2. Fórumok
  3. PROHARDVER! interaktív
  4. Mizujs?
  5. (téma lezárva)

Aktív témák

  • #4 Parci HÁZIGAZDA guest #3
    #4
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Parci

    HÁZIGAZDA

    LOGOUT blog

    válasz guest #3 üzenetére

    OK, szóltam keopsznak, ki fogja tenni. Köszi.

  • #3 guest veterán
    #3
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    guest

    veterán

    Ha gondoljátok, egész nyugodtan kitehetitek. Egy olvasó így látja. Vagy kb. így..

  • #2 Parci HÁZIGAZDA guest #1
    #2
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Parci

    HÁZIGAZDA

    LOGOUT blog

    válasz guest #1 üzenetére

    Szeretnéd, ha a gondolataid cikk formában is megjelennének? Hátha elgondolkodik rajta pár ember :) (minimum kettőről tudok, aki már így is megtette, persze :D).

  • #1 guest veterán
    #1
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    guest

    veterán

    "What? A wonderful world?.."

    (ad hoc kiáltvány az olvasóhoz)

    Olvasom, hogy micsoda egy világban élünk. (a dolog kifejtése ugyan elmarad, a gondolatmenet megreked egy jófajta közhelynél..) Mert ugye rettenetes ami itt van, az értékek sorra vesznek el, mint szüzességek a balaton parton, és hát lassan nincs mit tenni, marad a sötét és a még sötétebb tónus, meg a csüggedés, meg ilyesféle izék. A fogyasztásnak, mint olyannak eleddig csak nyugaton kóborló hordái többé már nem szoríthatók ki határainkon túlra, itt galoppoznak minden nap a Nagykörúton, és teszik ezt több mint tíz éve, hogy a macska rúgja meg..

    Képzeljük el a következőt. Gondtalan grasszálunk át a Margit-hídon, amikor is szembejön velünk valaki. Ez ugye bárkivel-bármikor megeshet.. Szembejön, ránk köszön, és valami régi ismeretséget erőltet, mondjuk azt tudakolja ezerrel, nem mi vagyunk-e az, aki anno háromszor bukott az Alsóerdősorban környezetismeretből, és akivel ő ebből kétszer együtt pótvizsgázott? Ha jámbor lelkek vagyunk, megeshet, hogy nem hajtjuk el rögtön a vérbe, hanem megpróbáljuk felidézni az együtt pótvizsgázás élményét, továbbá a szombat reggeli habos kakaót, a sok majálist, és az oroszlánfókákat az állatkertből; ifjúságunk pazar kellékeit. És bár annak az esélye, hogy jámbor lelkek vagyunk, meglehetőst csekély, mégis, ha az illető valami egész szimpatikus ábrázattal hozza a baromságait, a beszélgetésből bármi lehet. De ehhez fontos a kellő szimpatikusság rögvest látszódó varázsa, mert anélkül jön a vér, meg a hajtás..

    Mindezt csak azért, mert amikor olyasmit raknak elénk, ami ilyen "szar ez a világ"-szerű konstatátumokkal nyit, hajlamosak vagyunk, a vérre meg a hajtásra kattanni kapásból, és az illetőt egész az Alsőerdősorig zavarni, úgy szimbolikusan, amúgy meg egyszerűen nem továbbolvasni a verbális mannát. Persze, ha mégis erőt veszünk magunkon, és eljutunk a végső pontig, akkor beleférhet, hogy a szerző nem épp világrendítő gondolatmenetét immár végérvényesen magunkba szívtuk, hogy aztán gondoktól duzzadó hólyaggal kapásból a WC-felé nyissunk egy laza sprintet.

    Kicsit egyszerűsítve az egészet: amikor azt olvasom, hogy "hű de gáz ez a mostani kor", akkor csak tárok szét kart, meg hümmögök egy picit, mert ez így kevés, mint örömlánynak az esti gamez.. Újabban ugyan mindenki azt csinál, amire épp futja a zsoldjából, mert ugye bármit megvehetsz kilóra; többek közt azt a tudatot is, hogy bármit megvehetsz kilóra, csak hát ez már megint nem ilyen szimpla.

    Ha zavar, hogy amikor kinyitod a tévét, ömlik rád a Domestosban úszó intimbetét, meg a Glóbusz mustáros Soproni Ászok, és amíg az egyik csak kísértésbe visz, addig a másik a detoxikálóba, akkor ne nyisd ki. Mi a francér' különben is? Gondolod, hogy egy politikai és persze gazdasági érdekektől nyirkos katódsugárcsőtől bármi megváltozik? Az egész arról szól, hogy magába szippantsa az időd, amit egyébként gondolkodással töltenél. Kisajátít a PC-d? Rakd az őt megillető helyre. Ne takard le a monitort csipke terítővel, és ne rakj rá virágcserepet, felejtsd el, hogy ez valami különleges. Ez csak jobb mint egy Remington, olcsóbb, mint egy Playboy, színesebb, mint egy napilap, és mozgalmasabb, mint a Deák-tér csúcsidőben, de semmi más. És mert ezek egyike sem arra termett, hogy az élettered legnagyszerűbb kelléke legyen, ne tedd azzá! Felejtsd el a házimozit, húzz inkább moziba, de felejtsd el a konzum-tömeggyilkosok és nagyszerű nyomozóik elfáradt közhelyeit is, vedd észre, hogy mennyire unalmas és kiszámítható ez a fajta borzongás. Ugyan a pop-corn elvonás tüneteit az első időkben nehéz lesz figyelmen kívül hagyni, de próbáld meg! Mert bár ők mind csak az idődet akarják, de másod amúgy se nagyon van..

    "Tartsd meg magadnak a napot!" A carpe diem itt kezdődik.

Aktív témák