Új hozzászólás Aktív témák
-
.mf
veterán
válasz
neevous
#41788
üzenetére
Penang Shutter Therapy, eh? Pont egy hete voltam ott, és utána rámfért volna egy kis terápia. A hely az út mélypontja volt.
Először egy hetet terveztünk oda. Utána egyre rosszabbakat hallottam róla, hogy bár nagy turista-célpont, de emiatt "tourist trap" is lett, minden túlárazott, mégsincs olyan szinten, amit egy turista-helytől elvárna az ember, meg nagyon verik is át a turistákat. Kegyelem-döfést az adta meg, hogy a Penang körüli vizek (sziget), amik eleve nem túl tiszták, pont HK-ba megérkezésünkkor robbant a botrány, hogy óriási fekália-szennyezés történt, emiatt a szigeten és környékén takarító-akció folyik és nem javasolják a fürdést.
Úgyhogy Langkawi lett helyette (szerencsére, nagyon jó választás volt), s Penangba már csak utolsó nap úgy mentünk, hogy visszafelé onnan szólt a repjegy, meg még aznap volt a kínai újév utolsó ünnepnapja, a Lámpás Fesztivál, amikor az ottani egyik templom, Lek Kok Si, asszem Malajzia legnagyobb buddhista temploma, díszkivilágítást kap, s ezt meg akartam nézni.
Szóval a tev az volt, hogy még lesz egy bő fél napunk és egy esténk, ledobjuk a cuccot a szállodában, megnézzük a várost, este felmegyünk megnézni a Lek Kok Si templomot, majd vissza a hotelbe és alszunk pár órát a reggeli repülőig.
Ehhez képest: 2.5 óra dugóban állás volt a sziget egyik végéből (kikötő) a másikban lévő hotelig eljutni. Amit a buszról láttunk: fullkáosz közlekedés, csupa dugó, túlzsúfoltság, felváltva csili-vili és lepukkant (de többségében utóbbi) épületek, mocsok, bűz, rendezetlenség. Taxisok, akik pofátlanul nagyon át akarnak vágni. Megérkeztünk a hotelbe, ledobtuk a cuccot, fordultunk vissza. Visszafelé is dugó, annyira, hogy 5-f6 körül indultunk a hotelből, max. fél óra kajaszünet, a várost megnézni már nem is maradt időnk, egyből mentünk a templomhoz, így is 9:30-45 körül értünk oda
Templom díszítése lámpások helyett (na jó, lámpások is voltak, de eltörtpült a többi látványa mellett) színes-szagos giccses, mindenféle színű villódzós ledes. Tehát egy templomhoz abszolút méltatlan bazári. (A szívárványszínű, villódzós-forgós sugarak az (ott még mindig buddhista jelképnek megmaradt) horogkereszt körül, európai szemnek biztosíték-csapós volt. Én már a horogkereszthez hozzászoktam, de a szivárványos azért még nekem is erős volt. Képek és videó sajnos mind odavesztek).
Templomon átrohantunk fél óra alatt, hogy elérjük az utolsó buszt, ami levisz a csatlakozásig, és az ottani utolsó buszhoz. Egy óra idegtépő dugóban állás, hogy odaérünk-e. Odaértünk, a sofőr mondta, hogy jön még a buszunk. Hát nem jött, és ő is lelépett. Oké, akkor kénytelenek leszünk visszataxizni a hotelbe. Keressünk drosztot. Nincs. Fogjunk taxit. Alig látunk taxit, azok sem állnak meg. Két órát gyalogoltunk visszafelé, addig taxikat fogni próbálva, sikertelenül. Végül egy kávézóban ülő pár helyivel boltoltuk le. Hotel, majd 2-2.5 óra alvás után ki a reptérre. A szigettel kapcsolatos legjobb dolog volt végre elhagyni...Fotóim és kalandjaim a világ körül: https://www.facebook.com/fmartinphoto/
