávetnem magamat egy olyan témára, ami képes mindig fellelkesíteni. A gombák számomra is meglepőek, pedig évek óta figyelem őket. Itt a kert. Tavasz van. Ugyan már nem teljesen olyan a lendületem mint pár éve, de azért most is rendesen belevetettem magamat a munkába. Sok-sok remek könyvvel vettem körül magamat. Információbőségben lubickolok. Az interneten még több tudást szerezhetek, és el tudom érni az ismerőseimet. Kedvemre kommunikálhatok egy tucat fórumon.
Mi a baj? Tele az életem minden földi jóval. Nem értem. Jobban át kell gondolnom a helyzetemet. Meg kell találnom a búbánat okát. Ez kellemetlen állapot, mert egyelőre semmi sem indokolja. Nem tudok aludni! Pedig egyáltalán nem félek a sötétben és bőven kifárasztom magamat napközben a sok mozgással. A gombákkal való foglalkozás az elmémet meríti ki. Mi bajom van?
Tökéletesen egésznek éreztem magamat alkonyatkor, amikor végigsétáltam a kerten. A világ része, életem királynője és egyszer létező "csoda" vagyok. Erő és tudás. Igen, ez fantasztikus tapasztalat volt. A nyugodt magabiztosság, ami mentes minden sallangtól vagy túlzástól. Egyszerűen megtaláltam a saját origómat, és ezáltal a helyemet a világban. Tudom, hogy ki vagyok. Akkor mégis mi a fene bajom van?! Mitől félek, ami miatt nem tudok aludni? Halálfélelem lenne? Az ősi egzisztenciális szorongás gyötörne? Ennyire triviális lélekféreg mardosna belül? Hmhm Végül is törékeny ember vagyok. Számtalan repedésem van, amiben dudva virul. Hiába gyomlálom tökéletlenségem rút virágait, sosem szabadulok tőlük. Így hogyan fogom elérni a céljaimat? Szép és nemes, hogy értékelem a kicsiny sikereimet. Ezeknek őszintén örülök. Van is egy képem, amin kertészkedés közben fotózott le a húgom. Fülig ér a mosolyom és ragyog a szemem. Nagyra tartom az élet apró diadalait. Azonban minden hiába, az emberi társadalomban nem találom a nekem való szerepet. Sose mentem szívesen az emberek közé ifjabb koromban. Fogalmam sincs, hogyan lehetnénk kölcsönösen egymás hasznára. Tudom, hogyan kell bánni növénnyel, állattal, gombával, de azt nem tudom, hogyan kell bánni az emberekkel. Sose tudtam. Ez a gondolatsor sehová se vezet. Egyszerűen csak akkor érzem magamat kiegyensúlyozottnak, ha átlátom a helyzetet és valamilyen szinten én irányítok. Az emberek közt ez úgy képződik le, hogy megátalkodott futóbolond vagyok, akinek senki se dirigálhat. Tényleg senki se mondhatja meg nekem, hogy mit hogyan csináljak. Mennyire pukkancs tudok lenni! Minél több dolgot tanultam meg sikeresen elvégezni, annál jobban megerősödött bennem a hit, hogy senkire sincs szükségem. Jaj, még arról is fantáziáltam, ha vakbélgyulladásom lenne, saját magamat műteném meg. Senkiben se bízok, mert titkon tartok az emberektől. Mert az emberek képtelenek megadni nekem, amire vágyom. Mert a vágyaimat kizárólag én tudom megvalósítani, senki más. Hűha, ez aztán a durva fordulat. Ezért vagyok "kemény" és magányos. Ha elértem a lelki fejlődésem újabb szintjét, majd átgondolom az emberekkel való kapcsolatomat. Egyelőre senkire sincs szükségem. Az emberek hajlamosak kihasználni a másik gyenge pontjait. Azonban én erre már nyers erőszakkal válaszolnék. Gyűlölöm a modortalan férgeket. Sajnos a saját embereszményem olyan magas szintű, hogy annak még én se tudok eleget tenni, pedig törekszem rá. Ezért aztán egyre több a repedésem és a gyomom... a fenébe. Nehéz út az önfejlesztés. Miért csinálom? Embernek születtem. A bonyolult agyvelő szinte kötelez rá, hogy a lehető legnagyobb mértékben kihasználjam a képességeit. Egy csodálatos szerkezet, amit bűn lenne alapműveletekre használni.
Mindegy. Látszik, hogy fáradt vagyok. Ide-oda dőlnek a gondolatok. Igazándiból már nem is akarnak menetelni. De aludni nem tudok a szorongás miatt.
...
Hiába mondja anyám, hogy milyen jó munkát végeztem, ha egy másik megjegyzésével felbőszít, mert szerinte elég kitakarítanom a kertet, hogy aztán könnyedén nyírható legyen a "gyom"fű. Jó, kötött, fekete föld van a telken. Termőföld! Kihasználatlanul hagyni bűn! (Apám akart kertes házat, mégse csinált soha semmit a telken, csak felépítette a házat! Ennyi erővel inkább másik lakásba kellett volna költöznünk, mert így ennek az egész kertvárosi életnek semmi értelme!) Valójában a családomat se érdekli, hogy mit csinálok. Akár magamat is felgyújthatnám. Persze sivalkodnának velem együtt, én a kíntól, ők a rémülettől... oktondiakkal vagyok körülvéve... sajnos igaz a mondás, nem esik messze az alma a fájától... tutira silányabb vagyok mint amilyennek képzelem magamat. Halott csecsemőnek kellett volna születnem. Mindenki jobban járt volna, de főleg én. Semmi értelme a létezésemnek, semmi szerepem a magyar társadalomban. Utálom a tétlenséget, utálom a fölöslegesség tudatát. Mindegy. Folytatom tovább a kerti munkákat. Semminek sincs értelme. Semminek. Ez aztán a fantasztikus tapasztalat. Igazán meglepő élmény élő és lélegző nihilnek lenni, és érezni ezt a vad könnyűséget. Semmi és senki vagyok, de aki valamivé tenni akarna a saját elképzelése szerint, kegyetlen ellenállásba ütközne. Senki torz álmának tárgya nem vagyok. Mindenki rohadjon meg a saját személyes poklában. Úgy ahogy én csinálom. Ez a béke és a megvilágosodás útja. Vagy az őrületté. Mindegy. A szavak csak szavak. A tettek számítanak. -
Algieba
őstag
Kertészkedni jó volt. Idén nem hagyom "égig nőni" az aljnövényzetet.
Bárcsak lenne jövedelmem, hogy rendbe tudjam tenni a kerítést. Kellene egy mély kút is, ahogy jó lenne egy tyúkól és még egy csomó minden.
Hétköznapi vágyaim vannak, de még ezeket se tudom megvalósítani.
Ennyi ésszel hogyan lettem életképtelen?!? -
Algieba
őstag
Oké, ügyesen elrendeztem magamban a dolgokat. Ha az embernek nincs társasága, mert mindenkit vetélytársának tekint a létezésért folytatott mocskos küzdelemben, akkor muszáj önmagára támaszkodnia.
Kizárólag a családtagjaimat tűröm el a közelemben, mert a génkészletük részben azonos az enyémmel. A közös "vér" miatt szeretem őket, ha van rá lehetőségem gondoskodom róluk, megosztom velük azt a keveset, amim van, és kölcsönösen segítjük és elviseljük egymást.
Azonban az emberiség jelentős részével semmi dolgom, és a megfogyatkozott természeti javak miatt a többséggel szemben növekvő haragot érzek. Meg kell védenem magam és a családom részére azt a keveset, amit birtoklunk a világból.
Nehéz küzdelem lesz. De inkább harcolva dögöljek meg, mint végleg legyengülve más áldozataként.
Tehát félre butuska indulatok, adjatok helyet a józan és kérlelhetetlen észnek. A mai parancs, műveld a kertet. Ideje cselekednem.
Szép dolog a szolidaritás, de szart sem érek vele. Harcolnom kell, különben eltaposnak. Tudom, hogy mire képes az ember. Ideje alkalmazkodnom és használnom mások technikáit, ha élni akarok. -
Algieba
őstag
Egy katasztrófa volt az éjszakai alvásom. Egyáltalán nem aludtam ki magamat, és a pocsék éjszaka miatt ideges és agresszív vagyok. Pedig tényleg fáradt voltam, minden porcikám könyörgött a pihenésért, mégsem tudtam sötétben aludni. Miért?! Miért nem tudok éjszaka aludni, csak és kizárólag a délelőtti órákban pihentető az alvásom. Persze akkor, ha a családtagjaim nem járkálnak ki-be, hogy kéréseikkel felrázzanak a szunyókálásból. Ha békén hagynak, akkor frissen ébredek, és nyugodt vagyok, kenyérre lehet kenni. De ha nem alszom ki magamat, akkor minden elfojtott indulatom kérlelhetetlenül áttöri a józanság korlátját és tombolni kezdenek. Most itt ülök a géppel az ölemben és azon kesergek, hogy idebent "áll a bál". Jelenleg éppen lázadás zajlik, csak az indulatok senkit és semmit se találnak, amit jogosan szétszedhetnének. Azt már rég leszavazták, vagy inkább elnapolták, hogy öngyilkosok legyenek, mert akkor vége lenne a bálnak. Na, ettől se boldogak, az egyik legnagyobb pusztító ötletük garantáltan véget vetne mindennek a saját nézőpontjukból nézve. Ettől még idegesebbek. Vagyis én vagyok az ideges, de jobb szeretem két lépés távolságból szemlélni a saját érzéseimet is, hogy rájöjjek, tulajdonképpen mi a baj?
Az a baj, hogy az egyik testi bajom kezdi átlépni a tűréshatáromat és hamarosan szakember segítségére lenne szükségem, de a tönkrement egészségügyi rendszerben munkanélküliként esélyem sincs normális ellátáshoz jutni. Elkerülhetetlenül a vesztesek közé kerülök, ha tönkremegy az egyik végtagom. Ez már közel sem intézhető el egy vállrándítással, ebcsont beforr. Orvosi kezelés nélkül nem jön rendbe. A fenébe!
Oké, csak magamra haragudhatok, túl sokáig bujkáltam önön problémáim elől. De mi a fenét tegyek, ha gyenge emberként én is a legkisebb ellenállás mentén haladok az életutam során, és hárítani mindig könnyebb mint az asztalra csapni és cselekedni. Ki vagyok én, hogy helyet követeljek magamnak a porondon? Egy senki.
A francba, igen, igazuk van az érzéseimnek, elbasztuk. Sajnos abban is igazuk van, hogy öngyilkosok nem leszünk, mert ez puhány emberként számomra kivitelezhetetlen. Állatot sem tudtam ölni, akkor embert hogyan ölhetnék?
Marad a hiszti. Semmi baj. Szedjem össze magamat. Ha már egyszer ember vagyok, egyenesen húzzam ki magamat és vállaljam fel a hibás döntéseim következményeit. Ez az egy helyes döntés van. Lesz, ami lesz. Jobb, ha tudomásul veszem, én választottam. Tehát nem kell öngyilkosnak lennem, így is úgy is elpusztítom magamat a csökönyösségemmel. Emiatt pedig fölöslegesen hisztizek. Felnőtt ember vagyok, nincsenek illúzióim. Erősnek kell lenni, és mértékletesen kegyetlennek. Ezt látom a természetben is. Tehát nyavalygok egy kicsit, nem szólok a családnak, hogy mi a bajom, mert ők se tudnak segíteni, ellenben a szorongásom miatt agresszív leszek velük, de ez már mindig így megy, ha bajom van, indulatosan acsargok még rájuk is. Senki sem tud segíteni. Még én sem magamon. Hiába vagyok szellemileg és érzelmileg gazdag, szart sem érek. Ez van. Ezt se egyszerű feldolgozni, de megoldom. Leírható veszteség vagyok, így aztán nincs semmi baj. Erre meg itt zokog a túlzott együttérzésem: "te olyan kis cuki vagy, annyit tanultál önszorgalomból, olyan szépen bánsz a szavakkal és olyan ügyes süti készítő vagy, nem igaz, hogy rád nincs szükség és emiatt meg akarsz halni..."
Oké, nagyon kedves az együttérzésem, de van egy nagy igazság, hogy nincs tökéletesen jó ember, tehát én sem vagyok jó, vagyis titkolt rossz tulajdonságaim miatt teljes mértékben megérdemlem a büntetésemet. Húzzam ki magamat, és játsszam el a rám osztott szerepet illúziók nélkül, fanyar mosollyal az arcomon, kérlelhetetlenül. -
Algieba
őstag
Mindjárt fekszem le aludni, mert tegnap este összesen, töredezetten négy órát aludtam. Mostanra felmosórongy állagúnak érzem az agyvelőmet és csak a kora délutáni kávé tart ébren. Hamarosan teljesen elszáll a hatása, én pedig elvágódok. Valószínűleg hajnali kettő körül fogok felébredni. Akkor frissen le fogok gyártani néhány gombás cikket, mert napközben egyáltalán nem akarom felnyitni a netbookot. Egész nap kint leszek a kertben, mert egy nagy rohammal el akarom égetni az összes szalmát. Persze sok kisebb kupacba lesz összehordva, mert semmi kedvem megpirítani magamat véletlenül egy embermagas kazal mellett álldogálva, amire ráejtettem a gyufát, és bumm, rám ugrott a láng...
Szeretem a pirított magvakat, de én pirított mogyoró nem leszek.
Aztán jön az új ágyások kialakítása. Az egyiket már elkezdtem, öt centi mélységig átkapáltam a talaj felső részét, vagyis átvágtam a tarack gyökérzetét. Ezután jön az ásás, csak még kicsit száradnia kell a földnek.
Kezd szétesni a gondolkozásom. Ideje lelépnem. -
Algieba
őstag
Holnap március 15. és bennem nincs semmiféle ünnepi érzés. Sose éreztem katarzist állami ünnepeken. Nagy ívben kerülöm ezeket. A családalapító ősapám lengyel volt. Erre utal a lengyeles hangzású vezetéknevem. Békés megye mindig megszívta a különféle háborúkat, sokszor elnéptelenedett, és sokféle nemzetiség pótolta az elmenekült vagy elpusztított "magyarokat". Szó szerint igaz ránk, hogy a nyelvében élő nemzet vagyunk. A magyar nyelv tett engemet is magyarrá, mert lengyelül egy szót sem tudok, ellenben magyarul... bárkinek lyukat beszélek a hasába.
Most szégyelljem magamat, amiért képtelen vagyok lelkesedni egy régen volt nemzeti akcióért, aminek az alapötlete jó volt, csak a kivitelezésbe csúszott komoly hiba. Én a jelen akcióiért akarok lelkesedni! Elegem van a múltban élésből! Aki a múltat pántlikázza, sikeres ember nem lehet. Tanulni kéne már a régi hibákból, megélni a jelent, majd átlépni a jövőbe.
Ráadásnak elképesztően gusztustalan a politikusi horda takony- és nyálverése a nemzeti ünnep ürügyén. Egyik oldal franciákat hív, a másik lengyeleket... a civilek pedig tüntetni fognak. Magyarosan hülye napnak ígérkezik kies hazámban 2012. március tizenötödike. Ki se fogok mozdulni. A kertet fogom takarítani.
Kötelező olvasmány minden magyarnak: Elliot Aronson és Carol Tavris, Történtek hibák (de nem én tehetek róluk) Az önigazolás lélektana
Valószínűleg tele vagyok hibákkal, de megfogadtam, hogy leleplezem őket. Ciki lenne, ha kiderülne, hogy más szálkája miatt sivalkodtam a saját gerendámon ugrálva. -
Algieba
őstag
A kertészkedés és a fűtés együtt alaposan kimeríti a testemet, de lelkileg feldob, hogy aktívan alakítom a szűkebb környezetemet.
Most agyilag zokni vagyok, ezért sem kezdek cirádás körmondatok gyártásába. Annyira összekapom magamat, hogy megírjam a holnapi gombás cikket, aztán olvasok egy keveset, majd alvás. -
Algieba
őstag
A kertészkedés gondolatától kellemesen zizegek. Pedig kimerítő új területet feltörni. Tudom, gyomirtóznom kellett volna tavaly ősszel és most minden szép és jó lenne. Azonban nem szeretem a mérgeket. Így marad a fárasztóbb, de garantáltan "bio" gyeptörés. Nem lesz egyszerű, de törtem fel ugyanekkora területet pár éve. Muszáj újabb nagyobb ágyást kialakítanom, mert több zöldséget akarok termelni. Alkonyatkor néztem a kertet, gondolkoztam, és rájöttem, hogy némi átalakítással egészen nagy területen termeszthetnék ezt-azt. Persze kellene egy kút is, mert öntözés nélkül nyár közepére minden egyéves növény kiég.
Szeretek kertészkedni. Csak fizikai erőm legyen, és minden flottul megy. -
Algieba
őstag
Az embereken úgy lehet a leginkább segíteni, ha először rávesszük őket valami pozitív eredményt adó cselekvésre, ami nemcsak nekik, hanem másoknak is jó. Az ilyesmi meghozza az önbizalmat, csökkenti a szorongást. Egy jó lelkiállapotba került emberrel már könnyebben lehet együtt dolgozni a helyzete további javításán.
A külső segélyezés azért rossz, mert még a becsületes szegény vagy hátrányos helyzetű is feszeng tőle, mert ugyanolyan kiszolgáltatottnak érzi magát, mert az ilyen segélyakciók csak időszakosak, akár a sivatagi esők. Egy-két zivatartól még nem lesz mérsékelt övi erdő a sivatagból.
A lecsúszott társadalmi rétegek felhozása kölcsönös akciót igényel, nemcsak a kormány programjainak kell lenyúlnia a szegényekig, hanem meg kell keresni a szegények közt az aktív embereket, akiknek már vannak működő életstratégiáik. Senki sem születik bűnözőnek. Bár kétségtelen, hogy egy meglévő minta megváltoztatása nehéz feladat, de szerintem nem lehetetlen. Az emberek igen is képesek a változásra, mert alapvetően mind tudatában vagyunk annak, hogy együtt könnyebb! Azok, akik a társadalom peremén vegetálnak, még ők is szívesebben lennének a társadalmon belül mint kint. Csak pár év után kivesz az emberből a hit, elhatalmasodik rajta a bizalmatlanság. De mindig van remény, amíg lélegzünk.
Olyan jó leírni ilyen pozitív gondolatokat egy depressziós napon, amikor én magam sem hiszem el ezeket. Végül is a tettek számítanak. Minden más semmi. -
Algieba
őstag
Elegem van! Az ember mindig a rosszat veszi észre legelőször, vagyis egy párkapcsolat nálam már ott elbukik, hogy a másik elkezdi feltenni a kérdéseket:
- Miért nincs ...
- Miért nincs ...
- Miért nincs ...
- Miért nincs munkád?
- Miért élsz a szüleiddel?
A kérdések élesen ráböknek az érzékeny pontjaimra. Erre pedig semmi szükségem. Éppen elég nekem, hogy én tisztában vagyok a hiányosságaimmal. Ezekkel szembe tudok nézni, de azt nem tudom elviselni, ha ezek miatt bárki csökkent értékűnek tekint. Nem, erre semmi szükségem. Kaptam már elég fájdalmat az életem során, megtanultam, hogy mennyire gonosz tud lenni az ember. Egyedül is csodálatos vagyok, mert szabadon tudom engedni a jó tulajdonságaimat, képes vagyok az alkotásra. De egy másik ember szemében elsőre csak egy rút és buta tyúk lennék, ami ideális alanya lehetne egy szadista természetű ember gonosz vágyainak.
Tehát az érzéseim át akarnak verni. Ki akarnak szolgáltatni a gonosznak! Látszólag a szépről énekelnek nekem, de én tudom, hogy a világ tele szörnyetegekkel! Hiszen bennem is vannak olyan tulajdonságok, amiket nem szoktam a kirakatba tenni, mert megdöbbentően gonoszak. Bár én képes vagyok ezeket a helyükön kezelni, de a legtöbb ember NEM. A legtöbb ember enged ezeknek. Ezért is halad az egész emberiség rossz irányba.
Szép dolog a szerelem, de elnézve a hazai ember kínálatot, tutira egy gonosz példányt fognék ki. Jobb egyedül nekem. Így is kerek egész vagyok. Elfogadtam a jó és a rossz tulajdonságaimat. Tudom, hogy mire vagyok képes és mi lehetetlen számomra. Miért kínoznám magamat illúziókkal?! A mazochizmus rossz. Erre már rég rájöttem. Tehát tíz mély lélegzet, aztán vissza a józan ész útjára. -
Algieba
őstag
Tél végi kimerültség miatt jelentősen lelassulva kóválygok a házban, de odakint is. Egyelőre nincs elég meleg a kerti munkához, mert fázni kezdtek az ujjaim a munkás kesztyűmben. Inkább nem erőltetem a munkát, mert megfázás lesz a vége. Akkor jó, ha nemcsak látszólag van meleg (becsapós a napsütés), hanem tényleg +10 fölött van a hőmérséklet. A legjobb +15 környékén dolgozni a kertben. Erre még várnom kell, de az előrejelzés szerint jövő héten meglesz az ideális hőmérséklet.
Még mindig hidegek az ujjaim. Ha gyorsabb a keringésem, hamarább felmelegszenek.
A tél alaposan kifacsart. Nem bírom a hideget. Sebaj! Pár napig még gyűjtöm az erőmet, mentálisan gyúrok a kerti munkára, aztán csak azért is kimegyek a kertbe, mert idő van. Csak legyen egy kicsit melegebb. A hidegtűrésem pocsék.
Legalább a blogom szép. Bár folyton azon töprengek, hogyan tudnám feldobni. Keresnem kell újabb témákat.
Ez a sok gomba... De ha egyeduralkodó akarok lenni a gombás honlapok terepén, akkor hajtanom kell, és nem lazíthatok. A mai világban a kicsi piacokon is mindenre elszántnak kell lenni, csak így lehet fennmaradni. Szerencsére a gombák kellően furák ahhoz, hogy folyton ébren tartsák az érdeklődésemet, vagyis megunhatatlanok.
Sokkal jobb gombás blogot szerkeszteni mint egy gyárban dolgozni, hiszen ehhez értek, a gyári munkához túlságosan türelmetlen és gyenge vagyok. A testem puding. Sose lesz belőlem testépítő. Viszont fürge az eszem és szeretek írni. Akkor miért ne a természetes késztetéseimet kövessem? Erőszakot tenni önmagamon, sose volt kifizetődő senki számára.
Előbb-utóbb a "hobbimnak" lesz eredménye. Tudom. Hiszen már az eredmény, hogy egy csomó hasznos ismeretet továbbadok. Az önzetlenség nemes erény, és hosszútávon áldást hoz a gyakorlójára.
Ideje ismét felszívnom magamat, mert egyéb teendőim is vannak a mai napra.
Ui.: A francba, még mindig használt zokni az elmém!Szerk.: Ha gyengébb az elmém, egyből ostromolni kezdenek az oktondi érzelmek/érzések. Mennyire állhatatosak, pedig régen rájöttem, hogy esélytelen rálelnem a "másik felemre". Oh, ez a régi szomorúság, elválaszthatatlan tőlem, akár a végtagjaim. Na, mindegy. Az élet nem kívánság műsor. Jön, ami jön, de tutira nem az, amit elképzeltem magamnak. Szóval hiába is nyaggattok kedves és szelíd érzéseim, jól pofára esnénk, ha hagynám, hogy ti vezessetek. Az eszemnél marad az irányítás.
-
Algieba
őstag
Utálom az ilyen napokat, amikor érzem, hogy agyilag zokni vagyok, és érzelmileg is átmentem kőbunkóba. Az pedig határozottan nem segít a mélyponton, ha őrjöngeni kezdek a lassabb gondolkozásom miatt. Éppen felrobbanni készülök...
Egyszerűen az ember nem engedheti meg magának a lazaságot az elcseszett korunkban... ilyenkor pihenni kéne, eldobni magamat és hagyni, hogy szépen, nyugiban elmúljon a hullámvölgy és ismét a hegygerincen szaladgáljak érzelmileg és szellemileg is felpörögve. -
Algieba
őstag
Ellentmondásos információk közé keveredtem, ami ismét bizonyítja, hogy soha semmi se tisztán fehér vagy fekete.
Állítólag Kertész Ákos egy csomó állami díjat elfogadott az előző, "átkos" rendszertől, amitől pénzügyi juttatásokat is kapott. Ha ez igaz, hogy le lehetett kenyerezni, akkor könnyen lehet, hogy csak annyi a baja, nem kap pénzt a narancsos fiúktól.
Persze ez így durva leegyszerűsítése a helyzetének, és könnyen lehet, hogy valótlan.
Hmhm.
Zavarban vagyok. Alapvetően tisztelem és féltem az időseket. Azonban az idős kor sem mentség arra, hogy a múltban eladta magát a diktatúrának! Ha ez így volt, akkor nincs okom együtt érezni Kertész Ákossal.
Van egy gonosz mondás, amit én magam is átvettem: "aki kurvának állt, ne sírjon, ha elfogytak a fizetős vendégek, és felkopik az álla."
Ejnye. Most nagyon csúnya voltam, de mindig feldühít, ha megneszelem, hogy átverték érző szívemet.Legyen könnyű és békés élete Kanadában! Részemről nincs harag az irányába. Épp eléggé megbüntette magát a meggondolatlan dühkitöréséért.
-
Algieba
őstag
Tétovázás kapott el. Pedig legtöbbször tisztában vagyok a teendőimmel és rugalmasan pattogok végig a napokon. Ez nem az a bizonytalanság, ami anyagi téren szokott elkapni. Most perpillanat nem érdekel a pénz. Inkább úgy érzem, hogy az élet annyira képlékeny és bizonytalan "valami", hogy nem tudok fogást találni rajta. Kérlelhetetlenül száguld az életemnek nevezett valami a születésemtől a halálomig. Nincs bennem rossz érzés a halállal kapcsolatban, mert logikusan végiggondoltam a nagy körforgást és szükségszerű a halál. Egy miatt keresem mindig az államat, amikor a halálra gondolok, hogy tökéletesen irracionális a két állapot. Az élet folyton változik, csupa érzés, a minden, a halál pedig a "semmi". Persze leállt aggyal bajosan fogom megtapasztalni a "semmit", és emlékeim sem lehetnek a semmiről, mivel 1977 nyara előtt sehol se voltam. Ez aztán az érdekes tény. Sokáig nem voltam, aztán egy kurta időre lettem, majd soha többé nem leszek, amíg csak létezik az Univerzum.
Ha így kitekintek a fejemből a nagyobb távlatokra, mindig nevetnem kell, mert elképesztően abszurdak az emberi élet apróságai. Olyan muris, ahogy drámázok piszlicsáré dolgok miatt. Jaj, erről le kéne szoknom, de nagyon gyorsan. Az élet túl rövid ahhoz, hogy tüskékre pazaroljam a figyelmemet.
Hmhm.
Idén játszani fogok. Szórakozni. A lehető legtöbb embert fogom lerohanni a túláradó lelkesedésemmel. Bolondozni fogok. Amikor jó kedvem van, mindenkit meglep a szenvedélyességem. Akár egy csillag, ami legtöbbször elbújik a porködébe, de időnként hatalmas kitörésekkel ad hírt a létezéséről, majd ismét elrejtőzik.
Szeretem a csillagokat. Egyszer sikerült elképzelnem, hogy milyen testközelből a Nap. Mellbevágó volt. Ott az utca közepén kivert a hideg verejték, megtorpantam, aztán figyelmeztettem magamat, hogy ennyire nem kéne felpörgetnem a képzelőerőmet, mert ez bizony fájt. Majd továbbmentem lassabban, behúzódva az árnyékba.
Milyen jó, hogy van internet. Különben élve felfalnának a gondolataim, a szenvedélyem, és a rettenetes képzelőerőm... kell egy felület, ahol szabadon futkoshatok, ahol nincsenek korlátok. Az internet megadta nekem a szabadság illúzióját. Szeretem.
Azonban mennyivel jobb lesz nekem, amikor a kertemben fogok dolgozni! Túl sokat gubbasztottam a gép előtt a tavaszra várva. A héten legyártok előre egy csomó gombás cikket, hogy a nagy kerti roham előtt még megírjak egy rövidebb elbeszélést. Megígértem valakinek.
Tudom, fura, amikor valaki ennyire a képzelőerejére hagyatkozik, és inkább a fejében él "100 életet" mint egyet a valóságban. Ismerem a valódi életet, egyirányú út a semmibe. Ráadásnak sokkal kevesebb örömöm van a "nagy betűs életben" mint a fejemben vagy a kertemben. Önérvényesítési képesség nélkül születtem. Semmi önbizalmam, és harci kedvem. Időnként elkap a nyers indulat, de ilyenkor már tényleg nagyon feldühített valami. Ez a sarokba szorított mezei hörcsög dervis állapota, amikor már csak azért is harcolni fog, és termetét meghazudtolva ugrik, harap újra és újra. Sajnos az emberi világ romlása kihozta belőlem is a védekezési kényszert. Utálom a dühöngést, mert energiapazarlás.
Mély levegő. A héten alkotni fogok. Jövő héten pedig kertészkedni.
Vennem kell málnaszörpöt! A "védőitalom" kerti munka alatt. -
Algieba
őstag
Kertész Ákos emigrált. 80 évesen jobbnak látta elhagyni a szülőhazáját, mert egyik írása miatt rászálltak a szélsőségesek. A szélsőségesek ismérve, hogy képtelenek feldolgozni és értelmezni a kritikát. Másra sincs szükségük csak egy mondvacsinált okra, hogy levezethessék a frusztrációjukat a náluknál gyengébben. A hazai szélsőségesek se tudják elviselni, hogy buták maradtak, és képtelenek a valódi nehézséggel szembenézni. Egyszerűen képtelenek a logikus gondolkozásra. Az indulataik vezérlik őket, és a fejükbe ültetett kellemesen hangzó, de gonosz szlogenek.
Kerülöm a hithű magyarokat, mert gyakran egy alapvető igazságnak nincsenek a birtokában, amire pontosan rámutatnak csorba gondolataik, hogy "nyelvében él a nemzet". Persze az összes politikai oldal kisajátította magának a szállóigét és torz értelmet adott neki. Pedig a magyar nyelv a nyelvújítás óta egy rendkívül gazdag és kifejező nyelv. Bár elég gyakran engemet is hajlamossá tesz a tekervényes mondatok leírására, hiszen bőségesen rendelkezésemre állnak a szavak, amik édesek. Cukorkák.
Jaj, azt azonban határozottan nem akarom megélni, amikor egy negatív nyelvújítás fog végbemenni, amiről Orwell írt az 1984-ben.
A szabad gondolkozáshoz nélkülözhetetlen az anyanyelv ismerete és helyes használata.
Aggaszt, hogy egyre több az olvasási zavarokkal küzdő fiatal. Persze ráfogják a 21. század kép alapú kultúrájára, a gyors videoklipekre, a tévére, az sms-re, az internetre és így tovább, de nem ezek okozzák a fiatalok nyelvi képességeinek beszűkülését. Alapszinten, a család szintjén sérült a kommunikáció. Egyszerűen a magyarok nem tudnak kommunikálni, csak ordibálni. Az indulat vette át a gondolkozás helyét.
Aki pedig elhagyta az eszét, azzal bármit meg tud tenni egy vérmes akarnok. Lásd politikai elitünk gazfickóit. Tényleg hétpróbás gazemberek. Idegesít, hogy szabad gondolkozóként tehetetlen vagyok az ilyen szörnyetegekkel szemben. Mert azok, szörnyek. Szinte mindenkinek a helyzetébe bele tudom élni magamat a képzelőerőm segítségével, de ezeknek a hiénáknak a bőrébe egyáltalán nem bújok bele, mert egyből piszkosnak érzem magamat. Gonoszak. Szerencsére hús-vér emberek, és így halandók. Kár, hogy harácsoló, akarnok rendszerüket átadják az utódaiknak. Sose szabadulunk meg az önkéntes rabszolgatartóinktól! Ezek a gazfickók régóta nem igazi urak, közük sincs a nemességhez, vagy az európai politikus képhez. Persze nyugaton is vannak rosszban sántikáló politikusok, de előbb-utóbb lebuktatják őket, és lemondásra kényszerülnek. Nálunk egyetlen egy politikus sem szégyenült meg, ellenben az emberek egyre inkább szégyellik magukat. Aztán saját rossz érzéseik miatt megvadulnak, és bárkinek nekimennek, akit kikiáltanak ellenségképnek.
A magyarok nem mernek gondolkozni, felelősséget vállalni, és nevén nevezni a dolgokat. Igen is gyávák vagyunk.
Én csak azért merek nagy hangon kiabálni a blogomban, mert bolhaméretű vagyok a hatalom szemében. Egy miniatűr senki, aki arra sem érdemes, hogy észrevegyék. Sajnos esélytelen mások megváltoztatása. Amíg az emberekben nem alakul ki tömegesen igény a változásra, addig az országon a gazemberek vígan fognak élősködni.
A parlamentünk nem más mint a Magyarország Zrt. igazgatótanácsa.
Mindenki más a nulla kategória. Azt tesznek velünk, amit csak akarnak. Mert hagyjuk.
Aztán frusztráltan egy-két szélsőséges nekiesik egy védtelen öregembernek, aki nyíltan leírta, hogy a magyar az bizony gyáva és megalkuvó. Miért irritálja az igazság a szélsőségeseket? Hiszen tényleg gyávák, mert nem a valódi gonosszal foglalkoznak, hanem egy gyenge kisöreggel.
Egyre szomorúbb hely lesz a szülőhazám. Nincs remény. Amíg az emberek nem kezdenek el tömegesen lázadni az előző rendszer korcs utódja ellen, addig romlani fog a helyzet. -
Algieba
őstag
El kéne felejtenem a rossz lelkiismeretet. Az életben maradás kényszere igen is ráveszi az embert olyan trükkökre, amikről tudja, hogy nem igazán tisztességesek, de mi a fenét lehet tenni a kényszerrel szemben? Néha semmit, hanem úszni kell az árral és alkalmazkodni.
Nem az az erős, aki szembe úszik az árral, hanem aki felismeri, hogy vitetnie kell magát. Visszafele amúgy sem lehet haladni. -
Algieba
őstag
Nincs segítség, nincs megoldás.
Az eltéphetetlen láncok nem véletlenül eltéphetetlenek.Szerk.: Jövő héten felkészítem a testemet a második hollandiai munkára. Egy kudarc nem kudarc, csak próbálkozás volt az első. Most már tudom, hogy mire kell figyelnem. Amúgy sem lesz jó a lábam addig, amíg nincs pénzem érsebészre, aki kiszedné a tönkrement vénát belőle. Itthon nem éri meg fizikai munkával gyötörnöm magamat az alacsony bérért. Munka sincs, mert egy takarítói állásra minimum százan jelentkeznek.
Ha már mennem kell a munka után, akkor ismét átlépem az országhatárt. Minden tekintetben jobban járok.
Tudom, hogy nincs boldog vég. Erősnek kell lennem. Csak az erő számít. Bárcsak erősebb testem lenne! -
Algieba
őstag
[Akkor lesz vége, ha már nem lesz mit ellopni]
Éppen azon töprengtem jövet-menet, hogy a politikai "elit" az ország polipja, ami lábaival átfonta az állami vagyont és minden erejével védelmezi a látszólag kifogyhatatlan mézes bödönt. Kíváncsi vagyok, hogy meddig tudnak még a fehér galléros bűnözőink hazudni, lopni és gazdagodni? Mikor jön el az a pont, amikor az egész korrupciós hálózat összeomlik?
Ha elfogy a vagyon, kezdődik a polip önfelfalása. Egyből Szicília lesz Magyarországból. Plusz Argentína is. -
Algieba
őstag
Most éppen nem aggódok, csak picit tépelődök, hogy melyik munkával foglalkozzak. A bőség zavara.
Az egy jó ötlet, hogy előre "legyártok" néhány gombás cikket és ezeket beütemezem. Ezzel pár napra mentesítem magamat a gomba téma okozta lelkiismeret furdalástól. Ráálltam a napi frissítésre és majd eldurran az agyam, ha már csak arra gondolok, hogy valami oknál fogva nem sikerül új cikket publikálnom. Ez a maximalizmus terhe... Látszólag olyan kis link nőszemély vagyok, közben meglepően kemény. Ha az ember lánya tartósan szingli, akkor kénytelen megtanulni néhány férfi tulajdonságot is. Nehéz lesz társat találnom. El se hiszem, hogy ez lehetséges! Az önmagammal szemben támasztott irracionális követeléseim, az örökös elégedetlenségem a teljesítményemmel nagyon teleszórt tüskékkel. A tüskéken nehéz átjutnia a "lovagomnak". A pattogós természetem miatt nagyon türelmesnek kéne lennie, és gyöngédnek, mert egy igazi férfi egyből átlát rajtam és észreveszi a kékre-zöldre vert és fagyott, didergő benső lényemet. Oké, részben én vertem agyon magamat. A maximalizmus és az elégedetlenség együtt kegyetlen párt alkot.
Amíg nem szokok le az öngyötrésről, és nem leszek lazább, addig hiába is gondolok a szerelemre, a "másik felem" megtalálására. A negatív beállítottságom taszító hatású. Ez van. Elég okos vagyok ahhoz, hogy észrevegyem hibáimat. Sajnos elég éles a szemem ahhoz, hogy mások hibáit és meglássam. Tartok tőle, hogy megfelelő társ esetén is előtörne belőlem egy újabb negatív tulajdonság, ami egyelőre inaktív, és ez a másik kritizálása. Sajnos anyámtól biztosan eltanultam, hiszen mást se csinál házassága évei alatt mint az öreget szapulja. Kiábrándító lenne, ha ilyenné változnék.
Inkább maradok még egy ideig szingli, vagy akár egy életre társ nélkül maradok, ha ez a sorsom.
Illúzióim nincsenek, nem tekintem csodaszernek a szerelmet. Ellenben reménykedek benne, hogy egy megfelelő férfival megduplázhatnám az erőmet. Egy támogató fél esetén sokkal bátrabban futkosnék a nagyvilágban. Mókás társ lennék, mert ösztönösen tudok bolondozni, alaptermészetem alapján "kenyérre kenhető mézes-vaj" vagyok. Jól főzök, finomak a süteményeim, tudok kertészkedni, ismerek egy csomó gombát és a csillagképeket. Kiváló beszélgetőpartner vagyok. A gondolkozásom gyors, a meglátásaim pontosak, és szókimondó vagyok. A többi pedig már "titok". Egy biztos, a jó dolgok szeretete miatt ügyes és kifinomult ...
az ízlésem.
Vissza a gombákhoz. A gyilkos galócának van a legtöbb hasonmása.
Gombákat látok... egymás után három éjszaka álmodtam velük. Annak ellenére, hogy több mint egy éve intenzíven foglalkozok a természet különceivel, sose volt még ilyen. Általában két hetente jelennek meg az álmomban. Lehet, hogy idén sokat fogok gombászni? Kivételesen valósághűek voltak az álmok. Láttam egy csomó tinórut, egymás után azonosítottam őket. Aztán nagy őzlábgombák nőttek a kertemben. Majd ma hajnalban rengeteg lilatönkű pereszkét találtam a reptéri mezőn egy gyönyörű júniusi napon. Június?! A lilatönkű őszi faj. Lehet, hogy valamelyik tervem hamarább valósul meg? Lehet, hogy végre leszüretelhetem munkám első gyümölcseit? Jó lenne, mert a kitartásom ellenére megcsappant az energiám és érzem, hogy a csökkent energiaszintem kihat a testemre. Mindjárt megint aggódni kezdek... Szörnyen hisztis tudok lenni. Sóhaj. Nyugalom. -
Algieba
őstag
Mi a csudának hagyom elhatalmasodni rajtam az aggódást?
Van egy gyönyörű blogom, egy tucat rajongóm, és a hollandoknak kellenék mint idénymunkás. Ez utóbbi miatt csak azért érzek szomorúságot, mert "puding" a testem. Erősebb testfelépítéssel vígan rohannék dolgozni, mert imádom a növényeket.
Semmi okom a hisztire, minden halad a maga útján. Dicséretes a kitartásom, a maximalizmusra való törekvésem, és a hitem a jó dolgokban.
Igen, tudom már, hogy miért érdemes élni. Nem az élet értelmét kell kutatnom, hanem értéket teremteni.
Meglepő tulajdonságom, hogy öreg tyúkként még mindig képes vagyok túláradóan lelkesedni. A 35. tavaszomat fogom megélni, de most is minden porcikám remeg az izgatottságtól és már futnék kertészkedni, de egyelőre túlságosan nedves a föld.
A tavasz megunhatatlan csoda.
Mennyi munka! De mindet megcsinálom. Mert szeretem az életet.
Amint megvan a 300., megveregetem a vállamat és hosszú percekig örömködni fogok. Kinek mi az élet sója. Nekem ez.
Groteszk, de igaz, hogy minden rosszban van valami jó, mert az érdeklődők a mérgező gombákra keresnek rá, és találják meg a róluk szóló írásaimat, így legalább ők nem fognak megmérgeződni.
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Érdekes. 
Csak akkor tudok aludni, ha azt érzem, hogy a valódi természetem szerint éltem. Ez a kibaszott szarakodás a kerttel, bármennyire szeretem a növényeket, dühít és frusztrál. Nem így kéne kinéznie a teleknek. Taszít a tökéletlen munka. Pedig csinálom, hajtom magamat, és mégsem szép. 
az ízlésem. Aktív témák
- sziku69: Szólánc.
- Apple asztali gépek
- Kodi és kiegészítői magyar nyelvű online tartalmakhoz (Linux, Windows)
- Új telefont és tabletet mutatott be a Telekom
- One otthoni szolgáltatások (TV, internet, telefon)
- Miért álltak az oldalak egy hétig, mi történt?
- Samsung Galaxy S24 Ultra - ha működik, ne változtass!
- AliExpress tapasztalatok
- Fujifilm X
- Okos Otthon / Smart Home
- További aktív témák...
- Dell Latitude 5320 -60% "Kis Gamer" Üzleti Profi Ultrabook 13,3" i5-1145G7 8/256 FHD IRIS Xe
- Apple IPad pro 12.9 4th gen 256GB wifi+sim 97%-os Gyári akku
- PlayStation 5 (PS5.) SLIM 1TB. SSD. Digital Edition & Sony PlayStation VR2. Virtuális szemüveg.
- Dell Precision 3580 i7-1370P//32GB DDR5 RAM// 1TB SSD/ RTX A500
- ÁRCSÖKKENTÉS Menő retró konfig: Q9550, Gigabyte P43, 4GB RAM, ASUS GT730
- ÁRGARANCIA!Épített KomPhone i5 10400F 16/32GB RAM RTX 3060 12GB GAMER PC termékbeszámítással
- HP EliteBook 830 G8 i5-1135G7 16GB 512GB 1 év garancia
- Lenovo ThinkCentre M720q/ Dell OptiPlex 3070/ Hp EliteDesk 800 G4-G5 mini, micro PC-Számla/garancia
- Bomba ár! HP ProBook 440 G8 - i5-11GEN I 16GB I 256SSD I HDMI I 14" FHD I Cam I W11 I Gar
- Dell Precision 5540 i7-9850H 16GB 256GB 15.6" FHD Nvidia Quadro T1000 15.6" FHD 1 év garancia
Állásajánlatok
Cég: FOTC
Város: Budapest