Új hozzászólás Aktív témák

• #8 KillHates nagyúr Vakegérke #1

  Új Válasz 2008-06-07 00:13:38 #8

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  KillHates

  nagyúr

  válasz Vakegérke #1 üzenetére

  Én megtettem. Budapesti jól menő cégemet otthagytam, a társamra. Csak azt bánt, hogy most ő dolgozik éjt nappallá téve. Mondjuk nem hiába; $$$$$
  Viszont én mikor reggel kimegyek a harmatra, a macska a lábamhoz dörgölődzik, a rigók versenyt fütyűlnek, a távolban kutyaugatás, virágok illatával terhes levegő...
  Nem azt mondom, hogy ez minden pénzt megér. Hanem azt, hogy annál sokkal többet.
  Lépj Te is, nem fogod megbánni!! Kérd és adatik...

  Ja, és sohasem kelek ébresztőórára, Ezért mindig érdemes hajnalban talpon lenni!

• #7 Lenry félisten

  Új Válasz 2008-06-05 18:18:39 #7

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Lenry

  félisten

  ahogy olvastam az írásod, eszembe jutott az a hely, ami számomra jelenti a paradicsomot, az a falu, ahol Párom lakik... Bánknál nagyobb és forgalmasabb, de számomra (főleg Szeged és Kiskőrös után) a nyugalom és béke szigete, ahol egyszerűen csak boldog és békés tudok lenni...
  én is ilyen helyen szeretnék élni...

• #6 Vakegérke félisten guga #5

  Új Válasz 2008-06-04 22:33:55 #6

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vakegérke

  félisten

  válasz guga #5 üzenetére

  Bár nem ide tartozik, itt válaszolok, hiszen nem dübörög a topic.

  Isten így határozott, el kell fogadnom döntését. Bár kétlem, hogy tudta mit csinál, hiszen Marikámat mindenki szerette, nekem sincsenek ellenségeim.
  Tény, hogy a feleségem beteg volt, és legalább megszabadult szenvedéseitől. Ezzel vígasztalgatom magam.

  Hogy gödörben vagyok, az egy dolog. Az élet keményre edzett, olyan helyzetekben is talpra álltam, amely egy elefántot is letaglózott volna.
  Sírás? Hát persze. Az élet viszont könyörtelenül megy tovább, és vagy ülünk a szekéren, vagy önmagunkat sajnálgatva egyre mélyebbre csúszunk.
  A tragédia éjjelén is aludtam, reggel pedig mentem melózni, hogy tartsam napi ritmusom. Így akartam megelőzni azt a bizonyos "megőrülést". Trap-trap, csak ritmikusan, haver, ahogy szoktad, fel a fejjel.

  Tény, hogy nekem nem lesz már Bánkom, így marad az az öröm, hogy olvashatom mindazt, amit megosztasz velünk.

• #5 guga Közösségépítő Vakegérke #1

  Új Válasz 2008-06-04 20:29:20 #5

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  válasz Vakegérke #1 üzenetére

  Hidd el nagyon sajnálom, hogy így alakult az életed, s hogy keserű a szíved.
  Nem tudok neked semmi olyat mondani, ami ellensúlyozná, vagy egyáltalán billentene a mérlegen.

  Életemben egyszer találkoztam össze olyan emberrel, akinek előtte pár nappal halt meg a felesége. Idegen volt, valakivel beszélni akart, engem talált meg, potyogtak a könnyei. Azt mondta napok óta nem aludt, nem tud hazamenni, mert megőrül, csak járja az utcákat végkimerülésig. Aztán hazamegy és elájul.
  Másnap előröl.
  Nem találkoztam vele többet, megadtam neki a telefonszámom, hogy hozzánk bármikor jöhet, le is foglalhatja magát, mert mindig van teendő egy számtech szervizben. Ez még pesten volt.
  Nem keresett meg, remélem azóta nyugodtabb lett.

• #4 guga Közösségépítő

  Új Válasz 2008-06-04 19:45:41 #4

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  

• #3 #43960832 törölt tag

  Új Válasz 2008-06-04 09:57:54 #3

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  #43960832

  törölt tag

  Hát Guga, fene a sündörgődet ez megint egy fenomenális írás lett.

• #2 DeltaPower addikt

  Új Válasz 2008-06-04 01:04:55 #2

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  DeltaPower

  addikt

  Remélem az első- és másodrendű célod is sikerült, mert a harmadrendű minden írásoddal megvalósul, legalábbis rám nézve

  (még több guga-írást!)

• #1 Vakegérke félisten

  Új Válasz 2008-06-04 00:09:24 #1

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vakegérke

  félisten

  Egyszerűen pazar.

  Valami ilyesmire vágytam én is. A béke, boldogság szigetére, Bánkra, ha más is a neve.
  Isten nem adta meg.

  Törtetés, küszködés pusztán azért, hogy a rezsit kifizessem, és még éljünk is valahogy. Vidéken meg nyista meló.
  Sebaj, pár év múlva nyugdíj, hurrá. Keresünk valami békés falucskát jóindulatú lakosokkal, és bejóindulatúskodunk oda mi is. Este kiülünk a lócára, nézzük a csillagokat, élvezzük az illatokat, közben fogjuk egymás kezét.
  Isten nem így gondolta. Magához szólította feleségem. Egyedül pedig nem megyek. Mazohista módon megmaradok panel prolinak.
  Hál' Istennek írásaid kapcsán beleélhetem magam abba a hangulatba, amelyet talán ebben a büdös életben soha nem élhetek át életszerűen.

  Tartom: írásod egyszerűen pazar.

Új hozzászólás Aktív témák