Új hozzászólás Aktív témák

  • Dhampir

    félisten

    Valentin-nap a Zónában

    Két stalker merészkedett a Zóna feneketlennek tűnő bendőjébe.

    Az egyik ember már tapasztalt vén rókának számított és Kosztyának ismerte a zatoni Megfeneklett Hajó brigádja.
    A másik kereső egy elárvult újonc volt, akit idetévesztett a kimondhatatlan lehetőségek csábító tárházának sokféle regéje.

    Talán még ők sem hitték azt, hogy színes kalandjaik sorában az utolsó fejezet nyílt meg számukra ezen a sorsdöntő napon.
    Valentin napja korszakunk illatos és színes ünnepe, amikor ki-ki a maga szívbéli választottjának nyújtja át szerelmi ajándékát, avagy csupán kedveskedni akar egy általa felmagasztalt kedves személynek.

    Már végletesen benne jártak Csernobil árnyainak útvesztőjében, amikor Kosztya hirtelen kilépett, elrohant és eltűnt a távolban a lilásan derengő súlyos betontömbök egyik alagútjának barlangjában.

    Igor még heves vérmérsékletű, tipikusan forradalmár alkatú fiatalember volt. Rövid tépelődést követően bajtársa után iramodott.

    – Ne menj tovább fiú – susogta egy fuvallatból kiszüremlő és ide-oda hullámozva zöngicsélő, gyöngén felfröccsenő hangfoszlány. Mintha rég elhalt édesanyjának óvó, öregesen reszkető kezei nyúltak volna ki a sötétség temetőjéből.

    Már későn tűnt elő ez az intelem minden tekintetben. A figyelmeztetés erőtlenül enyészett el a hirtelenül leereszkedő alkonyatban megnyúló testes árnyak között.

    Az ifjú stalkert elnyelte az élőlények testét felzabáló sugárzó köd folyton falást követelő, mohón gőzölgő párája.

    Már Igor is elérte a fantasztikus mítoszokban elregélt Erőmű irdatlan épülettömbjét.

    A kazamaták kibogozhatatlan, egyformának ható útveszejtő labirintusa egyszer csak véget ért...
    Közel és mégis nagyon messzi oly szilárdan és megkövülten, fénylőn megtorpanva álltak ott a stalkerek a fenséges Monolit ködbe vesző, tükörsimára csiszolt roppant fője alatt, mintha eloxálásban megfürösztött titánból lettek volna megalkotva.

    És örökkön örökké tartóan, csak a világ eme elzárt zugának homályába fúródó konok és csodálkozó tekintetük szúrta át a sugárzó tér cikázó részecskéinek izzó táncában villódzó atmoszféráját. Ólomsúlytól elnehezült fáradt szemhéjuk még utolsó erejük megfeszítésével nyíltak tágasságra.

    Szemeiknek esthajnalcsillagként felparázsló sugaracskája olyan csodás távokba révedezett el, amelyek egyes-egyedül csakis őelőttük tárhatták fel kápráztató, mesés és végzetes titkaikat.

    Igor még utolszor belekapaszkodott sétálómagnója fülhallgatójának megfeslett, kiszálkásodott zsinórjába, majd puhára váló, elernyedő keze véglegesen lehanyatlott és reszkető ajkainak elnémuló, érthetetlen mormogásával kántálva csatlakozott a nagy kör immáron ővele is megbővült csapatához.

    Az Égtájak Hőseinek internacionális, szervezetlen stalker csoportja végtelen áhítattal és gyönyörtől eltelve érte el megkövesülő biológiai testei utolsó másodperceinek létezését, miközben a dermedő tagok előtt révetegen sejlett föl a Monolit sziréndalának csalafinta és halálos ajándéka, majd zuhant vissza örök álmuk ködének drapériájába burkolva az elérhetetlen messziségekből kiragyogó, időtlen kárhozatba rántó csábos, hamiskás lény pompázatos figurája.

    És egy fülbemászó dallam tovább áradt szét a puritán csarnok tisztátalan zugaiban visszhangozván, epekedve várva következő, betévedő áldozatait.

    Független szám:

    MOLLY - Полуголые

Új hozzászólás Aktív témák