Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • adalbert1

    veterán

    válasz Dare2Live #40917 üzenetére

    Nekem is van olyan exkollégám, aki hasonló méretű és lokációjú (igaz nem dunai panorámás, de nagyon jó helyen lévő) ingatlant örökölt - igaz vagy 10 éve nem beszéltem vele, szóval nem tudom, hogy miként hasznosíthatta, eladta-e nyomottabb áron korábban, vagy sem.
    Azért ezek a társadalom elég kis részét teszik ki, de tény, hogy nagyon szerencsések, ha hirtelen rámszakadna egy ekkora összeg, valószínűleg én is másképp szervezném az elkövetkező éveimet, mint ahogy most gondolom :) - ez már bőven az a pénz, hogy nem kell egzisztenciális dolgokon aggódnod, ha nem szórod két kézzel, bőven belefér, hogy hónapokig ne dolgozz, ha épp olyan kedved van, elkezdj valami olyat tanulni, ami rosszul fizet, de sokkal nagyobb elégedettséggel eltölt, mint a jelenlegi munkád, vagy akár hogy a feleség csak a gyerekekkel és a háztartással foglalkozzon pár évig (már ha ez neki oké :) ), stb.

  • adalbert1

    veterán

    válasz Vision #38993 üzenetére

    Igen, persze, ennek a jogosságát nem is vitattam, csak leírtam a saját történetemet, ami lazán ide kapcsolódott.
    Van olyan ismerősöm, aki akkor váltott munkahelyet, mikor náluk kitalálták az RTO-t, nem igazán tetszett neki, hogy Pest déli részéről heti háromszor az északi részre utazgasson oda-vissza. Ezt normálisan megoldotta a példádban szereplő emberrel ellentétben, nem állt neki a bejárást elsunnyogni és megvárni, amíg emiatt kiteszik.

  • adalbert1

    veterán

    Én kifejezettem örülök, hogy a munkahelyemen nem erőltetik az RTO-t, mindenki maradt ugyanúgy HO-ban, ahogy covid alatt is volt - persze van iroda, ha akarsz, akár be is járhatsz minden nap (azt, hogy előtte mi volt, nem tudom, mert akkor még nem itt dolgoztam).
    Amúgy értelme se lenne bemennem, a közvetlen kollégáim közül csak én lakok abban a városban, ahol az iroda van, a többiek mind messzebre, és általában önállóan dolgozunk, ha valami infó kell egymástól, azt megbeszéljük chaten.
    Emellett még 2 másik földrészen is vannak kollégáim, illetve akikkel projekteken együtt szoktam dologzni, azok is sokszor más országban ülnek, így kb. semmilyen hozzáadott értéke nem lenne, ha bejárnék - sőt, talán még hátráltatna is, hogy teljesen más területen dolgozók beszélgetéseit és calljait hallgatom az open officeban ülve.

  • adalbert1

    veterán

    válasz nyunyu #38680 üzenetére

    A legutolsó munkahelyváltásomnál már a munkaszerződést is digitálisan kellett aláírnom, kicsit csalódtam is, hogy feleslegesen vittem be a kedvenc tollamat :D
    Bankban az elmúlt 20 évben talán párszor jártam csak, számlát nyitni és hitelt felvenni, de ha ezek mennének online, akkor ezek miatt sem mennék be, gyakorlatilag a fiókban ülő embernek nem volt hozzáadott értéke, volt amit nem is jól ismert a vonatkozó szabályzatból.

  • adalbert1

    veterán

    válasz Reggie0 #37453 üzenetére

    Valamelyik topicban írtam is, volt olyan közgyűlés, hogy hárman voltunk ötvenpár lakásból, az például elég flottul ment :)
    Cserélni kellene a tetőt a házon, a közös képviselő tavaly olyan 40 milliós munkának tippelte - ez lakásonként lenne kb. 800k.
    A probléma, hogy rengeteg olyan nyugdíjas van a tulajok között, akinek a jövedelme/vagyona mellett elszáguldott a lakásának az értéke, kb. 1000 Ft-os emeléseken is problémáznak, így havi szinten pár ezer Forintonként/lakás gyűjtjük a pénzt a felújításra, ami így szerintem kb. soha nem fog megvalósulni, mert mire összegyűlne kb. 40 millió, addigra lehet, hogy már 60-80 lesz 10 év múlva ugyanez a tetőcsere.

  • adalbert1

    veterán

    válasz MrSealRD #37207 üzenetére

    Igen, de 2 pár cipőt betárolni még egészséges, ezzel szemben most tavasszal kezdtem el hordani egy olyan párat, amit még 2020-ban vettem :)

    Amit emvy írt, azzal teljesen egyetértek, az idő és hely a legfontosabb.
    Nyilván ha az ember egy hatalmas házban lakik ahol van hely tárolni a dolgokat, akkor megérheti akciós wc papírból is akár 100 csomaggal megvenni, de a jelen ingatlan árak mellett akkor már jobban járna az ember, ha egy kisebb ingatlanban lakna, és csak 1-2 csomag wc papírt tartana otthon.

    Az előttem lévő generációkban is ez teljesen jó viselkedés volt, elég hosszú időszakok voltak, mikor valami erősen korlátos volt, vagy pénzük nem volt vásárolni, vagy a termékek nem voltak hozzáférhetőek (mondjuk háború alatt/után).
    Viszont magamon azt veszem észre, hogy bármennyire tudom, hogy mi lenne a jó út, nagyon nehéz megváltoztatni ezeket a berögzült mintákat - pedig ugye a hely is limitál (1 millió Ft+ -os nm áraknál nem túl okos dolog felesleges dolgokat tárolni, főleg ha amúgy bármikor levehetek hasonlót egy üzletben a polcról), illetve minél több dolgot birtokol az ember, annál nagyobb a mentális teher is (pl. hova raktam ezt vagy azt, miért nincs elég hely, karbantartani a dolgokat, zsúfolt a lakás, stb).
    Illetve azt is nehéz alkalmazni (legalábbis számomra), hogy ha valamit megvett az ember, az már elsüllyedt költség, és ha ténylegesen nincs rá szüksége, akkor is jobban jár, ha tovább adja, mintha feleslegesen foglalná a helyet.

    Ami számomra vicces, hogy 30 éve nézve az amerikai filmeket teljesen értelmezhetetlen volt az, hogy a dupla garázs tele van kacattal és az autóval nem állnak be, vagy hogy teljesen természetesen hangzik el szereplők között olyasmi beszélgetés, hogy valami régi cuccuk a bérelt storage unitban van - most meg már mi is eljutottunk oda, hogy minden hozzáférhető, és olcsóbb is, mint közvetlen a rendszerváltás után volt, így sokkal könnyebb mindenféle cuccot felhalmozni.

  • adalbert1

    veterán

    válasz adalbert1 #37175 üzenetére

    Köszi mindenkinek a válaszokat, érdekes, hogy mennyire más nézőpontok vannak.
    Igazából mindenünk megvan, jól élünk, az egyetlen középtávú anyagi cél, amire gyűjtünk, az egy nagyobb lakásba költözés - viszont ez évről-évre egyre távolabb kerül, kicsit sajnálom, hogy nem ugrottam bele akár nagyobb hitellel is 2015-16 körül egy cserébe, igaz utólag könnyű okosnak lenni (meg akkor kb. a jelenlegi fizetésem 30%-át kerestem). :)
    Amúgy így gyerekkel, egy kényelmes életvitellel kb. a havi bevételeink fele ami fixen elmegy, a maradékból van megtakarítás képezve, hobbikra és nice to have dolgokra költekezés, nyaralás, stb.
    Azt érzem, hogy lehetne még spórolni, de itt jön be az, amit section9 is írt, hogy éves szinten 2-3-4 millió pluszban félretéve nem biztos hogy megérné azt, amiről lemond az ember.
    Viszont azt is tudom, hogy vannak olyan felesleges kiadásaim, amiken lehetne faragni, csak a generációk alatt kialakult mindsetet nehéz megváltoztatni (a nagyszüleim elég szegények voltak, a szüleim már kitörtek ebből, de a hozzáállásuk nem változott).
    Pl. van több darab, még nem hordott cipőm, de ha egy nekem tetsző modellt leáraznak 40-50%-kal, akkor sokszor megveszem, pedig ho-ban dolgozva annyira kevéssé koptatom a cipőimet, hogy lehet, hogy csak évek múlva kerül be a rotációba, addig feleslegesen foglalja a helyet és áll benne a pénz.
    Szóval nehéz azt megszokni, hogy van pénze az embernek, és nem kell minden kopó-fogyó dolgot felhalmozni mert éppen akciós :)

  • adalbert1

    veterán

    válasz weiss #37165 üzenetére

    Kérdés, hogy mihez viszonyítod, egy 600k-s fizuhoz ez egy nagyon jó bónusz, egy 1,5-2 millió körülihez már annyira nem...
    Ti hogyan küzdötök az életszínvonalatok inflációja ellen? Saját magamon azt figyeltem meg, hogy mióta jól keresek, könnyebben hozok pénszóró döntéseket, pl. ááá, ez a valami csak 20-30-50k (és mondjuk egy ilyen vásárlásnak nem igazán van látszata a hóvégi egyenlegen, de mondjuk tíznek már igen), vagy valami olyannak a megvásárlása, ami nem létszükséglet, csak nice to have (pl. Lego modular épületek, stb).
    Még ezzel szemben, mikor igazán kevés pénzem volt, akkor volt, hogy 10 percig sakkoztam a boltban azon, hogy miként tudnám legjobban megoldani az aktuális bevásárlást, hogy a legtöbb élelmiszert kapjam az adott keretért.

  • adalbert1

    veterán

    válasz vzozo #36927 üzenetére

    +1, nem igazán érzem, hogy miért kellene bárkinek pozitív vagy negatív megjegyzést tennem a külsejére a kollégák közül.

  • adalbert1

    veterán

    válasz carapace #36888 üzenetére

    Igen, abban szerintem is igaza van Tapsinak, hogy annak ellenére, hogy sokan nem keresnek itthon annyit, netto 600k nem egy nagy összeg, főleg ha az van, amit te is írsz, hogy a gyerek oktatására is költeni kell, és egy picit normálisabb életszinvonalon él az ember.
    Nekem is vannak olyan volt kollégáim, mint amit más is említett itt, hogy 10-15 éve nem váltottak már munkahelyet, és így még ha anno normális vagy jó fizetésük is volt, ma már jó eséllyel nem versenyképes, ismerve az adott cégek fizetésemeléseit.

  • adalbert1

    veterán

    válasz vzozo #36516 üzenetére

    Ez így elég gáznak hangzik, 50-60k-t szerintem itthon is meg lehet keresni seniorként éves szinten, és azért mire asszony és gyerek van, sokan eljutnak már oda, hogy saját lakásban lakjanak.
    Ezzel szembeállítva azt, hogy mondjuk ugyanannyit keresel, cserébe lehet, hogy az asszonynak nem is lesz munkája, a gyerek oktatására is fizetni kell, illetve akkor ott bérelsz lakást elég rossz váltásnak tűnne.
    Igaz ha nem lenne gyerekem, akkor lehet, hogy én is inkább mennék ki, hogy egy jobb társadalomban teljenek a mindennapjaim, de így családdal azért nagyon necces váltás lenne.

  • adalbert1

    veterán

    válasz Vision #35048 üzenetére

    Nálunk maradt a full remote, de ha szeretnék, bármikor bemehetek az irodába is. A gyerek ovija és az asszony munkája/sulija mellett szerintem nem is tudnék egy 8 órás irodai jelenlétet igénylő munkahelyen dolgozni.

  • adalbert1

    veterán

    válasz tototos #34635 üzenetére

    Nem kedvelem ezt a mentalitást, mikor a cég úgy próbál beállítani, hogy te milyen sz.r alak vagy, hogy több pénzt akarsz keresni - főleg, ha mellé tolják még az olyan szövegeket is, hogy mi egy nagy család vagyunk, aki elmegy az nem is igazi team player. :DDD
    Nem igazán ugrálok sokat, 11 év alatt kétszer váltottam, de mindenhol megmondtam az új és a régi helyen is a szakmai indokok mellett -ha kérdezték-, hogy több pénzt is szeretnék keresni, ez is motivál a váltásban.

  • adalbert1

    veterán

    válasz kovsol #33881 üzenetére

    Idén már kb. 8 éve oncallozok, általában úgy jött ki, hogy 4 hetente 1 hetet.

    Teljesen egyetértek veled, azon a héten alapból stresszesebb vagyok, ha lenne valamilyen fix program akkor cserélni kell, a szabadság tervezésénél is bezavar, illetve ha mondjuk hajnal 2-kor hívnak, akkor már egyre nehezebben kelek fel, pár éve még könnyebben ment.

    Családi életben sem mindegy, hogy pl. apa reggel képtelen bármire is, mert hajnalban hívták és azóta csak 3 órát aludt egyhuzamban, és akkor a gyerekkel kapcsolatos összes teendő a másik félre hárul (reggeliztetés, oviba vagy suliba vitel, stb.).

    Persze az tény, hogy jól megfizetik - de pl. üzemeltetésben dolgozva ez szerintem nem is igazán opció, hanem bizonyos területeken és tapasztalati szint felett kb. kötelező, hogy vállalja az ember.

  • adalbert1

    veterán

    válasz emvy #31979 üzenetére

    "Szerintem az ember, ha teheti, vegyen maganak jo cipot, szeket, monitort, billentyuzetet, egeret."
    - ezekről van valamilyen összefoglaló írás, hogy milyen szempontok alapján lehet a leginkább ergonomikus darabot kiválasztani?
    pl. cipőn esetén oké, hogy legyen valamennyire flexibilis a talpa, legyen elől hely a lábujjaknak, ne legyen túl nehéz, szellőzzön, de ezen kívül/túl?

  • adalbert1

    veterán

    válasz #79563158 #31962 üzenetére

    Ez egy teljesen valid pont, erre nem gondoltam :B
    A székkel szerencsém volt, mert az előző munkahelyemen cserekor el lehetett hozni a régieket jelképes összegért (talán 10k/db), sikerült egy olyat kifognom, ami alig használt (igaz ez sem a Herman Miller kategória, de nem rossz).
    Az asztalra én is kifizettem az ikea árát (olyan 180k volt). Amit még vettem, az egy ergotron monitortartó kar.
    Ha a monitort nem számolom, akkor ez így 270k körül volt.
    Te mennyit használod állva az asztalt? Eleinte többet használtam így, de idővel ellustultam és csak ülök, most szeretném magamat újra jobban rászoktatni az álló használatra is.

  • adalbert1

    veterán

    válasz goodboy007 #31928 üzenetére

    +1, aki valamennyire kocka, annak íróasztal, monitor és szék már szerintem alapból van otthon.
    Amúgy szerintem valamennyi rugalmasság nagyon sokat tud dobni a work life balance-en - pl. én sem vennék ki azért szabadságot, hogy elugorjak fogorvoshoz, illetve simán van, hogy délután elhozom az oviból a gyereket.
    HO esetén pedig felszabadul annyi utazással töltött idő, hogy abban a legtöbb házimunkát is ki lehet pörgetni otthon (pl. reggel azzal indul a nap, hogy mosogatógépbe és mosógépbe bepakolok). Vagy egy nem túl fontos meeting közben (amikor azért valami produktív dologba nem kezdenék bele, mert az, hogy állandóan beszél valaki elvonja a figyelmemet) simán lehet ruhákat hajtogatni és bepakolni a szekrénybe, esetleg egy kicsit súlyzózni, stb :D
    Ennek ellenére ha kitalálnák, hogy holnaptól többet járjak be, akkor sem esnék kétségbe, szerencsére fél órányira lakom az irodától. Illetve mivel a teamünkben a magyar kollégák mellett vannak indiaiak, usa keleti és nyugati parti kollégák is, így sokat nem nyernénk azzal, hogy bent ülünk az irodában.

  • adalbert1

    veterán

    válasz #79563158 #31715 üzenetére

    +1, anno egyik korábbi munkahelyemen nálunk is megvolt az, hogy csocsózás közben beszéltünk át egy projektet, vagy egy incidenst, kinek milyen issue jött elő a legutóbbi munkája közben, stb.

  • adalbert1

    veterán

    válasz #79563158 #31560 üzenetére

    Köszi az infókat mindenkinek, ha aktuális lesz, akkor jobban utánanézek majd, egyelőre még csak körvanalzódik a dolog bennem.

  • adalbert1

    veterán

    Ha a schengeni övezeten belül mozog az ember, akkor valahogy ellenőrzik, hogy az év felénél többet Magyarországon kívül tölt-e valaki?
    Megfordult a fejemben, hogy ha külföldi munkát keresnék, akkor lehet, hogy addig az itthoni munkámat végezném remote kintről, ennek lehet valamilyen buktatója? Elsőre az adózás jutott eszembe.

  • adalbert1

    veterán

    válasz bandus #31480 üzenetére

    Azta, amit leírsz, az kb. egy jól fizetett modernkori rabszolga meló...
    Ehhez tényleg olyan kompenzációnak kellene társulnia, hogy utána évekig ne kelljen dolgoznod, és kipihenhesd ezt.
    Az fogalmazódott meg bennem, hogy ezeknek a cégeknek miért érdeke (vagy ha nem is érdeke, miért elfogadható nekik), hogy ennyire leamortizálják a munkaerőt?
    Azért gondolom egy minimum belépőszint van (legalább valami szakirányú bsc, vagy hasonló, nyelvtudás), ami alapján valószínűleg kevesebb potenciális munkavállaló van ezekre a pozíciókra, mint mondjuk a gyártósorra betanított munkásnak (amivel nem azt mondom, hogy azoknak a kizsigerelését helyeselném).

  • adalbert1

    veterán

    válasz VágniValó #31316 üzenetére

    Bennem az merült fel, hogy a max. számok mi alapján vannak vajon meghatározva? Tehát ha már csak 1 embert is kiközvetítenek annyiért, akkor beírják azt maxnak? Vagy a legfelső x%-ot / x darabot átlagolják, és abból lesz a max?

  • adalbert1

    veterán

    válasz tototos #30817 üzenetére

    Nálam, IT üzemeltetésben dolgozva ez úgy néz ki, hogy túlóra kb. csak 2 esetben van, vagy valamilyen munkaidőn túl elvégzett change miatt, vagy ügyeletben hívnak. Mindkettőnek van nyoma a ticketing toolban is, felviszem őket a munkaidő-nyilvántartó rendszerbe, majd a főnököm approveolja őket.
    Amikor olyan helyen dolgoztam, ahol a beléptetőrendszerrel volt összekötve a munkaidő-nyilvántartó rendszer, azt kb. minden kolléga utálta. Ott 3 havi munkaidő keret volt, voltak kollégák, akik az utolsó 1-2 hétben mindig órákkal többet maradtak, hogy ne menjenek minuszba :)

  • adalbert1

    veterán

    válasz Vision #30631 üzenetére

    Szerintem nagyobb cipőkereskedések (pl. footlocker) azért nem csinálják ezt, mert valószínűleg a gyártóval úgy vannak leszerződve, hogy retail áron kell adniuk a terméket.

    Vannak még hasonló módon működő üzletek, pl. a true to sole is ilyen.

    Szerintem magában a készlet beszerzésben elég sok meló lehet, facebookon többször láttam olyan posztokat, hogy kb. teljes méretsort vennének retail ár felett (amire utána még nyilván ők is raknak rá hasznot) - illetve ott van a megjelenéskor botokkal felvásárlás, és a hivatalos viszonteladóktól is megvesznek mindent, amit tudnak.

  • adalbert1

    veterán

    válasz Vision #30626 üzenetére

    Az a lényeg, hogy a legtöbb hypeolt cipőből (pl Jordan 1), egy adott színállás, vagy másik márkával való kollaboráció csak nagyon limitált mennyiségben van gyártva (mármint egy teljesen átlagos cipőhöz képest, így is világszerte több tíz/százezres darabszámról beszélünk, vagy többről).
    Egy párnak a retail ára olyan 160-200 euro. A hype miatt általában a megjelenés első perceiben elfogynak az érdekesebb modellek (igaz sok weboldalról pont a másodpiacon érdekelt kereskedők vásárolják fel botokkal), és utána a másodpiacon kilő az áruk.
    Az ilyen boltok megvesznek minél többet retail áron a hivatalos viszonteladóktól (pl. nike, footlocker, stb), vagy azoktól a magánszemélyektől, akik szerencsések voltak és tudtak vásárolni az adott termékből, majd rárakják a hasznukat és továbbadják őket.

    Röviden annyi, hogy a hype miatt sokkal nagyobb a kereslet, mint a szándékosan szűk kínálat, és ez tartja életben ezeket a boltokat.

    Szerk: bandus: én is csináltam hasonló munkákat még diákként - annyiból szerintem ezek tökéletesek, hogy tudja az ember, hogy ezt soha az életben nem szeretné főállásban csinálni az élete hátralévő részében, tehát valóban adhat egy extra motivációt.

  • adalbert1

    veterán

    válasz Madwe #30615 üzenetére

    +1 - a tágabb családban volt kétkzei szaki, hát idős korára sokkal jobban tropa volt a teste, mint az irodista testvéreinek. Ráadásul volt olyan időszak bőven a 30-40 éves karrierjében, mikor nem pörgött az építőipar, sokkal kevesebb bevétele volt.
    Nyilván a testi hatásokat ha okosan csinálja az ember akkor ideig-óráig tudja kompenzálni célzott tornával, egészséges étkezéssel - de azért akiket a közeli irodaház építésnél láttam, ott elég sok embernél ment a 2 decis royal vodka reggelire, és úgy füstöltek, mint a gyárkémény, gondolom az étkezésükre is hasonlóan igényesek voltak - kíváncsi lennék, hogy a nyugdíjkorhatárt hányan élik meg közülük. Illetve ha egy picit is műveltebb vagy inteligensebb vagy, mint az átlag ilyen melós közeg, akkor tuti kínszenvedés mentálisan minden munkanapot ilyen közegben tölteni.

  • adalbert1

    veterán

    válasz Vision #30501 üzenetére

    Az autó árakat elnézve nekem is rögtön elillan a jókedvem :(
    Most egy 16 éves H Astránk van, és szeretném majd fiatalabbra cserélni, viszont az elmúlt pár évben úgy megdrágult minden, hogy egyre nehezebb dönteni - pl. egy 5-6 éves hibrid Auris/Corolla kombi 6.5 millió, miközben 3 éve 8-ért még újat kaptál, viszonylag olcsóbb hitellel akár (azóta is verem néha a fejemet a falba, hogy nem vettem meg akár hitellel :W ).

  • adalbert1

    veterán

    válasz emvy #29839 üzenetére

    Én kb. bármikor bevállalnék egy ilyet, hogy 20 órát kelljen dolgozni a jelenlegi fizetésem 80%-áért, számomra egy ponton túl a szabadidő fontosabbá vállt, mint a pénz - és azért így a pénz nagy részéről sem kellene lemondani :)
    Habár most is kezelhető a workload, de pl. az oncallos heteimet egyre rosszabbul viselem, zavaró az a tudat, hogy bármikor hívhatnak, és azokra a hetekre semmit sem lehet betervezni.

  • adalbert1

    veterán

    válasz emvy #29635 üzenetére

    Azért az már elgondolkodtató tud lenni. Nyílván élethelyzet függő is, hogy éppen mennyire kell a pénz, de ha csak a pénz miatt váltanék, akkor szerintem simán elfogadnék egy ilyen counter offert (viszont legtöbbször nem csak a pénz miatt váltottam, általában szakmai fejlődés vagy rossz management is szerepet játszott a váltásaimban).

  • adalbert1

    veterán

    válasz emvy #29627 üzenetére

    Akkor jó, ez tényleg egy működő stratégia volt a korábbi munkahelyeiden.

  • adalbert1

    veterán

    válasz emvy #29606 üzenetére

    "Anekdotális, de én soha nem kértem fizetésemelést sehol, és ez bizonyos környezetben lehet, hogy jobb kimenetelhez vezet."
    Ezeken a helyeken azért kaptál végül?
    Szintén csak egyéni tapasztalat, valószínűleg én voltam olyan helyen, ahol ennek nincs kialakult céges kultúrája (vagy ami kialakult, az nem igazán munkavállaló-barát)- szóval én azt tapasztaltam, hogy magától a managerem/cég alig akart valamit adni, teamen belül ezért hatalmas eltérések voltak közel azonos pozíciókat tekintve.
    Akiket kulcsembernek tartott az aktuális manager és rendszeresen a nyakára jártak máshonnan kapott jobb ajánlatokkal, azok kaptak, a többiek nem igazán (vagy ha igen, akkor sem túl magasakat, így pár év alatt még nagyobb különbségek lettek teamen belül).
    Azt is rendszeresen eljátszották, hogy ha valaki fentebb lépett, akkor csak egy minimális emelést kapott, viszont a felelősége sokkal nagyobb lett - volt, akit évekig csak hitegettek egy lehetséges emeléssel.
    Ellenben a mostani helyemen elégedett vagyok ezzel a témával, a managerem a tavalyi éves performance review-n magától adott pár százalék emelést, úgy, hogy előtte pár hónappal jöttem a céghez, tehát egyáltalán nem vártam semmi ilyesmit. Idei még nem volt, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz.

  • adalbert1

    veterán

    válasz dellfanboy #29111 üzenetére

    Nagyon örülnék, ha ez több helyen is meghonosodna a következő években - a legtöbb munkahelyemen 4 nap alatt is le lehetett volna tudni a heti munkát, ahol nem, ott alapból kevés munkaerő volt felvéve a feladatra.
    Személy szerint már egy ideje gondolkodom, hogy miként lehetne valahogy azt megoldani, hogy ne 20% fizetésemelést adjanak, hanem inkább heti 1 napot ne kelljen dolgozni (mármint ezt úgy elővezetni az aktuális managernek, hogy ne egyből arra gondoljon, hogy itt egy munkakerülő valaki :D ).
    Most így továbbgondolva a témát, lehet, hogy ezentúl a megkereséseknél kellene már az elején bedobni a HR-esnek, hogy igazából én heti 32 óra munkaidőre gondolnék ha váltanék, és ők mit szólnának ehhez.

  • adalbert1

    veterán

    válasz #41635072 #29068 üzenetére

    A céges gépemen nekem is csak usb-c van, így egy usb-a - usb-c átalakítóval oldottam meg a logitech unifying vevő csatlakoztatását (habár menne bluetoothon keresztül is, szóval lehet, hogy ezt elhagyom majd), rendben megy vele (csak az zavar nagyon, hogy pl a billentyűzetet és az egeret nem lehet valahogy szinkronizálni, hogy elég legyen a billentyűzeten a párosított receiverek között váltani, az egér alján is mindig matatni kell).
    Nekem most még a régi, inteles macbook pro-m van, de már alig várom, hogy csereérett legyen, és valamelyik m modellt kapjam helyette - leginkább a melegedés és a venti zavar a gépben.

  • adalbert1

    veterán

    válasz Vision #29005 üzenetére

    "A poén az, hogy az irodában nincs is elég hely ennyi embernek."
    Akkor ezt hogy képzelték, hova üljenek le? :U

    A burkolt leépítéshez: viszont ilyenkor nem azok lépnek le, akik amúgy is jól teljesítenek, és viszonylag gyorsan találnak új helyet? Szóval nyilván azok közül kevesen állnak be keménykedni az ilyen szituknál, akik amúgy is low performerek, nem?

  • adalbert1

    veterán

    válasz Drizzt #28600 üzenetére

    Én a metaverzumot már alapból nem tudtam értelmezni, és semmi ingerenciát nem éreztem a kipróbálására se (mint ahogy a second life-ra sem anno).
    Nem is igazán értem, hogy ki lenne a célcsoport, szórakozni a fiatalok sokkal inkább Minecrafttal vagy Fortnite-tal fognak, üzleti célokra szerintem felesleges (legalábbis nekem bőven elég egy Teams), oktatási célokra is vannak ezerszer jobb platformok (anno, mikor még egyetemen dolgoztam, akkor próbálkokztak second life-ban virtuális oktatással, szerintem az is kapufa lett azóta).
    Ha gazdag vagy, akkor nem a virtuális karaterednek megvett LV vagy Gucci cuccokkal fogsz flexelni, hanem megcsinálod ezt a valóságban. Ha meg nem, akkor gondolom az átlag redneck/hillbilly inkább a sörös üvegekre fog célbalőni mint itt tölteni az idejét :) (illetve a leginkább leszakadt rétegeknek valószínű eszközük és/vagy megfelelő kompetenciájuk sincs már a regisztráláshoz sem).
    Arra is kíváncsi lennék, hogy itt végeztek-e bármilyen kutatást előtte, hogy ez mennyire lenne siker, vagy Zuckerberg azt hiszi, hogy mivel egyszer kitalálta a facebookot, utána már minden projektje siker lesz (azért nekem kicsit butának -lehet, hogy nem ez a legjobb szó rá- tűnik eleve egy Gateshez vagy Muskhoz képest, egyszer volt pont jó időben egy jó ötlete, de azóta semmit nem tud felmutatni szerintem).

  • adalbert1

    veterán

    válasz Drizzt #28403 üzenetére

    Amikor ezt kiszámolom, akkor mindig elkedvetlenedek egy kicsit :)
    Amerikai cég magyar leányánál dolgozom, és ha a forintban kapott fizetésemet átváltom akkori árfolyamon dollárba mikor elkezdtem náluk dolgozni és visszaváltom mai árfolyamon forintba, akkor egy nagyon jól látható különbség van már a két fizetés között.

    xenom0rph: unisysről olyat is hallottam, hogy a régebbi kollégáknak is kompenzálják az árfolyamváltozást. Meg is van, egy reddit poszt is volt róla.

  • adalbert1

    veterán

    válasz -Skylake- #28296 üzenetére

    Én lassan 40 leszek, de a szocializmusból annyi emlékem van, hogy oviba anno vittem be Lenines bélyeget valami szoci ünnepre :)
    Amúgy én egyetértek veled, fiatalon pl. sokkal lojálisabb voltam, próbáltam a munkáltató érdekeit is jobban szem előtt tartani, de úgy érzem, hogy a legtöbb helyen ezzel visszaéltek, simán kihasználták az ifjonti naivitásomat, és ha fiatalon agilisebb lettem volna, sokkal több pénzt kereshettem volna már.
    Azóta próbálom sokkal jobban a saját érdekeimet érvényesíteni, 2 hasonló hely közül egyértelműen azt választom, ahol többet fizetnek - az pedig egyáltalán nem érdekel, hogy a kevesebbet fizető hely miért nem tudja/akarja azt az összeget megadni, amit máshol igen.

  • adalbert1

    veterán

    válasz DanielLong #28256 üzenetére

    Szerintem akinek van legalább heti 2-3 nap HO-ja, az ha más nem az utazás helyett tudja pörgetni a házimunkát.
    Nyilván akinek jelenléti munkavégzése van, az erre nem képes, annak lehet, hogy jó lenne az 5*6,5 óra.
    Személy szerint én egy teljes szabadnapot sokkal többre értékelnék, a 4 munkanap 3 pihenőnap jobban tetszene, mint egy 5*6,5 óra. A 4*10-et biztos nem vállalnám be (dolgoztam régen 12 órás munkarendben, azóta nem szeretnék a közelében sem).

    n00n: ez jól hangzik. :)

  • adalbert1

    veterán

    Bónusszal sikerült úgy járnom, hogy mikor még beléptem egy helyre, akkor úgy nézett ki, hogy ha jól teljesítesz, akkor lehet a dupláját kapni a szokásosnak (ami talán ilyen 1 havi bér körül volt, szóval helyette 2 havit) - és ezt el is törölték, mielőtt még kaptam volna bónuszt.

    Most olvasom, hogy a telekom után a libri is elkezdte tesztelni a 4 napos munkahetet. Ti láttok esélyt arra, hogy ez hosszabb távon jobban elterjedjen? Magam körül azt látom, hogy a legtöbb szellemi munkakört el lehet látni 4 nap alatt is, amit nem, ott legtöbbször az 5 nap is kevés, mert alul vannak staffolva.

  • adalbert1

    veterán

    válasz -Skylake- #28222 üzenetére

    Szerintem ezek a dolgok jók tudnak lenni, ha mellé van egy olyan alapbéred, amivel elégedett vagy.
    Az egyik céget, ahol dolgoztam, megvette egy másik. Az első tulajnál rendszeresen volt alma (tehát nem csak gyümölcsnap, hanem minden nap volt kirakva bőven), és számomra nagyon kényelmes volt, hogy nem kell azzal foglalkoznom, hogy gondoljak arra, hogy vigyek be magammal, ha enni szeretnék (illetve mi van, ha bevittem, de mégsem eszem meg 2-3 napig? kb. simán szétnyomódik a táskámban). Tehát mikor elvették, akkor esett le, hogy az értéke sokkal nagyobb volt, mint az alma pénzben kifejezett értéke (mivel nem kellett a vásárlással, szállítással foglalkoznom).
    A telefon/laptop ugyanez. Egy Lattitude/Thinkpad T/Elitebook/Macbook Pro után az egyik munkahelyemen kapott Probook érezhetően rosszabb volt. Nyilván a munkát ugyanúgy el tudtam végezni rajta, és léteznek ennél sokkal gagyibb cuccok is, de kb. a bértömeghez képest semmibe nem került volna az eggyel jobb laptopot adniuk, ha úgyis garanciaidő végéig használjuk.
    A privát telefonomnak nagy a kijelzője, mert azon rendszeresen fogyasztok tartalmat, de céges telefonnak jobban szeretem a kisméretű telefonokat (pl. iphone se, 7-8) - azon általában csak az oncall megy, esetleg néha elolvasok 1-2 e-mailt, vagy válaszolok röviden chaten ha nem vagyok épp gép előtt. Szóval itt is az egyik munkahelyen kapott féltégla Nokia csak bosszantott, hogy feleslegesen húzza le a zsebemet.
    Vagy említhetném azt, mikor az egyik helyen a beszerzés simán vett egy rakás olyan monitort, aminek nem volt állítható a magassága, zongoralakk kávája volt, szóval ergonómia nulla, miközben ott is 10-20-30k-val többért már lehetett volna egy Dell P szériát venni (ez megint vicces a bértömeghez viszonyítva).

  • adalbert1

    veterán

    válasz bpx #28192 üzenetére

    Hmm, akkor megkövetem magam. :B

    Mikor pár éve volt egy OCM az egyik korábbi munkahelyemen, akkor úgy tűnt, hogy a management részéről jóval nagyobb tisztelet ötvözi, mint a sima seniorokat, habár ő is azt a munkát végezte (tehát a tudása nem igazán volt kihasználva), illetve azóta már párszor váltott munkahelyet is (de talán pont fejlesztőnek ment át pár váltás után).
    Lehet, hogy benne volt, amint _NCT is írt, hogy a cégnek is szüksége volt arra, hogy kifelé tudja mutatni, hogy itt milyen magasan képzett emberek dolgoznak.

    Amikor kollégákkal beszélgetünk, mindenki tudja, hogy mi ez a cert, és aki a felvételnél szakmai alapon dönt, az szerintem mindenki tárt karokkal várná az ilyen embert.
    Az más kérdés, hogy ezek szerint a cégek nem tudják megfizetni, illetve a recruiter talán nem is tudja, hogy mi ez, esetleg olyan komoly meló sincs, amivel elégedett lehetne az ember.

    Ami kérdéses, hogy mit nevezünk jó fizetésnek?
    Azt gondolom, hogy esetleg eltérhet az erről alkotott elképzelésünk - szerintem egy bruttó 1.5 körüli összeg már egy egészen jó alapfizetés itthon egy senior üzemeltető pozira.
    Nyilván ez egy külföldi fizuhoz képest azért kicsit karcsú, de itthon szerintem azért még mindig elég jó (habár a forint gyengülést és az inflát nézve sajnos egyre kevésbé).
    Persze megértem, hogy ha neked a jó fizetés ennél jóval magasabb összegnél kezdődik, és azt is, hogy kevés olyan pozíció van, ahol ténylegesen ki tudnád használni a tudásodat.

    @Tapsi: akkor bpx példája szerint annyira mégsem számít, mint amennyire én gondoltam volna.

  • adalbert1

    veterán

    válasz #79563158 #28179 üzenetére

    Üzemeltetésben dolgozom, és pár éve még úgy láttam, hogy komolyabb certekkel azért elég könnyen lehet jól fizető állást találni.
    Pl. Oracle db-ből ha van egy OCM-je az embernek, akkor kb. bárhova felvették(régen volt lista is azokról, akiknek van, de most nem találom, tippre itthon max. tucatnyi embernek van, de lehet, hogy sokat mondok). De ugyanez tuti létezik linux/vm/network oldalon is.
    Nyílván az egyszerűbb certek, mint egy ITIL foundation kb. alap a legtöbb helyen, kb. semmi előnyt nem jelenthetnek a kiválasztásnál.
    Szóval én is úgy látom, hogy egy komolyabb cert azért bőven előny lehet.

    szerk.: tehát nem is maga a cert a lényeg, hanem a mögötte lévő tudás, de a komolyabb certek nagyon jól prezentálják, hogy valószínűleg megvan a cert letételéhez kellő tudásod is - és a sima braindumpból 2 nap alatt leteszem papirok pont ezért nem érnek kb. semmit.

  • adalbert1

    veterán

    válasz CyberPunk666 #25401 üzenetére

    Egyéb motivációs tényezők miatt amúgy simán lehet, hogy van aki elfogadna egy rosszabbul fizető állást, pl.: ha az több szabadsággal, vagy rugalmasabb időbeosztással jár (igaz a saját tapasztalataim eddig azt mutatják, hogy minél rosszabbul fizetnek valahol, annál nagyobb a workload és annál több a kötöttség is, de lehet, hogy csak simán a rosszabb helyekről sikerült a jobbakra váltani, és ebből nem kellene különösebb tanulságot levonnom).
    Illetve most nézem, hogy Xero is hasonlót írt, csak szakmai szempontok alapján.

  • adalbert1

    veterán

    válasz Xero #24814 üzenetére

    "Volt ketto ami egyertelmuen kihatralt amikor lattak, hogy a berigeny marad"
    Itt mire számítanak vajon? Ha a jelölt már beleinvesztálta az idejét, akkor hátha kevesebb pénzért is elmegy hozzájuk? Illetve kaptál tőlük valamilyen alacsonyabb ajánlatot, vagy csak a végén megkérdezték, hogy akkor még mindig ugyanannyi a bérigényed?

  • adalbert1

    veterán

    válasz Vision #24222 üzenetére

    +1, én utólag ismertem fel általában, mikor már az ilyen helyeket magam mögött hagytam, hogy igazából ezt a lépést sokkal hamarabb meg kellett volna tennem.

  • adalbert1

    veterán

    válasz Egon #23648 üzenetére

    Ismerős, szüleim állatokat tenyésztettek mellékállásban - na ott eldöntöttem, hogy én ezt soha nem szeretném csinálni: tápos zsákot cipelni, trágyát lapátolni, az állatok leadásáig szabadság nélkül dolgozni minden nap hidegben-melegben egyáltalán nem frankó. Ráadásul egy bizonyos méret alatt elég gyenge tárgyalási pozíciód van a felvásárlókkal szemben, beüthet egy betegség az állatoknál, ami nullázza az állományt, stb...

    Viszont ha nem figyelek oda, nagyon mozgásszegénnyé tud válni az irodai életmód (számomra talán ez a legnagyobb negatívum egy aktívabb, nem feltétlen nehéz fizikai, de több mozgást igénylő munkával szemben), főleg az elmúlt másfél év alatt home officeban, sokkal jobban oda kell figyelnem arra, hogy elegendő mennyiségű mozgást iktassak a napomba.

  • adalbert1

    veterán

    válasz bandus #22873 üzenetére

    Számomra amúgy érdekesebb, mintha n+1-edik senior fejlesztő beírná, hogy 1.x-et keres...

    Ha már felmerült, hogy az indiaiak mennyire jók, és mennyivel alá tudnak bérben menni az európaiaknak:
    Ti gondolkoztatok már azon, hogy mi lesz, ha esetleg pár éven belül véget ér a jó világ?
    Gondolok itt arra, hogy az IT már nem lesz bérezés terén ennyire kimagasló ágazat, vagy tényleg kiszorítanak a keleti fejlesztők a piacról, vagy egszerűen csak már öregnek érzi az ember magát, hogy tartsa a lépést, megunja amit csinál, stb.
    Csinálnátok ugyanezt a munkát mondjuk egy alacsonyabb, átlagos értelmiségi bérért?
    Van valamilyen alternatív karrier tervetek (mondjuk hasamraütök: elmenni síoktatónak, villanyszerelőnek, biozöldség termesztőnek, stb.)?
    Vagy esetleg csak arra figyeltek, hogy legyen egy egészséges mértékű megtakarítás, és nem is tartotok ilyen helyzet előállásától?

  • adalbert1

    veterán

    válasz Madwe #21672 üzenetére

    Az egyik előző munkahelyemen voltak ilyen people managereim. Szabit és timesheetet approveolni tudtak, illetve fentről jövő nonszensz utasításokat keresztülverni bármiféle ellenállás nélkül, meg e-mailt forwardolni, de ezen kívül kb. semmire nem voltak jók.

    A kedvencem, ami után eljöttem onnan, az volt, hogy 3rd level csapatként (úgy, hogy igazából amúgy is küzdenek azzal, hogy elegendő mennyiségű képzett/tapasztalt embert felvegyenek) beültettek egy, a korábbinál kisebb irodába minket (talán megvolt papiron az elegendő légköbméter fejenként, de iszonyat kicsi és zsúfolt volt), ami eredetileg tárgyalónak épült, és csak az irodaházba nyiló ablaka van (friss levegőt sose tudsz beengedni oda, a napfény is limitáltan jut be).
    Mellette a falszomszéd iroda tárgyaló, tehát ha épp egy jobb hangulatú meeting volt, akkor hallhattad, hogy miként röhögnek a szomszédban.
    Az asztalok két szembenlévő sorban voltak, és mögöttük annyi hely volt, hogy ha egy testesebb kolléga elment mögötted, akkor már be kellett volna húzódnod a székeddel (illetve kb. semmi privát szférád nem volt, melletted két oldalról ült volna valaki és veled szemben is, minden asztal összetolva).
    Szóval érdemi munkavégzésre alkalmatlan volt a szoba, mindenki annyit járt csak be, amennyit muszáj volt, és akkor is igyekezett minél kevesebb időt bent tölteni az irodában.

    Azt vártam volna egy értelmes managertől, hogy felismerje (és lehetőleg tegyen ellene), hogy egy ilyen helyzetben ő és a cég veszíthet többet, mert lehet, hogy megspórolnak 10 nm bérleti díját a végén, viszont ha 1-2 ember feláll, akkor viszonylag nehezen tudják őket pótolni, ezáltal a többiekre több munka jut fejenként, akiknek ez szintén húzza lefelé a moráljukat, és ők is hamarabb dobbantanak, vagy csak rosszabbul végzik a munkájukat a végén, stb (persze nyilván van egy olyan pont, amíg ezt el tudod úgy tolni, hogy a munkáltató jár jobban, mert megszabadul 1-2 ember bérköltségétől, a terhelés még pont olyan, hogy nem lép ki több ember, a customer sem érzi meg, hogy rosszabb lenne az elvégzett munka minősége, spórolnak a bérleti díjon is, stb).

    Ezzel szemben miután a kételyeinket megírtuk, érdemi párbeszéd nem volt, a költözés napján lehetett átköltözni az irodának csúfolt helyiségbe.

    A másik ilyen kreténség az volt (az azt megelőző munkahelyemen), mikor képesek voltak tükröződő kávájú, magasság állítás nélküli monitorokat venni, mikor +10-15k-ért már simán lehetett volna matt kávájú, mindenféle irányban állítható, sokkal ergonómikusabb monitorokat vásárolni. Megspórolták 1-3 embernek 1 havi bérét 100 monitoron, cserébe évekig lehetett azokat a sz.rokat nézni.

    tl;dr: Ezekhez képest HO-ban van 2 normális monitorom, sokkal jobb fényviszonyok, akkor szellőztetek, amikor akarok, van elegendő tér, csend van, megspórolom a közlekedést (idő, költség és stressz), tehát összességében sokkal jobbak a feltételek, mint a legtöbb irodában.
    A kollégák, vezetők, customerek elégedettek a munkámmal. Szocializálódni tudok eleget a barátaimmal, családommal.
    Nem akarok rendszeresen irodába járni ezek után. :)

  • adalbert1

    veterán

    válasz azbest #21510 üzenetére

    Szerintem külföldi kör nélkül azért ezt nehéz itthon így feltornázni, még ha ki is használod az ilyen policykat, akkor is kell pár váltás hozzá.

    Üzemeltetésben dolgozva azt látom, hogy ismerősi körben csak annak hétszámjegyű a fizuja, aki az elmúlt 2-3 évben váltott (és nem tudok olyanról, akinek ez kettessel kezdődne, talán túlórával és oncallal van, akinek eléri azt), illetve sok helyen a management irányából az jön, hogy azért szervezik ki ide a munkát, mert olcsóbbak vagyunk mint a külföldi kollégák, és hiába fizeti ki a customer annyit egy FTE-re, amiből kijönne John vagy Jürgen bére, az máshol csapódik le.

    Ennek ellenére szerintem tök jó az ilyen lehetőségekről is hallani, ha esetleg a mostani helyemről váltanék majd pár év múlva, akkor jó lenne képben lenni minél jobban, hogy miként lehetne a legnagyobbat ugrani fizetés terén (főleg azért, mert a legtöbb multinak kb. tényleg mindegy egy fő esetében párszáz k ide vagy oda, de egyénileg meg azért nem lenne mindegy, hogy mondjuk 1-2 év alatt pluszban hazaviszem egy autó árát).

  • adalbert1

    veterán

    válasz bandus #21216 üzenetére

    +1 - nekem most egy idősebb autóm van, és ugyan amit évente költök karbantartásra, az az összeg nem zavar, viszont a kerékcserék, időszakos szervizek, rendkívüli szervizek leszervezése, autót vinni-hozni - na az egy olyan nyűg az életemben, amit szívesen elfelejtenék (illetve azért ilyen idős korában már jobban benne van, hogy előjön valami új hiba, és egy külföldi túrának sem biztos, hogy szívesen nekiindulnék vele), szóval ha lenne lehetőségem cégautót igényelni, akkor egyértelműen azt kérném a pénz helyett.
    Illetve az új autó árak is tényleg elszaladtak, egy golf kategóriás autóra saját zsebből 7-8 milliót biztos nem adnék ki.

  • adalbert1

    veterán

    válasz kraftxld #21181 üzenetére

    Nekem a kedvencem az volt, hogy 2db 21.5-ös monitornak kellett volna csábítóan hatni, miközben az egész nincs egy heti bruttó bére a junior embereknek sem (vagy pl telkó cégnél odaírják a kedvező céges telefon csomagot, de arra már képtelenek, hogy korlátlant adjanak :D) .
    Illetve az azért szomorú, hogy a munkához alapvető felszereléseket extrának tüntetnék fel.

    Ha már monitor, volt olyan munkahelyem is, ahol a beszerzés úgy gondolta, hogy jó ötlet olyan monitort vásárolni, ami tükröződős/fényes kerettel és talppal volt szerelve, és semmilyen irányba nem lehetett állítani - mert gondolom olcsóbb volt 10-15k-val, mint egy normális darab (szóval 200 darabnál lehet, hogy megspórolták 2-3 senior kolléga 1 havi bérét, cserébe pedig a legtöbb munkavállaló csak nézett, hogy mi ez a szemét, amit adnak).
    Ennek az lett a vége, hogy ha egy olyan kolléga felmondott, akinek korábbi/későbbi beszerzésből volt valamilyen normálisabb monitora, akkor már többen várták, hogy átvegyék tőle, és ő pedig leadja a senkinek sem kellő darabot. :DDD

    Az ilyenekkel amúgy senki nem foglalkozik egy nagyobb szervezeten belül, hogy oké, most spórolunk egy kicsit, de cserébe még jobban aláássuk a munkavállalókban magunkról kialakított képet?

  • adalbert1

    veterán

    válasz adrian14 #20002 üzenetére

    A közelemben irodaház építés van, sokat parkolnak építőmunkások az utcánkban is.
    Nem tudom őket (és a társadalmat, akiknek el kell őket viselni) eléggé sajnálni, hogy olyan igénytelen állat vált belőlük felnőtt korukra, hogy a feles üveget, energiaitalos dobozt, csikket, melós kesztyűt, kajamaradékot, szóval kb. minden elképzelhetőt a köztéri kukától akár 5-10 méterre is szanaszét dobáljanak a járdán és az úton (nyilván a mondandóm azokra értendő, akik ezt az életvitelt folytatják, nem minden építőmunkásra).
    Van egy iskola is a közelben, általában a kerítésének támaszkodva dohányoznak több fős csoportokban, csikk persze megy a földre.
    Szóval egy ilyen közegben én sem szívesen dolgoznék, fizethetnének bármennyit (talán ha a mostani éves fizumat megkapnám havi szinten, akkor fogcsikorgatva bevállalnék egy 3-4 hónapot, hogy családi szinten annyival előrébb legyünk).

    Illetve nyilván ott van az is, amit Madwe írt, hogy ha egy érdekes problémával foglalkozhatok, akkor sokkal jobban megvan a flow élmény, repül a munkaidő.

  • adalbert1

    veterán

    válasz Sempronius89 #18906 üzenetére

    Azt elfelejtettem írni, hogy én is IT vonalom mozgom (üzemeltetés), így az, hogy ha pl. a Mercedes gyár ad HO-t, az nem sokat jelent. :)

    sss : igen, viszont az ellenkezőjét sem tudod megmérni - pl. nagyon ritkán van 2 egyforma outage.

  • adalbert1

    veterán

    válasz CyberPunk666 #18887 üzenetére

    Ez melyik német multi (ha meg lehet kérdezni)? Most megkerestek egytől, ahol az iroda nekem annyira nem lenne jó helyen, a fejvadász szerint van HO és remote lehetőség, de az még nem egyértelmű nekem, hogy mennyire a járvány miatt volt, vagy mennyire lenne állandó.

    A jelenlegi helyemen is 2-3 napot HO-ban vagyok hetente, a mostani helyzetben pedig nagyon tetszik, hogy a közlekedéssel járó stressz és időveszteség kikerült az életemből - és ha váltanék én se szívesen járnék be többet, mint amennyit feltétlen muszáj.

  • adalbert1

    veterán

    válasz H A M M E R #18500 üzenetére

    Én most úgy vagyok vele, hogy a jelenlegi helyzetben jelentősen nagyobb összeget kérnék, ha váltanék, mégpedig azért, mert:

    - sokkal nagyobb a kockázata, hogy a friss embert küldik el először, ha kiderül, hogy mégis jobban érinti őket a válság (persze ezt lehet csökkenteni azzal, hogy olyan helyre megy az ember, ami olyan iparágnak dolgozik be/van kapcsolatban, amit kevésbé érint)
    - valószínűleg az első pár hónapban teljesen remote kellene dolgozni, úgy menne az onboarding, helyi rendszerek/processek/toolok/kollégák megismerése - a jelenlegi munkahelyemen ezeken már túlvagyok, sok dolog már rutinból megy
    - jelenleg a két és fél éves gyerekünk felügyeletét is nekünk kell ellátni egész nap, úgy, hogy én és barátnőm is dolgozunk, így az előző pont mellett sokszor az is nehezítene mindent, hogy eléggé megosztott a nap nagy részében a figyelmem, ezért pl. volt, ahol inkább mondtam, hogy ne menjünk tovább a folyamattal.

    Ha még nem lenne gyerekem, akkor valószínűleg sokkal könnyebben váltanék, de akkor is megpróbálnék minél többet kihozni belőle.

  • adalbert1

    veterán

    válasz Mercutio_ #18046 üzenetére

    Ennek talán egy nagy előnye van, hogy ha valaki váltana valamilyen irányba, ahol a jelenlegi tudását/tapasztalatát nem igazán, vagy csak korlátozottan tudja felhasználni, akkor kevesebb pénztől esik el, tehát könnyebben vált át másra, ahol kezdőnek számít :).

    GeeForGolf: szerintem az a legjobb, ha mindenki többet keres, tehát az advanced level-t tolnám feljebb.

  • adalbert1

    veterán

    válasz horush #18037 üzenetére

    Ok, simán lehet, hogy most már ennyire fent vannak a belépő fizuk is, mikor pár éve még L2-n dolgoztam, akkor kb. olyasmi volt az elérhető fizetés, mint amit leírtam - de azért a 600 bruttó alapfizut én továbbra is soknak érzem egy műszakos L2 pozira, tud valaki olyanról, aki ilyen poziban van, és ennyi az alapbére?
    De ha tényleg adnak annyit, akkor L3-ra mi lenne a reális? Most voltam pár helyen interjún, és volt olyan multi, ahol bruttó 850 fölé nem akartak menni - igaz, utána meg csodálkoznak, hogy embert kell keresniük, mert erre könnyen ráajánlanak más munkaadók. :)
    Viszont az 5-600 és a 8-900 közötti anyagi különbség számomra nem tükrözi azt, hogy az egyik egy entry level pozíció, a másikhoz pedig kell 5-10 év tapasztalat.

  • adalbert1

    veterán

    válasz Vision #18033 üzenetére

    Miben rosszabb ez, mint mondjuk egy bank (pl. itt van ez a takarékbankos issue, de ugye simán lehet ott is olyan outage, hogy pl. az ügyfelek nem tudnak fizetni, ez szerintem párba állítható azzal, hogy mondjuk nem szállnak fel a gépek)?
    Illetve akkor mi lenne a legjobb iparág (tudom, azok, ahol a prod rendszereket is csak nappal használják :) ), ahova megérné elmenni üzemeltetni?

    GeeForGolf: szerintem a legviccesebb ez a hirdetésben:
    "Hosszú távra tervezünk veled!" - a Lufthansa már kiszervezte egyszer az egész üzemeltetést az IBM-nek pár éve (akkor ment az összes alkalmazott is át az IBM-hez, aki üzemeltetéssel foglalkozott, csak a fejlesztők maradtak a lufinál), szerintem ha az érdekük úgy kívánja, akkor lehet, hogy ezt később is megteszik mégegyszer a jövőben- persze az is lehet, hogy éveket le lehet ott húzni.
    Maga a pozíció nekem sima Level2 app üzemeltetői pozíciónak tűnik, szerintem erre nem fizetnek nagyon többet egy 300k+pótlék+cafeteria bruttónál.

  • adalbert1

    veterán

    válasz emvy #17725 üzenetére

    Ezt kifejtenéd bővebben? Tényleg érdekel, hogy mit látsz benne humán skill(ek)nek (nem vagyok programozó, így nem látok rá, hogy aki az, annak miből áll a napi munkája, és itt hol jönnek be a humán skillek) nem trollkodásból kérdezem.

  • adalbert1

    veterán

    válasz emvy #17319 üzenetére

    Érdekelne a dolog :).
    Minél többet gondolkozom, annál inkább úgy érzem, hogy elégedetlen vagyok a jelenlegi helyzetemmel, pedig papíron sok minden jó van benne: jól keresek, sokat lehetek HO-ban - viszont szakmailag elég kevés érdekes dolgot csinálok, a teamből sok olyan kolléga lelépett akivel szakmailag vagy emberileg jó volt együtt dolgozni, illetve a napi mókuskereket is unom, hogy mindig ugyanazokat a köröket futom ugyanazokkal az emberekkel - lehet, hogy szimplán csak munkahelyet kellene váltanom :)

    Madwe: inkább hangosan gondolkoztam, és talán leginkább magamnak fogalmaztam meg a fenti kérdéseket. Szerintem ezt a témát meg lehet közelíteni több oldalról is, lehet úgy csinálni, hogy legyen elég tartaléka akár 20 évre az embernek (ezt viszont szerintem egy kényelmes életszínvonal mellett nehéz itthon elérni a nagy többségnek), vagy mondjuk csak pár évre elegendő tartaléka legyen, esetleg beleszámolja részben a szörfoktatásból származó jövedelmet is. Illetve attól még, hogy valaki szeret és jól tud szörfözni (ide bármilyen hobby behelyettesíthető), lehet, hogy nincs meg minden kompetenciája ahhoz, hogy jó szörfoktató legyen, vagy hogy erre egy sikeres vállalkozást építsen.

    A thread többi részéhez: ja, a netflix szerintem is elenyésző költség, azt pl. biztos nem mondanám le, de ha még mellé odateszem az HBO Go-t és a Spotify-t, akkor sem tartom túl nagy összegnek őket, illetve amit megspórolnék rajtuk, az szerintem nem lenne arányban azzal, amit kényelem terén vesztenék.

    Szerintem amúgy valami arany középutat érdemes megtalálni: az se jó, ha az ember feléli az összes jövedelmét, illetve az sem, ha kenyéren és vízen nyomorgó milliárdos lesz :). Szóval kellenek a pénzen elérhető élmények, kütyük, stb, de azért egy viszonylagos anyagi biztonság is.

    axioma: nekem egy 2 éves gyerekem van, és nagyon élvezem a dolgot. Viszont az tény, hogy ha az ember early retirement-ben gondolkozik, és nincs valami tényleg nagyon jó jövedelme, akkor azért visszavethetik a gyerekvállalás és nevelés költségei rendesen a megtakarítás felhalmozását (és azért az út végét még nem is igazán látom, hogy mondjuk mennyivel fog többe kerülni 5-10-15 év múlva). Viszont sokkal boldogabb vagyok vele, mint nélküle lennék megtakarítva a rá költött pénzt :).

  • adalbert1

    veterán

    válasz emvy #17309 üzenetére

    "Az lehet, hogy 40-50 evesen eletmodot valtasz, es masra helyezed a hangsulyt, mint elotte, azaz pl. nem irodaba jarsz dolgozni, hanem ... (tetszoleges ertelmes elfoglaltsag behelyettesitheto). Szoval szerintem az, hogy valaki elmegy szorfoktatonak, az nem visszavonulas, hanem palyamodositas (csak lehet, h ettol sokkal boldogabb lesz)."

    Erről esetleg vannak jobb írások, hogy miként lehetne rá felkészülni, milyen irányba érdemes elmenni, stb? Néha elgondolkozok azon, hogy nem biztos, hogy a következő 30-40 évben a jelenlegi életmódomat szeretném folytatni, pl. egy ilyen szörfoktató szerű dolog szimpatikus lenne (igaz, szörfözni nem tudok :D ).
    Gondolom nem ártana kiszámolni legalább nagy vonalakban, hogy mennyire fenntartható az adott életvitel, hogy változnak az ember bevételei, mennyire válnak esetleg időszakossá, stb.
    Illetve az anyagi oldal mellett azért azt is fontos lenne vizsgálni, hogy mi az, amit ténylegesen szeret csinálni az ember, illetve ha már nem hobby, hanem attól függ a megélhetése, akkor lehet, hogy idővel ugyanolyan teher lesz, mint az irodai munka - szóval most így hirtelen azt látom, hogy kellene egy pár évre elegendő megtakarítás, hogy egy ilyenbe nyugodtan belevágjak.

    Kobe:
    "Aki blogol rola meg hasonlok az is azert teszi mert love jon belole, vagyis annyira fuggetlen anyagilag es a tokejebol el, hogy azert kell neki a hirdetesekbol, clickbaitbol befolyo alamizsna...."
    Ha jól emlékszem, Mr Money Moustache-nak éves szinten 400k usd-t hozott a blogja (vagy valami hasonló összeg, a pontos postot most nem találom, illetve ez pár éve volt, azóta lehet, hogy jóval többet), ami jóval több, mint amit anno alkalmazottként keresett :) . Nekem az a furcsa, hogy ilyen jövedelemmel és megtakarítással is viszonylag szerény életvitele van (már amerikai léptékkel nézve) - igaz, ha hirtelen elkezdené szórni a pénzt, akkor valószínűleg a blog olvasottsága is visszaesne.

    travix: én ha nyernék a lottón, akkor még valószínűleg abban az évben felmondanék, és átgondolnám az egész életemet, illetve megpróbálnék sokkal értelmesebb, hasznosabb célokat keresni/megfogalmazni, mint az, hogy másoknak profitot termelek :)

  • adalbert1

    veterán

    válasz Nehaiu #16473 üzenetére

    Ennél már csak az lenne a jobb, ha bent is lehetne aludni, és akkor lakhatási költségeid sincsennek. :)
    Kíváncsi lennék, hogy ilyen nolife üzemmódban hány évig lehet dolgozni, mielőtt még kiégne az ember (illetve hogy megéri-e a szabadidejét pár évre magasabb fizetésre cserélni, persze ez erősen élethelyzet függő).

    Nálunk az éves bónusz fedezi kb. 1-2 havi ebédemet, szóval kb. mintha nem is lenne, inkább cafeteria kiegészítésnek tekintem. :)

  • adalbert1

    veterán

    válasz randras #16387 üzenetére

    Erre lehet, hogy azt mondtam volna, hogy:
    "Mostantól mindannyian hívjatok Lorettának", majd elmentem volna kinyomtatni a kilépő papíromat.

    axioma: nekem az lenne a tippem, hogy egy ilyen cégnél (ahol ugye nagyrészt női előadók adnak webcam-es műsorokat) eleve sokkal jobban tárgyiasítva vannak a nők, mint mondjuk egy pénzügyi szektorban dolgozónál.

    BeZol: a cikkben azt írják, hogy a híd 2028-2033 között készülne el, ezzel szemben a legutolsó cikkben, amit találtam róla, azt írják, hogy a MOL székház tervezett átadása 2022 - addigra gondolom a lakóépületek egy része is elkészül, tehát legalább 6 évig (de inkább tovább) egyáltalán nem fog tehermentesíteni semmit.

    szerk.: Revolit: ezt a hozzászólás melyik részére írtad? :)
    Gondolom ott azért csak nem ilyen képzeld el azt, hogy nő vagy szerepjátékból áll a soft skillek fejlesztése, vagy igen? :D

  • adalbert1

    veterán

    válasz @tco@ #16363 üzenetére

    Ezt én is csak megerősíteni tudom, nálunk kb. 1 éves várólista van (vagy lehet, hogy azóta már hosszabb), kb. csak akinek cégautója van, az kap hamarabb parkolóhelyet.
    A közlekedést az Ericsson melletti építkezés is negatív irányba befolyásolja, illetve az is, hogy a 153-as buszt beterelték pár éve a Magyar Nobel-díjasok útjára.
    A kerület vezetői is nem tudom, hogy milyen álomvilágban élhetnek, de a Kopaszi gáton az építkezések (MOL székház, lakóházak) még jobban ellehetetlenítik a közlekedést majd, az úthálózatot látszólag nem akarják vagy tudják fejleszteni/bővíteni (igaz rendezési terveket nem nézegettem, de gondolom, hogy ha lenne valami terv, akkor lassan nekiállnának a kivitelezésnek is).

    Valamelyik nap téma volt az interjúzás: előző héten volt egy HR-es köröm, kb. 6 perc volt az egész telefonon keresztül, meg is lepődtem, hogy nem jött elő rengeteg felesleges kérdés, és nem fél órát beszéltünk.

  • adalbert1

    veterán

    válasz T0mBd1gg3R #15885 üzenetére

    Amelyik 3 személyes háztartásokra rálátok a barátok/ismerősök körében, ott kb. 800k-1200k közötti havi nettó jövedelem van háztartásokként, és a legfiatalabb autó is 4 éves (senki nem vett újat), 2 autó pedig csak ott van, ahol az egyik céges autó.
    Ilyen jövedelemmel szerintem a reális új autó kb. egy Vitara szintjén mozog, hiába vennék mondjuk egy új hibrid Corolla Kombit, ha mondjuk 8-10 havi jövedelmet elvinne (illetve mivel garázsom nincs, így nem is biztos, hogy egy új autót szívesen tartanék az utcán...).

    Madwe: szerintem mire a legtöbb embernek középiskolás korú a gyereke, addigra 40-50 között van valahol életkorban - ahogy nézem a rangsorokat, a budapesti elit gimik közül több van a belvárosban, én biztos nem szívesen költöznék oda, ha nem muszáj - illetve pl. ha jól rémlik valamelyik korábbi hozzászólásából, axioma-ek családi házban laknak, olyat nehezen kapsz pl. a Deák tér környékén. :) (nyilván itt dönteni kell egyéni preferenciák alapján, hogy az ember egy jobb/nagyobb ingatlanban lakik és többet utazik, vagy egy kisebb/rosszabb minőségűben, cserében minden séta távolságra van).

    Mostanában ráálltam a heti 2 home office-ra, közlekedés terén ezzel tudok a legtöbbet spórolni (nekem pl. az iroda ha nincs forgalom oda vissza 1 óra autóval, ha nagyobb a forgalom olyan másfél, bkv-val is kb. másfél óra).

  • adalbert1

    veterán

    válasz FLx #15698 üzenetére

    Ezzel nem azt mondom, hogy egyértelműen nem foglalkoznék velük, csak ha már hallasz valakitől negatív véleményt is, akkor az már alapból befolyásol egy irányba, bármennyire is próbálod figyelmen kívül hagyni.
    Te ismered őket behatóbban, dolgoztál már náluk?

  • adalbert1

    veterán

    válasz Kobe #15679 üzenetére

    Nekem pl. kajára sokkal több pénz elmegy, mint rezsire (igaz a kompakt fénycső/led izzo alap, jó érzés, hogy az egész lakást bevilágítom kevesebb eneriga felhasználásával, mint amit a gyerekszobámba anno egy 100-as hagyományos izzó fogyasztott), amiket írtál, azt szerintem mindenki meglépi saját érdekében előbb-utóbb.
    Illetve a gyerek brutális pénzeket tud elvinni, úgy, hogy állami bölcsibe jár a gyerek, 35k egy hónapra a gondozási díj+étkezés neki, innen nézve már nem olyan drága egy magán bölcsi se :) (és nem csak ez a sok, hanem az anya kieső jövedelme is, ezt Dare2Live már sokszor levezette valamelyik topicban)

    FLx: itt volt egyik kollégám interjúzni, neki annyira nem tetszett a hely (igaz csak az ő oldalát ismerem, és csak azokat, amiket elmondott). Az Oracle-nél az egyik teamben lett volna egy jó pozíció (egy másik exkollégám ott dolgozik), de a HR-ük nem igazán volt a helyzet magaslatán (röviden a story: kollégám megkeresett, telefonos interjú megvolt az amerikai menedzserével, ő mondta, hogy továbbítja a HR-nek az anyagot, a HR pedig kb. rá 3 hónapra keresett fel, megbeszéltem velük is egy telefonos interjú időpontot, majd az interjú időpontjában ír a HR-es egy sms-t, hogy elhúzodott egy meetingje, és majd felkeres - na azóta is keres).

    Resike: nekem az abszolutorium megszerzése és a záróvizsga között 6 év telt el. Büszke nem vagyok rá, de így alakult, eleve első éves koromtól melóztam, témám sem volt eleinte túl jó, illetve a belső motiváció is hiányzott (nem igazán éreztem, hogy sokkal több leszek attól, hogy megcsinálom a diplomamunkát, és kiadnak egy papírt).

  • adalbert1

    veterán

    válasz Madwe #15663 üzenetére

    Köszi a válaszokat, hasznos volt mindegyik vélemény.

    Alapvetően most is ez a gondom, hogy technológiailag lemaradásban vagyunk, ezen kívül azért már a 100. single instance vagy data guard build, migrálás már kicsit unalmas (igaz itt pl. lehetne érdekes dolgokat összehozni, pl. zero downtime migrálást Golden Gate-tel, de annak meg a licencét nem fizeti ki egyik customer sem :) ) - ezen kívül nincs nálunk Exadata vagy pluggabble database-ek sem - amikből tudnék tanulni.
    A sima operation részen néha vannak érdekes issuek, amiknek a megoldása közben megvan a flow élmény és még újat is lehet tanulni, de jelenleg úgy látom, hogy ez a sima dba pozíció még pár évig fog fennmaradni, utána ígyis-úgyis muszáj lesz mást is tanulni mellé.

    Szóval jelenleg úgy látom, hogy ilyen választások állnak előttem:
    - maradok a jelenlegi melónál - ez rövid távon kényelmes, viszont hosszú távon nem egy előre mutató dolog, habár ha elég pro az ember, itt is kifizetnek elég szép összegeket (legutóbb volt, aki 1 feletti alapfizuért ment át máshova, és erre még jön minden egyéb), viszont technológiai szempontból zsákutca, szerintem idővel kb. hasonló lesz, mint most a mainframe, egyre kevesebb szakember kell majd egyre kevesebb melóra
    - átváltok valami másra (pl. SAP-nál hirdetnek folyamatosan HANA pozikat) - itt ugyan tudnék a meglévő tudásomra építeni, de gyakorlatilag az egyik adatbáziskezelőt cserélném le egy másikra, hosszú távon szerintem ez sem előrelépés, mert kb. ugyanazt csinálnám, csak másik termékkel
    - elkezdek a fent említett irányok valamelyikébe továbbfejlődni

    Ebből a 3. pont jelenleg a legszimpatikusabb. :)

    FLx: Oracle. Az egyáltalán nem gond, ha sokat kell tanulni, az a gond, hogy még nem rendelkezem a kellő ismeretekkel :) - illetve próbálom azt megtalálni, hogy mi az, ahol a legjobban hasznosul a ráfordított idő, mit lenne a legérdemesebb tanulni (pl. ha van 10 dolog, és az első nagyon fontos, a 10. meg csak nice to know kategória, akkor egyértelműen az elsőre szeretnék koncentrálni).
    AWS-re most ránéztem, jól látom, hogy 1 éves free trial van? Vagy van más lehetőség is, amit nem láttam?

    Big data területen mire gondoltatok? Mert az én meglátásomban ez inkább adatelemző/adatbányász/adatmodellező munka, és kevesebb benne az infrastruktúra - ok, mondjuk system architectnek itt is lehetne lenni idővel.

  • adalbert1

    veterán

    válasz Madwe #15646 üzenetére

    Ha már szóba került, hogy merre érdemes tovább menni, akkor arra van ötletetek, hogy üzemeltetés területén merre lenne érdemes továbblépni?
    Jelenleg L3 szinten dba-ként dolgozom, és cégen belül (legalábbis a magyar leánynál) nem igazán látok továbblépési lehetőséget.
    Szakmailag már kicsit unalmas amit csinálunk minden nap, ritkán vannak érdekes kihívások, amikből tanulni is lehetne.
    A fizum ügyelettel és néha túlórázással egész jó, de jobb lenne csak office time-ban megkapni ezt az összeget, illetve valami olyan munkát végezni, amiből többet lehet tanulni. :)
    Ami a problémám, hogy a többi infrastruktúra komponenest csak annyira ismerem, amennyire a saját tevékenységemhez kell, ezért cloud architect vagy devops vonalhoz sokat kellene fejlődni -egyáltalán miket kell tudni ezekhez, miben lenne érdemes jobban elmélyedni (linux, automatizálás, :F ).

  • adalbert1

    veterán

    válasz axioma #14998 üzenetére

    Szerintem a rossz menedzsment legalább akkora szerepet játszik ebben, mint a törtető kollégák - könnyen meglehet, hogy egy nem szakmai vezető túlértékel bizonyos kollégákat (akik mondjuk szakmailag tényleg nagyon jók, de koránt sem olyan fontosak/pótolhatatlanok, mint az adott vezető gondolja), és ezért pozitívan diszkriminálja őket, pedig ha team szinten nézzük a dolgot, akkor sokkal inkább csak kivesznek a teamből, mint beletennének.
    Persze mikor ezek a kollégák lelépnek, akkor derül ki, hogy semmi problémát nem okoz a hiányuk, viszont az, hogy a vezető mennyire privilegizálta őket, sok emberben negatív érzéseket hagyott - viszont mire a team is még jobban széthullana, már a vezető is rég máshol van. :)

  • adalbert1

    veterán

    válasz #41635072 #14347 üzenetére

    Én kifejezetten örülök neki, hogy nálunk a gyerek rendszeresen találkozik a nagyszüleivel (egyik oldalról heti szinten többször, másik oldalról inkább havonta-kéthavonta), unokatestvéreivel, nagybácsikkal-nagynénikkel. Én gyerekként nagyon sajnáltam pl. hogy csak az egyik nagyszülőm élt a négyből, mire megszülettem, ezzel szemben ő hármat is ismerhet, vagy mondjuk én jóval ritkábban láttam az unokatestvéreimet (nem is lett valami szoros kapcsolatunk).

  • adalbert1

    veterán

    válasz Stanlee #13437 üzenetére

    Én pl. már jártam úgy, hogy megmondtam már az elején, hogy x a minimum összeg, amiért váltanék, ezután végignyomtunk 3-4 kört, majd a végén adtak egy x-50k Ft-os ajánlatot. Ezek után nyugodtan mondtam nemet.
    Szerintem a kelletés nem igazán a legjobb szó, itt leginkább olyan példák jöttek elő, ahol viszonylag speciális pozícióra kerestek embert, illetve a blogpostban is volt olyan példa , hogy X volt a felső limit, de mégis 2X-et kifizettek a munkavállalónak.
    Szerintem teljesen normális, hogy munkavállalóként maximalizálni szeretném azt az összeget, amit a tudásomért és az időmért kapok, és amit emvy írt példát (1 millió vs. 2,3 millió), az nagyon elgondolkoztató.

  • adalbert1

    veterán

    válasz OPiiPO #13434 üzenetére

    Nem, itt arra gondoltam, mint ami a blogpost példájában is szerepel, annál a résznél, hogy muszáj valamit beírni - pl. ha beírsz 1 Ft-ot (ha nincs valami minimum megadható összeg annál a mezőnél, csak annyi megszorítás van, hogy muszáj kitölteni), akkor tovább tudod nyomni a folyamatot, viszont így nem vagy egy olyan összeghez kötve, aminél esetleg magasabbat is elérhetsz.
    Persze az kérdéses, hogy ez a valóságban mennyire működhetne, gondolom ha valami nem teljesen zombi értékeli ki, akkor gondolhatja, hogy nem 1 Ft-ot szeretnél keresni, hanem későbbi megbeszélés kérdése a fizetés.
    Az említett helyzetben én egy olyan összeget írtam be, ami a jelenlegi fizetésemhez képest előrelépés lett volna, viszont nem a földtől elrugaszkodott, ott dologzó ex-kollégám szerint benne van abban a bérsávban, amit arra a pozícióra kifizetnének - ennek ellenére ha mondjuk többen is ennek a 80%-át jelölték meg, vagy sokkal több tapasztalatuk van, esetleg jobban menedzselik magukat, akkor nem csodálkozom, hogy nem jutottam túl a következő körön.

  • adalbert1

    veterán

    válasz emvy #13423 üzenetére

    Azért ez elég nagy eltérés a 2 összeg között, az ismerősöd a blogposztban leírt tárgyalási technikákat alkalmazta? Illetve ilyen pozíciónál már gondolom elég uniqe skill set-je lehet, tehát gondolom rajta kívül nem nagyon találtak embert az adott pozícióra (vagy a többi jelölt még többet kért volna).

    Mindenesetre az általad ajánlott blogpost nagyon hasznos, ha korábban is ismertem volna, akkor lehet, hogy másképp csinálok pár dolgot, példák:

    - HR-es megkeres, és mikor kérdeztem tőle bérsávot, alacsonyabb összeget mondott a sáv tetejének, mint a jelenlegi fizetésem, és úgy tudom, hogy azóta sem találtak embert - nyilván itt a HR-en túljutva lett volna lehetőség értelmes párbeszédre.

    - Másik cégnél már a jelentkezésnél meg kell adni éves bérigényt a belső felületükön - ezt lehet, hogy ki lehetett volna kerülni egy olyan megoldással, hogy valamilyen minimum számot írok be, és a folyamat végén alkudoztunk volna.
    Mindenesetre itt csak 1 köröm volt, telefonos beszélgetés egy amerikai menedzserrel, szakmai körre már nem hívtak be, azóta sem tudom, hogy vajon a bérigényen csúszott-e el a dolog, vagy csak nem voltam szimpatikus (én nem éreztem negatívnak a menedzserrel való beszélgetésemet). Viszont azt tudom, hogy olyan embert is behívtak szakmai interjúra, akinek mint kiderült azért bőven vannak alapvető hiányosságai, tehát vagy túl sok pénzt kértem (szerintem nem), vagy a másik jelölt annyival jobban menedzseli magát, mint én (igaz ebben az esetben azért magát is szívatja, ha szakmailag nem felel meg).

    Saját magamon kicsit úgy érzem, hogy a szakmai dolgok mellett a soft skillekre, tárgyalástechnikára is jobban rá kellene gyúrnom, elvégre ha már kezdésnél ki lehet alkudni egy jelentősen nagyobb fizetést, akkor utána már annyira nem érdekes az sem, hogy a következő 1-2 évben mennyit emelnek. :)
    Valaki esetleg tud hasonló, értékes tanácsokat tartalmazó írást, mint a szóbanforgó blogpost? Esetleg ötlet arra, hogyan tudnám magamat coacholni, azon kívül, hogy interjúkra járok, és ott tesztelgetem a megismert dolgokat? :)

  • adalbert1

    veterán

    válasz Mercutio_ #12466 üzenetére

    Mondjuk a kajálásra igyekszem odafigyelni, de az számomra sokszor nem fér bele, hogy itthon főzzek, vagy hogy akár új recepteket próbáljak ki.
    Viszont a sport egy kritikus pont, eleve mondjuk egy alap konditerem elvisz alsó hangon 1 órát, de ha az öltözést, tusolást, oda-vissza utat számolom, akkor rossz esetben ez 2 is lehet (oké, olyan helyre kell menni, ami vagy a lakóhelyemhez, vagy a munkahelyemhez közel van).
    Igaz, gondolkozom azon, hogy vegyek itthonra egy kettlebell-t, és egy normális futócipőt, és akkor nem lennék annyira helyhez/időhöz kötve, illetve az utazást is meg lehetne spórolni.

    A napi munka és utazás olyan 9-10 óra, alszom 6-8 órát, rossz esetben marad 6 óra arra, hogy:
    -reggelizzek, vacsorázzak, fürödjek, a gyerekkel minőségi időt töltsek, képezzem magam, kikapcsolódjak (akár pár fejezet elolvasása egy könyvben, akár 1-2 20 perces sorozatrész megnézése, vagy pár kör lejátszása valami multiplayer játékban), sportoljak, házimunkát végezzek, bevásároljak - szerintem ez nagyon kevés, főleg, hogy ez általában nem egy blokkban van, hanem a reggel és este között oszlik meg, és nem is mindig tervezhető.
    Ezen kívül néha az olyan holtidők is jól jönnek, hogy teszem azt 10 percet ülök csendben, és csak nézek ki a fejemből, amíg hagyom, hogy a tudatalattim is mindent feldolgozzon :)
    Oké, sport mondjuk heti 2-3-szor van, de a többi minden napos tevékenység, és a gyerekkel töltött időről biztos nem mondanék le.
    Egy jobb, szorosabban beosztott időmenedzsmenttel biztos, hogy jobban ki tudnám használni az időmet, de azt meg nem szeretem, ha nagyon szigorúan be van osztva a szabadidőm, ha mondjuk egy érdekes szakmai anyagot vagy regényt olvasok, és visz a flow, akkor nehéz azt megtenni, hogy na most becsukom a könyvet/ebook olvasót/laptopot, mert kezdődik a másik blokk. Illetve azt sem szeretem, ha nagyon túlzsúfolt a napom, és folyton van valami, amit csinálni kellene.

    Oké, persze ez összehasonlítva egy tényleg 16 órát szalag mellett töltő emberrel, vagy egy napszámossal tényleg felesleges siránkozásnak tűnhet. :)

    Legalább annyira jó volt, hogy ezt most leírtam, hogy végiggondoltam, hogy miként lenne jó úgy beosztani az időmet, hogy valamennyire a szabadság érzete is megmaradjon, de mégis jobban ki tudjam használni, most abban gondolkozok, hogy kijelölök napokat, pl. egyik nap csak szakmai dolgokkal foglalkozom, másik nap csak valamilyen rekreációs tevékenységet folytatok, harmadik nap sportolok, stb. (illetve azon is gondolkozom, hogy minden tevékenységet megvizsgálok külön, hogy miként lehetne időt spórolni rajtuk, pl. online bevásárlás - igaz a tesco eddig kb. mindig hozott ki valami drágább helyettesítő terméket, így annyira nem szimpatikusak -) - de ha esetleg valakinek van valami jó tippje egy tényleg működtethető rendszerre, akkor szívesen várom.

  • adalbert1

    veterán

    válasz PazsitZ #12463 üzenetére

    Szerintem ez az ERE téma Magyarországon még igen jó fizetéssel is leginkább akkor megvalósítható, ha már a kora huszas éveiben valaki nagyon jól keres, alacsony életszínvonalon él (vagy a nyugdíjazás után visszavesz nagyon), olyan helyre költözik, ahol olcsó az ingatlan, és nincsenek gyerekei (vagy már önellátóak).

    Illetve a gyerek miatt alapból túlbiztosítva vágnék csak neki a dolognak, jó eséllyel kb. 23 éves koráig rengeteg anyagi ráfordítást (is, illetve időbenit is) igényel, illetve lehet, hogy tök jól ellenék kapálgatva a világ végén, de akkor ő esne el rengeteg jövőbeni lehetőségtől (megfelelő színvonalú középiskola pl.), így az szerintem elég sokáig nem pálya, hogy a budapesti vagy más megyeszékhelyi drágább ingatlant egy olcsóbb vidékire cserélni, és az így felszabaduló pénzt is belerakni a nyugdíjalapba.

    MMM-nak is szerintem azért ment, mert már fiatalon igen jól kerestek a feleségével együtt, illetve egy ottani viszonylatban olcsó helyen vettek házat, és az sem mellékes, hogy volt egy olyan blogpostja, ahol leírta, hogy ha jól emlékszem csak a blogbol volt már 400k USD bevétele. :D

    Alapvetően én is hasonló témában gondolkoznék, sportolás (kipróbálni új dolgokat, illetve alapból fogyni pár kilot, fittebbé válni), önképzés, önmagam jobban megismerése (pl. x napra elvonulni meditálni is igen tanulságos lehet, ahol teljesen egyedül maradsz a gondolataiddal, vagy csak jobban utánajárni, hogy mi mozgat/motivál), más kultúrák jobb megismerése, illetve azokból merítés/átültetés a saját életembe, stb...

  • adalbert1

    veterán

    válasz Thrux #12442 üzenetére

    Ezek alapján úgy tűnik, hogy nálad annyira nem befolyásolta. :)
    Nekem is elég lentről 4-5 lépésben emelkedett a fizetésem az elmúlt 6 évben, de most egy ideje már megrekedt - ráadásul mivel mindig cégen belül léptem magasabb pozícióba, így valamennyivel mindig kevesebb pénzt adtak, mintha az utcáról vettek volna fel valakit (és amelyik kollégák váltottak más céghez, azok nagy része olyan 20-30%-kal legalább többet kap).

    Alexios: szerintem az korrektnek tűnik, 1 évre a 4 hónapnyi fizetés egész jónak hangzik. Nekem 1 hónappal kevesebbet ajánlottak 2 évre - szerintem ez kevés, főleg azért, mert az alapbéremre vonatkozik, aminél olyan 30-40%-kal többet viszek haza egy hónapban átlagosan.

    Stanlee: igen, minél többet gondolkozom, nekem is annál inkább ez a gondolatom. Illetve tök zavaró, hogy van 3-4 magyar menedzser réteg még a külföldi menedzsment alatt, így nagyon sok olyan dolog van, ahol elakadhat egy ilyen procedúra - ráadásul itt van valamilyen érdekellentét is, mert pár szinttel az ember felett nagyon kicsi az esélye, hogy olyan menedzser legyen, aki esetleg ilyen esetekben szembe megy az ő vezetőjével, annál szerintem a nagy többségük jobban félti a saját pozícióját.

    djgeg: szerintem is van egy olyan szint, ahonnan már 20-30%-nyi plusz pénz nem motiválja az embert - de azért a legtöbb munkahelyváltás együtt jár egy környezetváltással, jó eséllyel az új helyen új dolgokat lehet tanulni, érdekesebb problémákkal foglalkozni, stb. Nekem is volt már olyan, hogy nem fogadtam el egy 22%-kal magasabb ajánlatot, mert hosszú távon nem láttam perspektívát abban a pozícióban/cégben, illetve bizonyos szinten még visszalépés is lett volna.

    Mercutio_: jelenleg is vannak képzések ímmel-ámmal, viszont ezek inkább szinten tartó jellegűek (mondjuk kijött egy újabb verzió, és elmegyünk egy vendor általi tréningre), új dolgot nagyon keveset tanulunk (ahogy észrevettem, a cég úgy van vele, hogy amíg a customer nem igényli az adott tudást, addig nem szívesen költ az oktatásra).

    Sabbatical témához: néha én is úgy érzem, hogy szívesen eltöltenék 1 évet a munka világától távol, viszont az anyagi oldala nagyon erős visszatartó erő, viszont attól nem félnék, hogy nem tudnám mivel eltölteni a napjaimat, akkor sem, ha nem utazgatnék végig (napi rutint meg az is adhatna, hogy rendszeresen eljárok végre sportolni, vagy viszem/hozom a gyereket bölcsibe/oviba, stb).
    Egy 45+ korú kollégámmal beszélgettem korábban a témáról, ő élete egyik legjobb időszakaként emlékszik vissza arra a majdnem 1 évre, mikor nem dolgozott (olyan 10-15 évvel korábban).

  • adalbert1

    veterán

    válasz Jhonny06 #12437 üzenetére

    Ha váltanék, akkor a legtöbb helyen legalább annyival többet kérnék, ami dupla akkora emelés lenne, mint amit ez a bónusz adna (ha havi szintre leosztom a dolgot).
    Jelenleg arra hajlok, hogy ha lesz megfelelő lehetőség, akkor váltok, addig pedig lehet, hogy elfogadom ha kínálnak egy ilyet (még csak elméleti szinten volt róla szó), legfeljebb visszaadom a maradékot.

    bandus: alapvetően a fizuemelés a cél nálam is, de valamiért abba nem akarnak belemenni, valamelyik szinten valaki mindig megvétózza a dolgot (ez mondjuk kifejezetten nem tetszik egy ilyen nagy tehetetlenségű, lassan reagáló multinál, hogy lehet, hogy a végső döntést egy olyan valaki hozza meg, aki lehet, hogy még az országba se tette be a lábát, a helyi menedzsmentnek meg kb. semmilyen döntési jogköre sincs bizonyos szinten túl).

    Thrux: köszi, és ezért hány év hűséget vártak el tőled? Illetve ebben az időszakban hogy viszonyultak hozzád? Mennyire éreztették veled esetleg azt, hogy most megvettek kilóra, és amíg le nem jár, addig esetleg nincs semmilyen fizetésemelés?

  • adalbert1

    veterán

    válasz Revolit #12435 üzenetére

    Alapvetően leginkább magasabb fizetést szeretnék, illetve szakmailag érdekesebb munkát. Mikor ez először szóba került a vezetőmmel, akkor még inkább csak a fizetés motivált, de azóta egyre kevesebbnek érzem a szakmai fejlődési lehetőségeket is.

    Most azért adnák, hogy biztos maradjak, de ebben több dolog sem tetszik, számomra egy normális fizetésemelés, ami az alapfizetésben megjelenik, sokkal jobban megfelelne, lévén azt egyből el lehet költeni/befektetni, arra magasabb ügyelet/túlóra/bónusz jár, ezzel szemben a retention bonus eléggé spórolós megoldásnak tűnik. Illetve, ha ezt aláírom, akkor lehet, hogy ebben az időszakban fizetésemelést sem akarnak majd túlzottan adni, tehát lehet, hogy ezzel is rosszabbul jövök ki az egészből.

    Alapvetően éves szintre százalékosan lebontva nem lenne rossz, de eleve több évről szólna, és annyi időre nem biztos, hogy el szeretném kötelezni magamat, illetve mivel az alapfizetésemre vonatkozik, így ha az egyéb juttatásokat is beleszámolom, akkor már annyira nem jó deal.

    Jelenleg azt gondolom, hogy ha elém tolnak egy ilyen ajánlatot, akkor aláírom, max. nem költöm el a pénzt, és ha hamarabb kilépek, akkor visszafizetem amit vissza kell belőle, amit meg megtarthatok, az így is több, mint ha semmit nem kapnék - anyagi szempontból ez tűnne a legjobbnak, viszont mégis negatív érzésem van az egész kapcsán (talán úgy tudnám szavakba önteni, hogy a lehető legolcsóbban meg akarunk vásárolni, és semmi egyébre ne számíts ebben az időszakban, szerintem ez még talán kontraproduktívabb, mintha semmit nem adnának).

    Esetleg itt még van lehetőség alkura, vagy ez ilyen örülj, hogy kapsz valamit helyzetként kezeli a legtöbb cég? :)

  • adalbert1

    veterán

    Employee Retention Bonus-nál szerintetek mi lenne az elvárható minimum az alapfizetéshez százalékosan viszonyítva/év? Így hirtelen amerikai példákat találtam, de azt írták, hogy a legtöbb helyen confidential info a dolog, illetve federal employee-kra volt nyilvános rate az egyik cikkben, ott max. 25%-ot írnak.

    Illetve én személy szerint annyira nem érzem ennek a hatalmas megtartó erejét, egy normális fizetésemelést jobbnak tartok, ha csak anyagi szempontból nézem a dolgot (ha pedig más szempontból, akkor azon nem javít, ha mondjuk nincsenek szakmai fejlődési lehetőségek, megfelelő kihívások a pozícióban).

    Valaki innen kapott már ilyet, és esetleg el is fogadta? Ha igen, akkor utólag hogy érzi a dolgot, esetleg megbánta (mivel részarányosan vissza kellene fizetni, így amíg le nem jár az az időszak, amíg odakötne a cég önmagához addig nagyon költeni sem lehetne belőle, ez sem annyira tetszik benne)?

  • adalbert1

    veterán

    válasz FLx #11214 üzenetére

    Nekem sem tűnnek valósnak ezek a számok (inkább úgy fogalmazok, hogy annyira nem általánosak). DBA pozícióra a legutóbbi 4 megkeresésem alapján 650-750 között fizettek volna (persze ehhez még hozzájön a készenléti díj és esetlegesen a túlórák, de ugye az is mind elvégzett munka), ezzel szemben itt maximumnak simán kiírtak 1.3-at - biztos adtak el ennyiért is embert, de szerintem ez már inkább a technical lead kategória, mint a sima dba, illetve a cégek nagy része szerintem ennyi pénzt nem akar kifizetni (szóval biztos van ilyen pozíció, csak nagyon kevés).

    Ami engem ennél jobban zavar mostanában, az a pár cégnél tapasztalt rugalmatlanság: nincs home office (aki nem akar dolgozni, az bent is megtalálja úgyis a módját, hogy elkerülje a munkát), munkaidő reggel 8-tól 16-17-ig (jobb helyeken, ha elég nagy a team, ez simán le van úgy fedve, hogy van egy törzsidő, azon kívül meg mindenki úgy jön-megy, ahogy szeretne).
    Ide sorolnám azt is, mikor az adott cég HR-es kollégája linkedin-en megtalál, de azért regisztráljam magam a saját rendszerükbe, és töltsek fel friss cv-t (ami szinte megegyezik a linkedin profilommal) - egy ilyen process-t minek ennyire túlbonyolítani? Persze lehet, hogy én ülök fordítva a lovon, és a jó dolgomban azt sem tudom, hogy mit csináljak. :)

  • adalbert1

    veterán

    válasz bandus #11014 üzenetére

    Én HO-ban is azt csinálom üzemeltetésként, mint az irodából: az ügyfelektől érkező új igényekkel foglalkozom, problemeket oldok meg, changelek, ügyeletes vagyok, stb - szóval beVPN-ezek a céges hálózatra, és onnan már minden úgy megy, mintha bent ülnék.
    Otthon is 2 monitort használok (habár már gondolkoztam azon, hogy jobb lenne egy 32" körüli 4k monitor), a laptop képernyőjét szinte sosem nézem - ennek ellenére van olyan kollégám, aki csak a laptopján dolgozik a kanapén fetrengve. :))

  • adalbert1

    veterán

    válasz FLx #10950 üzenetére

    Én általában egy minimum számot mondok mindenhol, amennyiért váltanék. Legutóbb, amikor át is mentem volna valahova, képesek voltak 8%-kal kevesebbet mondani, annyiért meg pont nem mentem volna már át (de a HR-es kolléga elkezdte ecsetelni, hogy de a bónusz meg cafeteria, stb.) - így mostanában már inkább arra is ráteszek egy kicsit, hogy ha nagyon alkudnának, akkor tényleg elérje azt a minimumot, amit gondolok (ha meg automatikusan megadják azt, akkor annál jobb).

    A linkedin-nel mostanában nekem is volt rossz tapasztalatom - megtalált egy fejvadász egy adott pozícióra, beszélgettünk telefonon is, átküldtem az önéletrajzomat, majd azóta semmi - ez kicsit zavaró, úgy érzem, hogy ha én rászánom az időmet, hogy foglalkozzak velük, úgy hogy igazán nem is sürget semmi, hogy váltsak (mindig megmondom őszintén, hogy a pénz, és a szakmai fejlődés miatt váltanék, nem állok le köntörfalazni, hogy mondjuk nagyon jókat hallottam az adott cégről, és minden álmom ott dolgozni), akkor annyi lehetne bennük, hogy visszaszóljanak. Az részemről nem indok, hogy sok a jelentkező, és nem tud mindenkinek visszaszólni, ha ő keresett meg.

    A nem számszerűsíthető dolgok közül szerintem a legjobb a home office, viszonylag rugalmas munkaidő, céges mélygarázs - érdekes, hogy a home office-ra pár cégnél még mindig úgy tekintenek, mint ha valami nagyon rossz dolog lenne, voltam pár olyan interjún, ahol azt mondták, hogy ja, olyan nincs a cégnél, a munkaidő meg 8-tól fél 5-ig tart - úgy, hogy a mostani helyemen van ho, és valamennyire rugalmas a munkaidő (csak egy törzsidő van, amit fixen bent kell lenni), így nagyon nehéz lenne egy ilyen helyre váltani.

  • adalbert1

    veterán

    válasz MGE87 #10799 üzenetére

    Ez szerintem is szemétség, mivel pár év múlva szeretnénk nagyobb lakást/házat venni, így gondolkoztam azon is, hogy ha munkahelyet váltok esetleg, akkor olyat válasszak, ahol viszonylag magas a cafetéria, és lehet az egészet lakáshitel törlesztésre kérni (esetleg még azt is megcsinálni, hogy előre gyűjteni évekig, és a hitel felvétel után rögtön betörleszteni - ez nem tudom, hogy mennyire lehetséges, de mintha valahol már olvastam volna ilyenről).
    A CSOK bevezetése mellett ez megint egy olyan ultra paraszt húzás, ami csak nehezíti a lakosság lakáshoz jutását. :(((

  • adalbert1

    veterán

    válasz skristof #10789 üzenetére

    Igen, én is ezt vallom, hogy ha valaki számára ilyen sokat költene telefonra, akkor érdemes elhalasztani a vásárlást addig, amíg tisztázódik a helyzet.

    Nálunk talán van BYOD, viszont úgy gondolom, hogy ha a munkahelyem szeretné, hogy telefonon elérhető legyek, vagy laptopon dolgozzak, akkor biztosítsák az eszközt erre, szeretem a privát dolgaimat elválasztani a munkahelyi dolgoktól, illetve a privát eszközeim nem is biztos, hogy minden belsős policy-nak megfelelnének. :)

    tboy93: 1500 dolgozóból csak járnak azért páran bkv-val, de gyanítom, hogy tele lesz hamar, és akkor a többi új ember az utcán fogja foglalni a helyet. :(

  • adalbert1

    veterán

    Pár ex-kolléga példáját nézve én azt látom, hogy üzemeltetésben is el lehet érni a bruttó 1 milliós bért, kb. 10 év tapasztalattal (kevesebbel is, ha nagyon szorgalmas és intelligens az ember, illetve jól vált munkahelyeket).

  • adalbert1

    veterán

    válasz htomi85 #10678 üzenetére

    Mi a rossz szerinted a határozatlan munkaszerződésben?
    Nekem azért jobb érzés, hogy nem azon kell aggódni, hogy mindjárt lejár a szerződésem, és vajon meghosszabbítják-e, vagy kereshetek más helyet (igaz, valószínűleg gyorsan találnék). Így meg ha a cég mondana fel, akkor már tuti kapnék 2 havi végkielégítést, a felmondási idővel együtt az már lefedné azt az időszakot, amíg biztos találnék melót.

  • adalbert1

    veterán

    válasz Vision #10621 üzenetére

    +1 - gondolkoztunk nagyobb lakás vagy ház vásárlásán, de amit kiszemeltünk, annál is az volt a probléma, hogy a másik vevő kb. zsebből tudott fizetni, nekünk pedig értékesíteni kellett volna a saját lakásunkat, illetve még egy kis hitelt felvenni, kp.-ban gyakorlatilag a foglalót tudtuk volna odaadni. Gondolkoztam azon is, hogy eladni a saját lakásunkat, és akkor pénzzel a zsebembe keresni a másikat, de azt a kockázatot nem akartam bevállalni, hogy ha belátható időn belül nem találunk megfelelőt, akkor esetleg nagyon felmenjenek az árak, és végül semmi értelmeset ne tudjunk venni (így legalább a lakásom értéke valamennyire együtt emelkedik a piaccal).

    OPiiPO: mi is szeretnénk most 2 db lakáskasszát nyitni, ha esetleg a 4 év lejártával az ember nem akarná egyből felhasználni, akkor van valami határidő, hogy meddig lehet ott parkoltatni a pénzt?

  • adalbert1

    veterán

    válasz kraftxld #10366 üzenetére

    +1, én a helyükben elgondolkoznék azon, hogy a gép összerakáson kívül melyik az a terület, amihez a legjobban értek/legjobban érdekel (programozás,network,linux/unix,windows,db,vmware,stb), arra rágyúrnék minél jobban, és elkezdenék különböző junior pozíciókra jelentkezni (igaz, vidéken nem tudom, mennyire vannak ilyenek) - lehet, hogy az első pár nem jönne össze, de előbb-utóbb úgyis felvennék valahova őket.

  • adalbert1

    veterán

    válasz FLx #10327 üzenetére

    Én nagyon régen jártam már úgy állásinterjún, hogy az itthoni második vagy harmadik emberrel volt a végső köröm - megjelentem öltönyben (ma már csak egy ing és farmer, max. nagyon melegben egy szövetnadrág, amit felveszek ilyen esetekre is), erre fel a delikvens nő létére kb. egy trikóban ült bent. :))

    Autó kérdéshez: szerintem ha valaki egyedülálló, és Budapesten belül tölti az élete nagy részét, annak lehet, hogy tényleg nem annyira fontos az autó. Nekünk gyerekkel nagyon jól jön, egyik nagymama az agglomerációban lakik, oda is sokkal kényelmesebben és gyorsabban kiérünk, a másik pedig 150km-re, ide is sokkal gyorsabban odaérünk, mint ha vonattal/busszal mennénk (ráadásul mindkét esetben háztol-házig megyünk). Orvosnál is kb. 5 perc alatt ott vagyunk, bevásárlás is sokkal egyszerűbb, stb. Tehát szerintem lefordítható könnyen a dolog arra, hogy sok esetben időt és kényelmet veszel ezzel, és számomra pl. ez megéri.

  • adalbert1

    veterán

    válasz kraftxld #10282 üzenetére

    Ez az 1 év távollét jól hangzik, mondjuk az eltérő időzónában melózás annyira nem. :DDD

    Nekem még kicsit az a dilemma, hogy itthon a gyerek egy szerető családi környezetben nő fel (tágabb családot tekintve) - persze a mérleg másik serpenyőjében ott van az, hogy esetleg egy normálisabb társadalomban szocializálódhat, de nehéz kérdésnek tűnik, szerintem nem egyik napról a másikra fogom eldönteni.

    DanielLong: egyelőre csak a glassdoor-on nézgelődtem, ott pl. az enyémhez hasonló pozícióra éves fizetésnek 58k eurót írtak, ebből egy belgiumi tax calculator szerint nálam maradna kb. havi 2,4k nettóban - ami elég kevésnek tűnik - de ahogy olvastam a többiek hozzászólásait, azért bőven elérhetőek nagyobb fizetések is. Viszont megint az a probléma, hogy ha csak egyedül élnék, akkor mondjuk simán elég lenne 1 szobás lakást bérelni, viszont mivel másik két ember függ most tőlem, így ez elég sovány lenne, illetve kérdéses, hogy barátnőm mennyire tud jól fizető pozíciót találni kint.

    HoTDoG: engem magyar fejvadászok is találnak meg az általad leírt módon, és engem is zavar az ilyen jellegű viselkedésük.

    H A M M E R: én pont a XIII-ból járok olyan 12km-re dolgozni autóval. :)) Nekem értékvesztéssel együtt olyan havi 50-60k-ban van az autózás (egy 1,35m-ért vett H Astrám van, szóval az értéke nagy részét már elvesztette korábban). A gyerek miatt amúgy is tartanánk autót, sok minden sokkal gyorsabb/könnyebb így, mikor őt kell valahova vinni. Amit esetleg meg tudnék spórolni rajta, az a céges mélygarázsban parkolás (10k), illetve az üzemanyag egy része (mondjuk kb. 20k). Cserébe kellene bérletet vennem, szóval az egész ügyön nyernék talán havi 20k-t - nekem ennyit megér, hogy spórolok átlagban a napomból egy fél órát a közlekedésen, bármikor beugorhatok munka után elintézni egy nagybevásárlást, illetve nem kell olyan emberekkel együtt utaznom, akiket nem én választok útitársnak.
    Igaz, amit te írsz, az ennél kirívóbb példa, 50k-t havonta biztos nem költenék parkolásra, illetve, ha csak 5 km-re laknék a munkahelyemtől, akkor szerintem én is biciklivel járnék a tavaszi-nyári hónapokban (feltéve, ha az útvonalam nagy részén van bicikliút).

  • adalbert1

    veterán

    válasz FLx #10254 üzenetére

    Igen, én is úgy látom, hogy itthon egész magas életszínvonalat lehet elérni (az más kérdés, hogy jelenleg olyan ingatlan árak vannak, hogy egy nagyobb lakást/házat venni jobb helyen csak nagyon sok spórolással/hitellel lehet, kivéve, ha tényleg valami nagyon jó pozíciója van az embernek).

    Ami inkább zavar, az a sötétség, ami a tegnapi döntést meghozó emberek nagy részének a fejéből árad, az, hogy gyakorlatilag pár elemi félelmükre apellálva meg lehet nyerni egy választást, bármiféle értelmes program nélkül (remélem, nem mentem bele nagyon a politikába, ha igen, akkor ezt a részt törölje nyugodtan valamelyik moderátor).

    Nekem is az a gondom, hogy a gyerek óvodába járatása/iskoláztatása egy rakás pénzt elvinne, az előző héten Belgiumból kerestek meg linkedinen (persze ez így önmagában még semmit nem jelent, gondolom minden épkézlábnak tűnő jelöltre ráírnak), de ahogy néztem, ha rendes munkavállalóként dolgozik az ember, akkor horror az adózás, nagyon kevés pénz marad az ember zsebében (5k euróból olyan 2,5 - numbeo szerint egy 3 szobás lakás bérlése és egy gyereknek az óvodába járatása együtt olyan 2k euró körül van, így maradna olyan 500, ami 3 ember esetén kb. az éhen halni sem elég kategória).
    Persze idővel barátnőm is visszamenne dolgozni, de neki sajnos nem egy ilyen felkapott szakmája van (az oktatásban dolgozik, igaz, dolgozott a felsőoktatás fejlesztését célzó EU-s projekteken is, szóval valamennyi nemzetközi tapasztalat van), így az eléggé homályos, hogy ő el tudna-e a szakmájában helyezkedni, vagy csak valami biorobot melót tudna vállalni.

    kraftxld: mi egyelőre Európán belül gondolkodunk, nálatok nem gond, hogy a család többi része (pl. nagymamák) nagyon messze vannak?

    Gyerek témához: nálunk most múlt 7 hónapos, tehát mire reálisan lenne valami a kiköltözésből, addigra lassan lenne egy éves is, így talán az anyukának nem kellene otthon maradni vele, persze, ha akarunk még majd másikat is, akkor az otthon maradás egy lényeges probléma lenne - alapvetően én is azt preferálom, hogy azért 1 éves koráig legyen az anyja mellett, főleg, ha anyatejes baba.

    CyberPunk666: köszi a tippet, megnézem azt is, hogy ott milyen lehetőségek vannak. Alapvetően egyelőre még csak gondolkozunk a témán, próbálom felmérni, hogy mik lennének az ideális célpontok, ami fontos lenne, hogy viszonylag haladó szellemű legyen a társadalom, legyen normális oktatási rendszer és egészségügy (habár az első pont talán ezeket magával vonja), illetve normálisan meg lehessen élni, találjunk mind a ketten idővel a szakmánkba vágó munkát.

  • adalbert1

    veterán

    válasz mobal #10251 üzenetére

    Üzemeltetés területen dolgozom, nem fejlesztőként, dba vagyok, magamat inkább egy normál vagy intermediate szintre lőném be - most itthon is megélünk az én fizetésemből (barátnőm otthon van a gyerekkel, igaz, így kap gyes-t, de azért az elég alacsony összeg), itthon inkább a társadalom zavar, szeretném, ha a gyerekünk valamilyen progresszívebb országban nőne fel, és esetleg öreg koromban engem sem stadionban kellene operálni, ha arra kerülne a sor. :)

    amargo: sajnos igen. :(

  • adalbert1

    veterán

    Szerintetek melyik az a nyugat-európai ország, ahol egy 3 fős család normálisan meg tud élni egy IT-s fizetésből, illetve középtávon elég csak angolul beszélni? Nézegetem a numbeo.com-ot, viszont ott pl. óvodai és iskolai költségekre nem térnek ki, szerintem az nagyon sokat változtathat rajta...

  • adalbert1

    veterán

    válasz 1eske #10215 üzenetére

    Én is azon a vélményen vagyok nagyjából, mint a többiek, ha pár hónap múlva úgyis lelépsz, akkor felesleges nagyon erőlködnöd ezen, illetve counter offer-re játszani (amit pár cégnél kb. nem is adnak, nálatok nem tudom hogy van). Arra is gondolj, hogy lehet, hogy x év múlva még fogsz ennek a cégnek dolgozni, vagy simán lehet, hogy valamelyik mostani főnököd lesz egy másik cégnél a főnököd (már ha hazajössz valamikor), és ilyenkor azért nem hátrány, ha normális körülmények között váltok el egymástól.
    Persze azért megértem a munkavállalói oldalt is, én is találkoztam már olyannal, hogy a vezetők kb. 1-2 szerintük nélkülözhetetlen embert toltak nagyon (extra tanfolyamok, extra bónuszok, magasabb fizu, érdekesebb projektek), a többiekkel nem foglalkoztak annyira, persze utána idővel az említett emberek is leléptek :), a többi munkavállalónak meg nyilván szúrta azért a szemét, hogy mások privilégizált helyzetben vannak hozzájuk képest (igaz, ez az 1-2 ember jobban a toppon volt, mint a többiek, de miután elmentek, kiderült, hogy ugyanúgy nélkülözhetőek, mint bárki, nélkülük is minden ment tovább).

  • adalbert1

    veterán

    válasz bpx #10180 üzenetére

    Mostanában én is voltam pár interjún, és úgy láttam, hogy egyik helyen sem voltak kíváncsiak a certjeimre, inkább volt egy rövidebb szakmai része is az interjúnak. Szerintem ebben közre játszhat az is, hogy az átlag certek nagy részét dumpból kb. bárki meg tudja csinálni (oké, neked van OCM-ed, az pont nem ilyen, de az OCA-OCP szint igen).
    A legutóbbi interjúkból azt vontam le, hogy nagyon nehéz ideális munkahelyet találni, ahol a fizetés, szakmai fejlődési lehetőségek és az egyéb körülmények is találkoznak.
    Pl. volt olyan hely, ahol simán megadnák a bérigényemet, de minden egyéb területen rugalmatlanok, 8-16-ig munkaidő, home office nincs.
    Ahol rugalmasabbak lennének a munkaidőt és home officet tekintve, ott meg simán tettek egy kb. 8 százalékkal kisebb ajánlatot, mint amit minimum igényként megjelöltem, így az is kiesett.
    Pedig egyre inkább azt érzem, hogy jó lenne váltani, a mostani munkahelyemen már sok érdekesség nincs így pár év után (maximum, ha bejön valami újabb projekt), illetve a fizetésem területén is nagyobb ugrást így lehetne elérni.

  • adalbert1

    veterán

    válasz FLx #10145 üzenetére

    Oké, de a lokális munkaerőpiac felszívna ennyi embert? Mert lehet, hogy más szakmákba elmehetnének dolgozni, de aki az IT-ban szeretne dolgozni, annak nem biztos, hogy hosszú távon pálya mondjuk a bolti eladó (persze ha tényleg ezt akarja, akkor lehet rugalmasabb is, és kereshet jobban fizető állást mondjuk Budapesten). Ugyanez igaz lehet fordítva is, vajon az alkalmazottak közül hányan vannak, akiknek az IT csak kényszerpálya, mert más területen nem tudtak elhelyezkedni a régióban?
    Illetve szerintem aki teljesen kezdő, annak nem feltétlen hátrány 1-2 évet eltölteni valamilyen entry level pozícióban, szokni a multis légkört, megtanulni amit meg lehet, és utána dobbantani máshová (persze aki évekre beszorul úgy, hogy se új tudást, se magasabb fizetést nem szerez már meg, annak szívás).

Új hozzászólás Aktív témák