Új hozzászólás Aktív témák

  • Abu85

    HÁZIGAZDA

    válasz #06658560 #16 üzenetére

    Az magok önmagukban nem foglalkoznak a másik maggal. Ha kell egy gather, akkor az kikérésre kerül, de a rendszer ezt monitorozza. Ha egy adat ép olyat akar felülírni, amit éppen kér egy másik mag, akkor előbb annak a másik magnak a kérése teljesül, majd aztán felül lesz írva.

    Ahogy Andrew Richards megmondta régebben a Larrabee fejlesztésével való tapasztalatai alapján: az x86-os processzormagok nagyon mereven kezelik a memóriaműveleteket és a koherenciát. Ez logikus, mivel amikor az ISA-t tervezték pár évtizeddel ezelőtt abszolút nem is volt belekalkulálva, hogy valaha is 60 mag lesz egymás mellett. Még arra sem gondoltak, hogy kettő lesz. Az Intel azért van ezekre a trükkökre kényszerítve, mert ragaszkodnak az x86-hoz.
    Ahogy láthatod az NV és az AMD GPU-it, teljesen más a tervezési norma. Az ISA-t folyamatosan az igényekhez igazítják, mert ez a hatékony működés alapja. A cacheszervezés is elképesztően más. Az Intelnél a Knights Corner egy magon belül tartalmaz egy 32 kB-os utasítás és egy 32 kB-os adat cachet, és a magokhoz tartozik 256 kB L2, ami összesen 32 MB L2 jelen esetben. A GK110 például teljesen más. Ott egy magban van egy 48 kB-os csak olvasható cache, amit kiegészít egy 64 kB-os L1, ami szétosztható háromféleképpen (16/48, 32/32, 48/16), emellett van még Az L2 összesen 1,5 MB. A Tahiti szintén más. Ott egy magban van egy 64 kB-os LDS egy 16 kB-os L1, és négy mag között meg van osztva egy 16 kB-os csak olvasható és egy 32 kB-os utasítás gyorsítótár. Az L2 pedig összesen 768 kB.
    Elképesztő a kontraszt, ami az AMD/NVIDIA és az Intel között van. Teljesen más a tervezés iránya. Persze az AMD-nek és az NV-nek könnyebb, mert náluk ott az évtizedes tapasztalat, még ha az AMD ezt az ATI-val vette is. Az Intel most tanulja mit-hogyan-merre.

Új hozzászólás Aktív témák