Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Hunork

    veterán

    válasz Noddy #14135 üzenetére

    Na, akkor mindketten félreérthettük egymást. :K
    Szóval:
    1. Nézem a világot és tanulom, és látom, amit látok, miközben azzal is tisztában vagyok, hogy rengeteg dolgot megmondanak a tanítóknak, hogy így vagy úgy kell megtanítani. Nincs apelláta...
    2. Én látom, hogy sokan hisznek egy vallásban, legyen az bármelyik; mint említettem, családban is sokan. És ez szép.
    3. Kitekintek az égre, mikor nincsenek felhők, és azt kérdezem, hogy lehetnénk mi egyes-egyedül?
    4. Betekintek magamba, és azt kérdezem, vajon, ha a Teremtő akkor, olyan és úgy, akkor miért várja el, hogy csakis a saját lelkünk által fogadjunk el dolgokat? Tudom, közhely, de a kinyilatkoztatás az egy valós dolog, nem elegendő elvárni, hogy képzeld el, gondold el, és akkor az, vagy ez ott lesz, megtörténik.
    5. Olvasom, nézem a tudósokat, és látom rajtuk, hogy bár mondják, amit mondanak, de igazán egyik sem lenne képes azt mondani, hogy márpedig ez biztos így van.
    6. És nézem a sok ellentmondást, mindenben, legyen szó a különböző vallásokról, hiszen ne feledjük: nem csak a Biblia hívei élnek ezen a bolygón, több egy-isten hívő vallás létezik. És legyen szó tudományos kutatásokról, vagy éppen az emberiségről, mint fajról, a tevékenysége által okozott károkról, a hatalmas társadalmi egyenlőtlenségekről.
    7. És mivel ennyi mindent nézek, és látok, hallok, ezért folyton kérdéseket teszek fel.
    8. Válasz sok nem érkezik.
    9. Nem saját isteni mivoltom miatt (atyaég, ezt kérlek, ne is említsd többet!) találok ki egy Kellően Hányaveti Istent, hanem pusztán annak okán, hogy az én belső világomban mindenki, szó szerint mindenki tévedhet, okos lehet, egy kicsit kótyagos, álszent és prűd, vad és obszcén, törtető és simulékony, mert ilyenek vagyunk mi, emberfaj, én nem tudom elképzelni a saját Istenemet másképpen, csakis olyannak, mint amilyennek látom magunkat.

    Végezetül: tudom, nehéz ügy, én is olyan vagyok, mint bárki kétkedő, keresem az utat, illetve az már megvan, de hát néha széles, néhol keskeny, aztán vannak hidak, kövek, farönkök, nem mindegy, merre megyünk, de menni kell, és én lennék a legboldogabb, ha a kérdésekre a válaszok ott lennének az út végén.
    Gyanítom, nem lesznek ott.

    Mert közben nézem a virágot a konyhámban. Télen a föld porzik, meglocsolom. Tavasz kezdetén a magot elültetem, és újra locsolom, és nézem, mint nő ki a szár, nyílnak hajtások, majd a virág. És ősszel elkezd magába roskadni, végül összefonnyad, bele a földbe.
    Mint, mi, emberfaj.

  • Hunork

    veterán

    válasz Mr X #14101 üzenetére

    Más nem jut eszembe: tesztelés céljából.
    Mi is tesztelünk állatokat (patkány, csimpánz)
    Mi voltunk a tesztalany.
    Csak ezt igen nehéz az emberfajnak elfogadnia/elviselnie...(lásd fentebb)

    Ámbátor a szabad akarat kérdése mindenkit foglalkoztat.
    Azt hiszem abban talán mindenki egyetért, még a legelvakultabbak is, hogy a szabad akarat hiánya lenne az, ami ismét az állatok szintjére süllyesztené az emberfajt. (na, nem mintha annyira elrugaszkodtunk volna...)

  • Hunork

    veterán

    válasz Mr X #14090 üzenetére

    khm...hát igen.
    Én nagyon próbálok egyensúlyozni. Kétséges, hogy sikerül-e.

    Nem tudom, miért ítélném el pl. Ceasar-t, annak okán, hogy több isten hívő volt. Nincs rá okom. Ugyanakkor elég macerás elfogadnom a világ és a mindenség ilyen rövid időn belüli kialakulását. Ennyi idő alatt csak selejtes munka születhet, és ahogy elnézem a fajunkat, nem lőtt nagyon mellé az Öreg.

    Ugyanakkor görcsbe rándul a gyomrom, mikor tudósokat hallgatok, ahogyan megmagyaráznak olyan dolgokat, aminek a közelébe sem jártunk. Az lenne a minimum, ha minden nyilatkozatot ezzel a két szóval kezdenének: "Feltételezésünk szerint..."
    Az ember már csak olyan, hogy ha a világegyetemnek lenne egy be/kikapcsoló gombja, az ember akkor is teleaggatná a szoba falát rengeteg színes és villódzó kapcsolóval/kütyüvel. Megnyugtat minket az a tudat, hogy irányíthatunk bizonyos dolgokat.

    Vagy mint az Idő.
    Fogalom, melyet körbeírtunk, majd különböző módon, számokkal illetünk nap és időszakokat. Most speciel a 10-es számrendszerben. De biztos, hogy ez a jó? Logikusnak logikus, kétségtelen. De tökéletes megoldás? (ki tudja, lehet, hogy az Alfa Centauri rendszerben a 64-es számrendszert használják...)

    Jó ez a topik, csak átsiklunk egy csomó minden felett. Isten nem lehet mindig jó, a hívők szintén. A hitetlen sem hitetlen, és nem mindig rossz, ahogyan a plutónium sem.

    Mindent mi teszünk jóvá, vagy éppen rosszá.
    Természetesen vannak kivételek: ilyenek példának okáért a delfinek vagy a vörös-csőrű szövőmadarak.

    Viszlát: igen, pontosan erre gondoltam. De a szimbolika veszélyes tudományág is lehet. Mindent nem lehet ezzel magyarázni, lásd a tudósokkal szembeni kételyeimet. Egy ideig/darabig lehetséges.
    Tudás. Igen, persze, át akarjuk adni. Hiszen valamivel el kell ütni az időnket... :) Ha így volt akkor, el is fogadom, hiszen Istennek temérdek ideje volt. de nekünk nincs. :(

  • Hunork

    veterán

    Közben engem az foglalkoztat, ami a fiamat is. Mert ez a kérdés volt a legkételkedőbb a számára. (ha mondhatom így, a másik mi más lett volna, maga a teremtés/ősrobbanás, mi volt előtte...stb)

    Szóval: Isten jóságos volt és kedves, Ádám és Éva boldogságban/békében élhettek, ámbár eléggé tudatlanságban. Fiam azt kérdezte tőlem, hogy miért PONT a Tudás fájáról nem szabadott volna enniük? Miért félt Isten attól, hogy okosak lesznek? Hiszen mi is járunk iskolába, és nem egy almafa kertbe, hanem hatalmas épületekbe hosszú-hosszú évekig.

    Én ilyen kérdésekről beszélek.

  • Hunork

    veterán

    válasz szab.tam #14016 üzenetére

    Hm....nekem egy kicsit lenézőnek hatott, bár kétségtelen, amit írtál, az is helytálló...
    Lám, lám...itt volt egy mondat, és ha akarod/akarom másképp olvassuk.
    Mert ennyire törékeny minden, a tudat vallása, a filozófia.

    Kisbetű. Oké, ezt elfogadom, bár az is tény, Allah vagy Buddha nevét mindig nagybetűvel kell írni. Én így értettem, meg arra, hogy volt akit megszidtak itt, mert kisbetűvel írta, hogy isten.

    Mindegy, én nem vitatkozni szeretnék, sőt, ha lehet mondani, akkor én vagyok talán a leghívőbb ateista. :K És pont arra akartam rávilágítani, hogy a realizmus/idealizmus/vallás egyaránt kérdések özönével bír, és akár tetszik, akár nem, megválaszolatlan kérdések garmadájával.
    Ezeket persze megpróbáljuk megválaszolni, magyarázni, de számomra úgy tűnik: mindenki a végtelenség ködébe vesző halandóság elől menekül a válaszokkal. És csak a legvégén derül ki, mi is az igazság. addig is marad a hit, legyen az bármilyen eredetű.

    Ezért van nálam most az az állapot, hogy megbeszélem én vele a dolgaimat, a saját belső Istenemmel. És nagybetűvel...mert nekem most ő a fény.

  • Hunork

    veterán

    válasz Noddy #14009 üzenetére

    Én szerintem meg nem tudsz szöveget értelmezni...ezt sajnálattal veszem tudomásul.
    Másik: a következő hsz-edben legalább annyira sértő módon reagálsz, mint egy-két ember, akik itt trollkodnak, és akik - jogosan - kapnak a fejükre. Mire gondolok?
    "legtöbb értelmes ember..."
    És még: én legalább nagybetűvel írom...

    Hidd el, értelmes ember vagyok.
    Hidd el, nem csapom be a fiamat, mert az én Istenem az enyém, csakis az én szubjektív létemben, elmémben létezik.
    Az, hogy nem kívánok egy csoporthoz tartozni, az nem jelenti azt, hogy nem hiszek semmiben, vagy hogy ne lennék értelmes.
    És akkor, hogy lásd: nekem édes mindegy a tudósok karattyolása például a már említett fekete lyukakról, melyekről mindegyik úgy beszél, mintha legalább egy-két hetet már elidőzött volna egy piknik keretében, de valójában halovány fogalma sincs, mi megy ott végbe a valóságban.
    A vallás is hasonló elven működik, egybeszedett mondák/regék/mesék halmaza, mely akár nemes és jó célokat is szolgálhat, bár a keresztes hadjáratok kapcsán nem feltétlen jut ez eszünkbe.
    Mi a közös a hívő és "hitetlen" emberek közt? (mert a hitetlen egy téves fogalom, másban hisz!)

    Hogy valami másban hisznek, mást tartanak ideálnak, valóságosnak, másról hiszik azt, hogy minden részletre kiterjedő módon meg tudnak magyarázni alapigazságokat, törvényeket.
    Én csak azért írtam, amit, hogy teljesen toleráns fogalmazásban, sértő megjegyzések nélkül felvázoljam: egy bolygón vagyunk, és bár vannak/lesznek csoportok, legyen az vallási egyház/szekta, vagy akár a realisták klubja, ettől még gondolkodhatunk/hihetünk teljesen eltérően.
    Hogy egy példát is mondjak: nagymamám az "igazi" hívő, keresztény. Barátom szintén keresztény, jár templomba is, de mégis: oly messze van nagymamámtól és az ő hitvilágától, mint a Föld az Androméda-ködtől.

  • Hunork

    veterán

    Hááát, olvasom itt a történést...Én nem szeretnék megbántani senkit. Mert nem szeretem, ha engem bántanak. Itt vagyunk egy bolygón, és a gravitációnak hála, röghöz vagyunk kötve. Kéretik ezt figyelembe venni, mikor olvassátok!
    Egy biztos: a vallás, a hit az egyik olyan dolog a világon, mely TELJESEN szubjektív.
    Én minden évben kétszer elmegyek a közeli templomba a családommal. (egyszer karácsony napján) Mostanában élvezetes ez a két mise, gitár/fuvola/nagybőgő/zongora-kísérettel.
    Édesanyám minden vasárnap elmegy.
    Édesapám egyszer sem.
    Nagymamám sem, de minden nap 4 órát tölt a könyvei és a Katolikus Rádió előtt. 88 éves.
    Fiam járt hittanórára.
    Aztán kérdéseket tett fel az órákon. Aztán meg nekem.
    Nem tudtam érdemben válaszolni neki.
    Azt nem mondhattam, hogy ez vagy az a dolog, emez vagy amaz elmélet pontosan így igaz.
    Mert halvány gőzöm sem volt róluk. Mit mondhattam volna?
    Hazudni nem szeretek. Így nem járt tovább hittanórára, nem kényszerítettem. Majd később, ha lesz kedve és még mindig érdekli, akkor elmegy.
    De most is kérdéseket tesz fel.
    Nem a vallásról. Fekete lyukakról, meg kvazárokról. A végtelenről. A kezdetekről.
    Például: Mi volt az ősrobbanás előtt? Ez a kérdés amúgy alapjában véve fekete lyuk, ezt az ateistáknak különöse ajánlom a figyelmükbe!!
    Meg az evolúcióról is kérdezget. A piramisokról. A Hold sajátságairól. (az egyik fele mindig ránk tekint) Az Uránusz miért forog ellentétes irányba? Minek a neutron-bomba? És legfőképp: mi végre a skorpió vagy a kúpcsiga?
    Könyörgöm! Annyi mindenre csak tippelni tudunk...
    Annyi mindent megmagyarázunk, filozófiákat állítunk össze.
    És nem ritkán vallásokat.
    Mert így védjük meg magunkat. A lehető legrosszabbtól, ami egy gondolkodó élőlény számára előfordulhat: a tudatlanságtól.
    Szerény véleményem szerint a tudás megfelelő kezelése és birtoklása olyan, mint a politika; jó kampány, rengeteg szereplés, népszerűség. Jó helyszínek.
    És voilá: valaki győzni fog.
    Most a győztesek: a Biblia, a Korán, Darwin, Hawkins.
    Én mégis hiszek valamiben. Közben rettegek a haláltól.
    Legjobban az zavar, hogy nem leszek itt, mikor vége lesz. Mert ha látnám, ha egyetlen pillanatot elcsíphetnék abból, na, én akkor nyugodnék meg. Úgy képzelném, hogy a fiam is velem lenne. És azt mondanám ott neki: - Látod, na, kérlek, EZ az igazság.
    Addig meg csak tippelünk, magyarázunk, elméleteket állítunk, könyveket írunk fizikából, kémiából, vagy éppen vallástudományról.
    Készül egy könyvem. nem tudom, megjelenik-e valaha.
    Abban leírom, hogy ha létezik Isten, akkor neki vannak szeszélyei, egyáltalán nem tévedhetetlen, továbbá szereti a kubai szivart és a szilvapálinkát. Mivel tudja, hogy sok milliárd élet felett egyszerre őrködni lehetetlen feladat, ezért sajátos névvel illeti önmagát: Kellően Hányaveti Isten. És a Tadzs Mahal pontos földi másában lakozik. Szép kis épület.
    És vár engem, hogy elmagyarázzon nekem egyszer mindent egy szédületes iszákolás közepette.
    Hogy megnyugtasson, hogy meggyőzzön: a világ mégis csak így jó, és a fiam is pont így jó, és a kérdések is így jók. Ekkor majd megkérdezem tőle: - És a válaszok?
    Erre ő ezt feleli majd: - Tölthetek még?

Új hozzászólás Aktív témák