Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • válasz opr #118036 üzenetére

    Nekem baromi érdekes módon csinálták a pénzügyi nevelésem (húgomnak dettó), az ilyen karácsonyi meg húsvéti pénzajándékokon kívül, amit egy-két rokon adni szokott tárgyi ajándékok helyett, mást sose kaptunk a szülőktől. Apám viszont felajánlotta (sok céget képviselt vállalati jogtanácsosként is, ügyvédként is) 14 éves koromtól, hogy amelyik céghez csak szeretnék, nyáron, mikor sulinak vége van, elküld diákmunkásként 4-6-8 órában, ahogy én kitalálom, dolgozni. Nyilván éltem is vele, de első reakcióm az volt természetesen, hogy nagyon gyorsan leadtam az igényeimet a számtalan mindenféle tárgyi jellegű hülyeségből, amikről korábban totál meg voltam győződve, hogy a megvásárlásuk nélkül nem tudok létezni :D Gyakorlatiasabban: ha napi 6-8 órán keresztül szaros szennyvízstrangokat bontasz ki az épületgépész cég melósaival a helyi buszpályaudvar renovációs projektjén, akkor kissé leértékelődik az új bringa az ember fejében, és felértékelődik a megkeresett minimálbér alatti lóvé. De megmaradt bennem pl. a helyi állatkert bejáratának a felújítása is, ott pl. életem első munkahelyi balesetét láttam, meg talán először középkorú férfit zokogni, hogy hogyan fogja fenntartani a családját amíg gipszben lesz (aztán szerencsére vhogy megúszta a törést és csak pár napra esett ki ha jól emlékszem)

    Nemtom, hogy ez jó vagy rossz irányvonal volt-e, én már nem biztos, hogy így csinálnám, ha lenne saját gyerekem, de tény az, hogy 14 éves korom óta megértem, és tudom kezelni a pénzem. Anno a devizahitelek "erőltetésénél" is elég hamar átláttam a lehetséges buktatókat, ami ismerjük, hogy mennyi családot megszopatott, és szépen felvettem forintalapon a családi házra a vételár felét.

Új hozzászólás Aktív témák