Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Kernel

    nagyúr

    válasz didyman #53263 üzenetére

    Szép forrasztásról az jut eszembe néha, amikor szervizben dolgoztam, egyszer jött egy Ramovill-ellenőr, az általuk forgalmazott készülékek garanciális javításainak ellenőrzésére. (Konkrétan a beépített alkatrészeket nézték ilyenkor.)

    Egy HS280 hangdobozt szedetett szét velem, majd hosszasan vizsgálta a hangszórók forrasztását, mert az gyanúsan jól nézett ki, tehát mintha gyári lenne. Ez ugyebár azt jelentené, hogy a hangszórót esetleg nem cseréltem ki, hanem elloptam, a raktárba pedig leadtam helyette egy másik rosszat. (Rossz hangszórókhoz egyébként úgy lehetett jutni, hogy voltak fizető javítások is, amikor a rosszat nem vitte haza az ügyfél.)

    Bár részben felháborító is volt a helyzet (nehogy már az legyen a baj, hogy normálisan forrasztottam, nem gányoltam), de másrészt röhögtünk is rajta a háta mögött. Ez nyilván nem bizonyít semmit, én így forrasztok és kész.

    Természetesen a szlovák pillanatpákával, ami nekem a legjobb, mivel magam szabályzom a hőmérsékletet. Vagyis mindig csak addig nyomom, amíg éppen olvaszt, utána elengedem és így tovább.

    Későbbiekben a finomabb dolgokhoz vékonyabb rézhuzalból készült hegyeket szoktam felrakni és/vagy a hosszával is lehet szabályozni a teljesítményt.

    T-Con panelon az AS15 felrakásához például 0,5 mm-es drótból készítem. Külön előny, hogy mindig a kívánt szögbe lehet hajtani és szűk helyekre is befér.

    A gyanta lemosása után nem sokan mondanák meg, hogy nem gyári. Kár, hogy nem fényképeztem még le utána, de nem sok mindent lehetne látni, kb. ilyet kell elképzelni:

    Kattogós Wellert a honvédségi hírműhelyben használtam, azt is meg lehetett szokni, de utána visszaszoktam pillanatpákához. Tehát azt próbálom ezzel hangsúlyozni, hogy megszokás kérdése is. Ugyanakkor vannak, akik képtelenek a hőfokot kézzel szabályozni, csak nyomják egyfolytában, égeti a panelt, ezzel nem lehet mit kezdeni.

Új hozzászólás Aktív témák