Aktív témák

• #806 Thyb senior tag VoDaFoNe #802

  2006-02-02 16:47:42 #806

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Thyb

  senior tag

  válasz VoDaFoNe #802 üzenetére

  Na iit az öreg, hogy osztja az észt.
  No para, ha a lány tényleg jó barátnőd, akkor had vigye a fiut. Fiuk jönnek mennek, ha azigazi eljön, az ugy sem kezd el más lány után futkosni. Egy igazi jó barátot viszont sokkal nehezebb találni.
  Bár vannak csapások amik egy életen át kisérik az embert, nekem is volt egy ilyen. Engedelmeddel most elmesélném mások okulására: Hol volt, hol nem kb 14 éve történt. Én akkor értem haza a seregből, és mivel elsőként rukkoltam, a haverok még mind bent voltak. Legjobb haverom barátnője, nagyon kedves volt hozzám, de csupán barátság alakult ki. Hűséges volt a haveromhoz, akinek akkor még kb 1,5 -2 hónap volt hátra a leszereléshez. Haza nem is tudott jönni abban az időszakban, s elég távol szolgált, hogy tudták volna egymást látogatni, ezért megkért, hogy vigyázzak a barátnőjére. Haveri alapon együtt mentünk minden felé. Ismerettségi körünk azonos volt, igy ez nem okozott gondot. NAgyon jókat beszélgettünk, viccelődtünk, de a távolságot tartottuk.
  Ez igy ment egésszen addig amig a haver haza nem jött. Akkor elkezdtünk együtt szórakozni, de már a második este után, (ugy laktunk, hogy a dizsitől én laktam a legmesszebb, hozzám pár utcányira a lány, majd a dizsi és a lány között kb féluton a haverom) ballagtunk hazafelé és a lány elkezdett panaszkodni, hogy a haverom amióta hazajött nagyon szemét vele. Nagyon hideg, és nem tudja, hogy meddig birja ezt. Nekem a lány nagyon bejött, de a barátságom nagyon erős volt, és eszem ágában sem volt kikezdeni a lánnyal, holott utalt rá, hogy mennyivel rendesebb vagyok, és mennyivel jobban örülne, ha a haver is inkább ilyen lenne. Szal volt egy elég egyértelmű utalásarra, hogy szabad a pálya, és vegyem át a kezdeményezést, de mivel mindkettőjüket szerettem, becsültem és tiszteltem, igy nem akartam belebonyolódni, holott időközben amit éreztem a lány iránt talán már kicsit tul is ment a baráti érzelmeken.
  Igy próbáltam megnyugtatni, hogy biztos még a sereg miatt ilyen a haver és adjon neki + 1-2 hetet, biztos megváltozik majd.
  Rákövetkező héten megint dizsi, megyek a haverhoz, aki otthon van és öltözik. Kérdem tőle, hogy hol a lány, erre Ő:''Már nem volt az igazi a kapcsolat ezért kirugtam.''.
  A lány várt rá 14 hónapot, erre Ő 3 hét alatt kirugta. Majdnem megütöttem, de barátságunkra való tekintettel nem tettem meg, csak megkérdeztem tőle, hogy nem volt ez egy kicsit köcsög huzás? mire Ő csak vállat vont. Sebaj, igy legalább szabad a pálya gondoltam magamban, és elmentünk dizsibe. Ott a lány legjobb barátnője elmondta, hogy teljesen összetört és elment a tanyavilágba a nagyanyjához. 2 hónap mulva azt hallottam, hogy férjhez ment egy akárki ismeretlenhez.
  Néha amikor visszagondolok mint most is, akkor eltünődöm azon, hogy vajon mi mennyit ér. Mennyit ér egy barátság, egy szerelem, és mindezen ilyen távlatból buslakodni. Azóta megtanultam, hogy az ember ne tartsa vissza az érzéseit, hanem mondja meg azt amit érez. Legyen nyilt mégha esetleg ki is nevetik, mert ha nem teszi, akkor talán évtizedekig bánni fogja azt, hogy volt Ő és adott volt a másik személy s az alkalom, és csak szolidaritásból nem mondta ki azt amit érez.
  
  Szal ez az én sztorim. Okuljatok belőlle!

Aktív témák