Aktív témák

• #1 Gaskin aktív tag

  2005-08-28 10:17:04 #1

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Gaskin

  aktív tag

  Éppen nászútunkról jöttünk haza. Sajnos pont azon a héten ''pogyogtak'' boeing-ek mikor külföldön voltunk, így azt hiszem érthető, hogy az embernek ''minden'' megfordult az agyában a hazafelé úton.
  Igen, baljós előérzeteim voltak, pláne, hogy 10000m-en többször légörvényekbe kerültünk. Feszült voltam, pedig repülőmérnök létemre talán az átlagnál is jobban ismertem a statiszikát. Tudtam, rendkívül kicsi az esélye, hogy éppen velünk esik meg ismét a dolog, és ütünk krátert az anyaföldbe, de mégis kisebb katarzis volt akkor épségben földet érni. Elszontyolodva konstatáltam, hogy jóval roszabb idő van itthon mint a külfödön, de sebaj!, az utazás szép volt, jól sikerült, akárcsak az esküvőnk... (szinte hihetetlen, de csak azon az egy napon volt csak jó idő). Tehát épségben itthon vagyunk. Be kellett látnom, hogy minden pesszimista előérzetem ellenére minden Ok. A hazautat terveztük vidékre, (ill. valahol talán már az immáron közös új jövőt).
  Albi előtt kiszállunk haver autójából, keressük a Hódot. Igen a Hódot, a 4-éves sötétkék Swift-ünket. (Nevét a rendszámáról kapta.) Igen ott kell hogy legyen! Biztosan a.. aa.. az a Passat mögött!! Kiált fel, (immáron feleségem)...
  Gyanús volt a dolog. Annyira nem kicsi szegény, hogy ''csak úgy elbújjon'' egy passat mögött, pedig tudom ott kell lennie!, de közben belémhasít a felismerés,
  hogy, NINCS OTT!! Rájöttem, de nem mertem kimondani, hogy ELLOPTÁK!
  Azt hiszem még vagy egy teljes másodpercre meg akartam kímélni feleségem a hírtől.. Persze ő is rájött, csak ugyanúgy nem akarta elhinni mint én.. Ő kész volt, én kínomban jobb híján kényszeredetten röhögtem, hogy ilyen nincs. Ez az egyész annyira közhelyes, és forgatókönyv szerű. Hazaúton még poénkodtunk is vele de nem hittük, és mégis bejött: Az, hogy az autónkat, igen, ellopták!
  Nem volt egy világklasszis autó. Nem az a csajozós verda, de a mienk volt. Szerettük. Első saját autó, saját pénzből. Hiányzik. Családtag volt, már amennyire egy autó családtag lehet....
  Azóta eltelt már két hét. Az idő mindent megold, mondják. Már annyira nem is hihetetlen, és talán nem is furcsa az egész. Beletörődünk, de néha átvillan az agyamon, hogy milyen szívesen állnék ott az a köcsög mögött, kezemben egy spajszerral, amikor babrálja az autóm zárját, és sújtanék le rá... De sajna tudom erre nincs esély. Az emberölést amúgy is büntetik. Így nem marad más nekem, csak egy ökölbe szorult kéz, és a néma,.. tehetetlen düh...

Aktív témák