Új hozzászólás Aktív témák

• #3 ^Clown addikt MindigMagyar #2

  Új Válasz 2012-06-07 22:57:00 #3

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  ^Clown

  addikt

  válasz MindigMagyar #2 üzenetére

  

• #2 MindigMagyar újonc

  Új Válasz 2012-06-06 22:44:13 #2

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  MindigMagyar

  újonc

  Esik eső szép csendesen csepereg,
  Rózsa sándor a kocsmába kesereg.
  Kocsmárosné bort ide az asztalra,
  Legszebb jányát állítsa ki strázsára.

  Édesanyám strázsa kislány nem leszek,
  Amott jönnek a fegyveres vitézek.
  Rózsa Sándor nem vette ezt tréfára,
  Felpattant a srága szőrű lovára.

  Lova lova lova viszi messzire,
  Egyenest a sötét erdő mélyibe.
  Lova lába megbotlott egy gödörbe,
  Rózsa sándort így fogták el örökre.

  Rózsa Sándort feltették a szekérre,
  Úgy vitték a városbíró elibe.
  Azt mondja a városbíró kapitány,
  Rózsa sándor nem él többé a lován.

  Le az utcán szép csendesen lefelé,
  Szamosújvár börtönkapuja felé.
  Szamosújvár börtön fala de sárga,
  Oda leszek élettfogytig bezárva.

  Megüzenem én a zsandár uramnak,
  Gondját viselje a drága lovamnak.
  Hej-de,hej-de hej a betyár mindenit,
  Lovát félti nem a saját életit.

  Megüzenem én az édes anyámnak,
  Küldjön párnát az ő Sándor fiának.
  De az anyja azt válaszolta rája,
  Göndör haja legyen az ő párnája.

  Megüzenem én a feleségemnek,
  Gondját viselje a gyermekeimnek.
  Se csikósnak se gulyásnak ne adja,
  Betyár legyen mint vót az édesapja.

  Kerek erdő mélyiben van egy nagy tó,
  Abban úszik egy fekete koporsó.
  Rá van írva aranyozott betűvel,
  Rózsa Sándor nem feledünk soha.

• #1 szablya aktív tag

  Új Válasz 2010-04-21 18:32:45 #1

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  szablya

  aktív tag

  [Dallam]

  Esik eső, szép csendesen csepereg,
  Rózsa Sándor a kocsmában kesereg,
  Kocsmárosné, bort ide az asztalra,
  Legszebb lányát állija ki strázsára.

  Édesanyám én strázsára nem megyek,
  Amott jönnek a fegyveres vitézek,
  Rózsa Sándor nem vette ezt tréfára,
  Felugrott a bársonyszőrű lovára.

  Lova, lova, lova viszi messzire,
  Egyenest a kerek erdő mélyíre,
  Lova lába megbotlott egy gyökérbe,
  Így fogták el Rózsa Sándort örökre.

Új hozzászólás Aktív témák