Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Qtya123

    őstag

    válasz tototos #41159 üzenetére

    Dolgoztam olyan irodás munkakörben, ahol bejöttek olyan irodán kívüli tevékenységek, hogy bőven túlcsúsztunk a napi 8 órás munkaidőn. Ott is az volt, hogy lecsúsztatás, nem pedig kifizetés.
    Igen ám, de ez egy olyan jellegű munkakör volt, hogy mindenkinek volt saját feladata, ami állt akkor, ha nem voltál bent, nem csinálta meg más, a te neved alatt futott. És mivel alapban sok munka volt, elcsúszásokkal, határidőkkel, így a legtöbb ember nem csúsztatta le soha a túlórát, mert akkor meg nem haladt volna a saját dolgaival. Volt aki 80-90 óra túlórát hagyott bent így.... Néhányan lecsúsztattuk az utolsó másodpercet is, persze csúszott a munka, de senki nem nyávogott érte (túlzottan). Szimplán az egész az emberek lelkiismeretességére volt kihegyezve, hogy úgysem csúsztatja le, mert lelkiismeretes a munkájára.

Új hozzászólás Aktív témák