Aktív témák

• Vérboci addikt

  #4507 2007-07-17 08:28:11

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  Vérboci

  addikt

  Tegnap bementem a párommal a munkahelyére, és felmondtunk.
  
  Óriási megkönnyebbülés volt mindkettőnknek. Nem keseríti meg tovább a kiccsaládunk mindennapjait az a rühes phitsa. Kivágtuk a mételyt.
  
  A felmondás tényének közlése utáni reakciói:
  
  1. - Jajj, hát én tudtam ám már pénteken (???) hogy te fel fogsz mondani. (Védekezési szakasz, ugyan honnan tudta volna éppen pénteken, mikor tegnap zajlott minden ügylet)
  
  2. - Miért nem szóltál előbb? (számonkérés szakasz. Hogyan szólhatna előbb a párom, mint ahogy megtudta, azaz tegnap délben???)
  
  3. - Pont most mikor tudod hogy a Krisztián is elmegy, meg a Tamás is szabadságra készül. (Támadási, bűntudatébresztési szakasz. Hát persze, bár a kollégákkal jó volt a viszony, annyira talán mégsem, hogy 50 ezerért dolgozzon megaláztatások közepette, mikor elmehet egy csilli villi új helyre lényegesen többért.)
  
  4. - Különben is kitanítottalak, mindenben segítettelek. (Ez a hülyeség szakasza, ehhez nem is lehet mit hozzáfűzni. Ezen már a párom is vigyorgott, aztán otthagytuk.)
  
  Ostoba vendéglátósutánzat maszek pitsa. Személyes sértésnek veszi, ha valaki felmond Ennyi megaláztatásban az élete hátralevő részében összesen nem lesz a páromnak része. Minden nap idegeskedéssel telt, folyamatos gyomorfájások.
  Már én is megőrültem ebbe. Annyiszor megfogadtam, hogy beverem a nő pofáját, de nem lehetett, pénzből él az ember. De most aztán...
  
  Hó végéig még ott dolgozik párom, az utolsó napján az elszámoláshoz már én is velemegyek, mert gyanítom, hogy nem lesz korrekt az elszámolás. Akkor lesz nemulass...

Aktív témák