argc, argv:
Vegyük azt, hogy a main függvényednek így néz ki a fejléce:
int main(int argc, char *argv[])
{
/* blabla */
}
Itt az argc azt határozza meg, hány paramétered van+1. Azért +1, mert ebben a számban benne van magának a futtatandó programodnak a neve is (pl. akarmi.exe a futtatandó fájlod; de NEM maga a programnév, mint string van benne, hanem csak plusz egy "paraméter").
Az argv pedig sztringre mutató mutatók tömbje, azért char * argv[] (ez ekvivalens ezzel: char **argv); ez megmondja, hány string szerepel a parancssorban. A 0. index maga a program neve (a korábban említett akarmi.exe), mint string, az 1. index (és az azt követő indexek) pedig az(ok), ami(ke)t a fájl neve mögé írtál: akarmi.exe parameter1 (parameter2 parameter3...)
Eszerint ellenőrizgethetsz: pl. azt is csekkolhatod ilyen módon, hogy a program neve után pontosan annyi paramétert adtak-e meg, mint amennyit elvártál, és/vagy a paraméter(ek) neve megegyezik-e valamilyen értékkel, amitől függően hajtasz végre mondjuk egy műveletet, stb...
A Te esetedben ("min és max érték között kikeresi és listázza a primszámokat") pl. így hívod meg a programot a parancssorból:
akarmi.exe 10 50
Még az elején include-old az stdlib-et, és akkor átalakíthatod a paraméterként kapott sztringet egész számmá az atoi függvénnyel:
#include <stdlib.h>
Végezz egy ellenőrzést, hogy a paraméterek száma nem kisebb-e a szükségesnél (kell a min és a max is):
if(argc<3)
/* hibaüzenetek, kilépés hibával */;
A korábban int-ként deklarált min és max változóknak pedig add át a megfelelő értékeket:
min = atoi(argv[1]);
max = atoi(argv[2]);
Ezt követően pedig végezd el a prímtesztelést.
Összefoglalva (a konkrét kiegészítés már a Te dolgod):
#include <stdio.h>
#include <stdlib.h>
int main(int argc, char *argv[])
{
int min, max;
if(argc<3)
/* hibaüzenetek, kilépés hibával */;
min = atoi(argv[1]);
max = atoi(argv[2]);
/* ide jöhet a prímtesztelés */
}
Fototrend
