Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • t256

    őstag

    válasz Palesztin994 #37617 üzenetére

    Szia,

    Szerintem csak bekapcsolt az anyai ösztön. A gyereket védeni kell mindentől.
    Nálunk a következőképpen zajlott a dolog:

    - A terhesség első trimesztere alatt a kutya nagyon büdös, vigyük vissza.
    - Második trimeszterben a kutya állandóan útban van, ki kéne szoktatni az udvarra, ne legyen bent.
    - Szülés előtti időszak: A kutya még mindig bent van, már tudja hogy nem Ő az első. A nappaliban őrzi a feleségemet. Mindig úgy helyezkedik, hogy lássa őt is és az ajtót is.

    Szülés utáni időszak: Az eleje kemény. A kicsi még új élmény, sír, bukik, éjszakázni kell miatta. A kutyát két hétig nem is tudtam sétáltatni, nem volt idő. A kutya nem panaszkodott...

    A gyereket persze féltjük, egyértelmű hogy a négykézláb mászó gyerekkel játszani akar a kutya, feldönti. Nincsen semmi baj.
    Feleségem részéről már teljesen elmúlt a kutyától szabadulni akarás.

    Jelenlegi állapot: A gyerek már stabilan jár, egyre több dolgot tud. A kutyát puszilgatja, belebújik a bundájába. A kutya reakciója erre a legjobb. A hátára fekszik és hagyja magát.

    Egyébként semmi sem történt meg magától. Szoktatni kell a kutyát a gyerekhez. Megkaptam én is, hogy Bull masztiff kellett volna, az szereti a gyerekeket. Gondolom ugatni sem tud és szocializálni sem kell...

    A lényeg, hogy tarts ki a kutya mellett, majd csillapodnak az ösztönök. A kutyára is kell időt fordítani. Én már másfél éve szinte csak a gyerek altatása után viszem ki sétálni másfél órát. Szereti az esti sétákat. A kutyák nagyon jól alkalmazkodnak.

    Megjegyezném a mi kutyánk már két éves volt, amikor a gyerek megszületett. A kölyökkori pörgésen és az ezzel járó problémákon már túl voltunk. Plusz másfél év kutya iskola.
    Amúgy nagytestű hosszúszőrű keverék.

    ui.: A feleségem szeretne még egy kutyát. Már megint előkerült a bull masztiff téma.

  • j.bravo

    addikt

    válasz Palesztin994 #37617 üzenetére

    Mielőtt rám sütné valaki, nem akarok mansplaining-elni, vagy ilyesmi, mondván férfiként én ezt nem tudhatom, legfeljebb találgathatok, de
    nem lehet esetleg szülés utáni depresszió, vagy hasonló, viszonylag normális (nem szokatlan, ismert, megoldható) dolog a háttérben?
    Ha nem ez, akkor valami más probléma?

    Az alapvetően tök érthető, hogy a gyerek mindennél fontosabb, ezzel minden anya és apa így van. Ez így is van jól.
    Csak az nem egészséges, ha a gyereken kívül minden ami vele kapcsolatos, nemcsak legfontosabb, hanem (kontroll és átgondolás nélkül) felülír mindent.
    Tényleg arra gondolok, hogy nem a kutya jelenléte (illetve szőr, és egyebek) a probléma, van valami más ok a háttérben, és azt kell megkeresni és megoldani.

    A szép kert és boldog kutya együtt nehéz dolog, itt választani kell szerintem. A topik lakói túlnyomórészt a boldog kutyát választanák :)

    A szőr meg a kutya által a lakásba behozott kosz igazából csak felkészíti a baba immunrendszerét a későbbi kihívásokra, ha a gyakoribb takarítást abszolváljátok (ha nincsenek szintkülönbségek, akkor robotporszívó pl. sokat segít, meg lehet barátkoztatni a kutyát vele).

    Ha a feleséged válláról a kutyával kapcsolatos terhek-teendők jelentős részét leveszed (persze emellett a babával kapcs. dolgokból is kiveszed a részed), akkor később direkt jó is lehet ha kutya mellett nő fel.

  • naja

    aktív tag

    válasz Palesztin994 #37617 üzenetére

    Szia! Neked válaszolok, bár inkább a Többieknek szól. Úgy hiszem, ha valaki kérdez valamit, akkor tanácsot kér, és nem azt kérdezi, hogy mi egy másik élethelyzetben más lehetőséggel Ti mit kezdenénk. Gondolom senkit nem érdekel, hogy szerintem ha a gyereket fellöki a kutya, akkor az majd felkel (előbb-utóbb ezek a dolgok meg KELL, hogy történjenek). A kutyának meg valóban szőre van, bár gondolom ezt már korábban is mindannyian tudtuk. Értem én hogy nagy különbség tud lenni a szőrmennyiségek között. Ha kezdő kutyásként ez meglepett, háát, akkor jó napot kívánok :). Túl fogjátok élni, alkalmazkodtok, ahogy mindenki más megtette.
    Ha csak ennyi, vagy hasonló kaliberű dolgok vannak, akkor azt szerintem általában meg tudják oldani az emberek. Ha sokkal nagyobbnak érzed a problémát, akkor valószínűleg nem a kutya a legnagyobb problémátok.
    A kutyát ne azért tartsd meg mert gyönyörű vagy okos, mert ez bizony egy hajítófát sem ér. Ha csak eddig jutottatok el egymással, akkor nyugodt lehetsz gyorsan túl lesz rajtatok és ti is a kutyán, vagy legalább is a kutya jobban jár(hat). Ha viszont tényleg megszakad a szíved, és szeretnéd pont ezt a kutyát, továbbá Te hajlandó vagy megtenni amit meg kell tenni a felelős állattartás jegyében, akkor nem kell kifogást keresni, állj bele a dologba. Ha viszont nem tetszik, hogy a kutya kötelezettségekkel is jár, akkor nem Neked való. De akkor zárójelben kérdezem, mi lesz a gyerekkel? Nem lesz könnyű, de megoldod/megoldjátok. A következő években meg majd hálás leszel még érte. Ja igen, ez a kutyás sztori most úgy néz ki a Te feladatod lesz egy ideig. A hormonok idővel normalizálódnak, bár ez nem holnap fog eljönni. Azt is meg lehet érteni, hogy a feleségednek most egész más "programja" van, és az bizony megkerülhetetlen. Ezen ne is rágódj.
    Ha az első kutyátok, akkor tűnés marhagyorsan valami kutyaiskolába, ahol Ti megtanuljátok, hogy miről szól a kutyatartás. Fejben helyrerakni a dolgokat sosem késő (vagy korai). Ugyanis a kutyaiskola nem arról szól, hogy a kutya tanul teszemazt trükköket vagy viselkedést (spoiler alert: Ti tanultok). Ez a dolog még nagyon megfogja hálálni magát a későbbiekben (nem utolsó sorban a gazdi jellemfejlődésében és akár a gyereknevelésben is).
    A kennel tényleg nem az ördögtől való. Ha persze csak arra használod, hogy bezárod oda a kutyát és enni meg inni viszel neki, akkor inkább ne tedd. Egy cuki fotó alapján nehéz kitalálni, hogy milyen a kutya, azaz mi lehet megoldás Nektek és mi nem. Lehet, hogy építeni kellene valamit a kutyának. Erre amúgy lenne kapacitás?

    Az élet amúgy meg úgy szép, ha zajlik. A kérdés az hogy akarjátok-e? Ha igen, akkor Hajrá!

    #37622 volandy: Végre egy őszinte ember! :D Kevesen látják ezt, aztán meg csapkodják magukat a földhöz, meg kikérik maguknak, hogy "nem ilyen lovat akartak"...

  • vendingo

    veterán

    válasz Palesztin994 #37617 üzenetére

    A gyereket jobban átgondolta a feleséged, mint a kutyát?
    Nehogy pár hónap múlva derüljön ki, hogy mégse volt jó ötlet.
    Sajna tele van az összes menhely, egyesület feleslegessé vált kutyákkal, mert nem gondolták át.
    Kennel se lesz megoldás, mert csak szenvedne a kutya.
    Bízom benne, hogy megfelelő döntést hoztok vele kapcsolatban.

  • jézusom

    addikt

    válasz Palesztin994 #37617 üzenetére

    SIma kerÍtés nehéz ügy, ha ilyen zöld gyors ponthegesztett szart veszel, azt szédszedi 2 perc alatt. Én se akartam elhinni, de láttam. Rendes kennel kell neki, de ha állandóan be lesz zárva, jobb ha tovább adod.

  • Major Lion

    senior tag

    válasz Palesztin994 #37617 üzenetére

    Talan jobb is ha elviszik, ebbol a leirasbol ugy tunik hogy sok torodest nem fog kapni a csalad egyik feletol…

Új hozzászólás Aktív témák