Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • concret_hp

    addikt

    válasz tildy #60018 üzenetére

    uh valamit benéztem, úgy olvastam pár napja, hogy pár hónapos most, sajnálom :U

    én a nyáron kaptam búcsúajándékot is, pedig egy nem túl jó cég volt, de a közvetlen kollegákkal nagyon jó volt a kapcsolat (komoly összekovácsoló erő ám a szar meló, főleg ha amúgy nincs túl nagy pressure :DDD) 1-2 kollega rendszeresen sütött mások szülinapjára tortát, vagy csak utolsó munkanap örömére meg stb.
    szóval csak annyit akarok mondani, hogy a jó társaság az alapvetően nem túl jó melóhelyen is sokat tud lendíteni :K (és nyilván fordítva is igaz :DDD)

    [ Szerkesztve ]

    vagy fullba vagy sehogy :D

  • BlacKSouL

    addikt

    válasz tildy #60018 üzenetére

    Az előző munkahelyemről úgy jöttem el, hogy én voltam az első akinek nem volt búcsúsüteményezése, meg búcsúajándéka, meg búcsúkártyája meg semmi. Mondjuk nem is vártam el. Azoktól már nem.

    Igen, van az úgy, hogy egy bizonyos vezetői szigor mellett mégis jó a munkaközösség összetartása, kapcsolata, amit aztán ilyen vagy olyan okokból vlaakik valamilyen érdeke miatt lerombolnak és az egész munkahelyi légkört undorító, egészségtelen, idegesítő stresszes pokollá változtatják, ahol mindenki csak akkor szól a másikhoz ha nagyon muszáj. Vannak akik ebben érzik kiemelkedően jól magukat.

    Amikor elkezdtem azt a képzést amiben még most is benne vagyok, azt mondta az akkor már elköcsögösödött vezetés, hogy persze, hogyne, menjek csak, képezzem magam saját költségen (istenőrizz hogy lekötöttem volna magam dupla hosszú szerződéssel) elengednek, mehetek órákra is, vizsgázni is.
    Aztán hogyhogynem, egyszercsak mégse mehettem órákra sem, majd végül vizsgázni sem, mert ez volt meg az volt, meg kitaláltak minden faszságot, aztán mikor közöltem, hogy nem akarnék egy évet bukni azzal hogy nem megyek be vizsgára, akkor is kötözködtek, én meg váratlanul lebetegedtem 3 hétre. Az orvos ki is írt táppénzre. És elmentem vizsgázni. Aztán mikor 3 hét után visszamentem, én lettem a közellenség, nem köszönt senki, nem szólt hozzám senki, és mindenki megpróbált keresztbetenni. Innentől még 3 hétig húztam fölöslegesen, majd mondtam hogy viszlát, ennek nincs értelme, majd az utolsó napomon bementem egy dobozzal, beledobáltam a cuccaimat, és egy mukkanás nélkül kimentem és hazamentem. Egy igazi undorító senkiházi társasággá vált ott bent mindenki, akik mindenki fúrnak, mindenkit besúgnak, mindenkit kibeszélnek a háta mögött, és aztán azóta is hasonló ahogy hallom, úgyhogy én ezektől még egy rotringbetétet se fogadtam volna el.

    Aláírás (nem kötelező megadni)

Új hozzászólás Aktív témák