Új hozzászólás Aktív témák

• #3 Ðávid aktív tag

  Új Válasz 2016-07-25 21:44:47 #3

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Ðávid

  aktív tag

  Részvétem! Én legutóbb akkor voltam így megrendülve, mikor a törpe karmosbékám pusztult el. Azóta is hiányzik a kis szerencsétlen kapálózása az akváriumból.

  Az új kutyus nagyon aranyos! Jópofák a fülei.

  (#2) kemotox
  Én a macskákkal voltam úgy, hogy nem igazán rajongtam értük, aztán egy éve az utcán megesett a szívem egy kb. 4 hónapos kismacskán. Befogadtuk és azóta is ott van nálunk a kutyával együtt az udvarban.

• #2 kemotox addikt

  Új Válasz 2016-07-23 17:42:51 #2

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  kemotox

  addikt

  Mikor a mi Bandinkat el kellett altatni a béltumor meg epilepszia meg mindenféle bajai miatt, akkor úgy voltunk vele, hogy nem lesz több kutya. De nagyon hiányzott. Ő maga, meg az is, hogy legyen valaki mindig a lábunk alatt. Aztán végül az adta a végső lökést, hogy a macska elviselhetetlenül nyivákolt egész nap. Neki hiányzott a legjobban talán.

  Szerintem akinek egyszer volt kutyája, akit igazán szeretett, az már nem tud kutyus nélkül meglenni. Bandi előtt konkrétan nem is csíptem nagyon az ebeket. Most pedig a kis tacskó keverékünket, Bonnie-t szarrá huggyá kényeztetjük. Meg is látszik rajta, ehh. Teltkarcsú a kis dög

  Mocsi nagyon aranyos, marha jópofák azok a félig lógó fülek

• #1 flymi addikt

  Új Válasz 2016-07-23 15:39:59 #1

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  flymi

  addikt

  LOGOUT blog

  Sajna nálunk is valahogy így volt. Keverék német juhász el, egy évig semmi, aztán jött a vörös ördög ismerőstől, akinél túl sokat kölkedzett az eb.
  Odahaza anyámékhoz menhelyről hoztuk a kutyát, kis testű keverék. Évente kábé kétszer-háromszor látom, mikor hazamegyek, de mindig megismeri a "megmentőjét".
  Bár igazából ő választott engem, nem én őt. Csak annyit mondott engem vigyél és eladta magát, pedig előtte néztem a neten képeket a "választékról", eredetileg nem ő volt a kiválasztott.
  A kocsiban a hazautat a lábaim közt töltötte, nagyon meleg nyári nap volt.

Új hozzászólás Aktív témák