Új hozzászólás Aktív témák

• #9792 Peak addikt

  Új Válasz 2012-05-17 10:11:56 #9792

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Peak

  addikt

  Andorra fórumtárssal beszélgettünk pár dologról, és az jutott eszembe, hogy - ha ez nem jelent problémát és nem nagyon offtopik természetesen, akkor - esetleg pár mondatban elmesélhetnénk, hogy miként is fertőzött meg a HiFizés szeretete minket.
  Ha nagyon gáz lenne, akkor töröljetek nyugodtan, semmi sértődés.

  "Ó én ennél fiatalabb "vénfasz" vagyok. Az én első igazi zenei élményem akkor 1993-ban volt, mikor 16 évesen a nyári munkában programozással keresett pénzemet egy az egyben a CD lejátszóba toltam, aztán a deck-be, mert teljesen elvarázsolt az egyik szomszédnál a CD hangja. Akkor videoton erősítőt használtunk rendes fa hangdobozokkal 2 db 8cm-es szélessávú membránnal, nem nagyon voltunk eleresztve anyagilag. Apám ki is borult, hogy a kicsi fia milyen faszságra költötte a pénzét.
  Volt Unitra hangfalunk, orosz gyrátmányú massziv lemezjátszó szintén komoly fadobozos hangfalakkal, amelyek igazából igy belegondolva egész jól szóltak.
  13-14 évesen ismerkedtem meg először a komolyzenével, mikor iskola után d.u. otthon rábukkantam a Kossuth Rádióra, meg még volt pár komolyzenei adó, egy borzalmas nagy és ronda orosz fejhallgatóval hallgattam őket a fotelban, olvasgatva.
  Szerintem ekkor kezdett mocorogni bennem a jóminőségű zenére való igény.

  Anyám munkatársának férje volt elborult elektroműszerész és hifista, nála kezdtem el ismerkedni az eszközökkel, a technológiákkal, szabványokkal, stb.
  Nála hallottam nagyon sok féle rendszert, a mai napig rá van kattanva pl. a deckekre, gyűjti őket.

  Szóval aztán 15 évesen bekerültem a programozó suliba, és volt ott egynéhány borultabb srác, egyik konkrétan Pink Floyd és egyéb alternativ fanatikus volt, nála hallottam elsőnek pl. a Dark Side of the Moon c. albumot egy kétkazettás minimagnón, amely borzalmas élmény volt, és NEM a zene miatt...
  Akkor értettem meg, hogy a zene szeretete nem áll meg ott, hogy csak úgy szeretjük azt, meg ismerjük az előadókat meg a számcimeket. (innen jött aztán a CDre való igény)

  Eközben kaptam egy Elekta "mjúzikcentert", ilyen minden egybe borzalmat lemezjátszóval a tetején, 2x10W erősítővel, erre voltak kötve az általam legjobbnak tartott batár fa hangdobozok 2 db 10 centis szélessugárzó membránnal.
  Miután megvettem a CD lejátszót és kölcsön lemezeket hallgattam ennek a centernek a segitségével, mert volt lehetőség direkt csatlakozásra sztereo RCA-n.

  Aztán apámék nyáron elhúztak balatonra 1 hétre, és hagyott otthon kajára pénzt. Kb. igy kifillérezve. Na már most ahogy kiléptek az ajtón, egy óra múlva a legközelebbi zeneboltban voltam, hogy megszerezzem életem első SAJÁT CDlemezeit.

  - Vangelis - Blade Runner OST
  - George Michael - Five Live
  - Technotronic - Pump up the jam ( a mai napig nem értem ezt minek vettem meg de hát akkor ez nagy királyság volt )
  Természetesen ezek után a nagymamámnál és anyámnál koldultam a kaját, mert egy az egyben elvertem CD a lemezekre teljes heti kajapénzt egy órán belül.

  Az első komoly élményem ez a Vangelis lemez volt.
  Teljesen sötétben hallgattam végig a szobámban az ágyamon fekve, a két hangszórót széttoltam a szoba két végébe hisz fogalmam sem volt akkor még a jó hallgatói poziciókról, és hangosan, hogy mindent halljak.
  Nos akkor lettem szerintem kicsit több, mint zeneszerető ember. Olyan élmény volt, olyan meghatározó pontja az életemnek, amire a mai napig tisztán emlékszem.
  Innen nem volt megállás, Pink Floyd összes CDjét elkértem, kikölcsönöztem, minden zsebpénzemet Chrome és Metal szalagokra költöttem, és toltam rájuk a CDket Dolby C-vel a HX Pro-s deckkel. Amig a többi kispöcs a suli büféjében tolták a csokit, kekszet, kólát, addig én csorgattam a nyálam, de egyben örültem is, hogy nekem milyen komoly hobbim van.

  Szóval én így indultam el ezen a rögös úton..."

Új hozzászólás Aktív témák