Új hozzászólás Aktív témák

• #311 Gh0sT addikt

  Új Válasz 2005-05-30 15:50:46 #311

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Gh0sT

  addikt

                                        Majtényi Erik: Virágének
  
                                              Megyek utánad,
                                               jössz utánam,
                                             csupasz a vállad,
                                             csupasz a vállam,
                                               s akár a börre
                                                tapadó inget
                                               cipeljük pőre
                                               kétségeinket,
                                             meg azt a terhes,
                                             meg azt az áldott,
                                               azt a keserves
                                               bizonyosságot.
  
                                                      
                                           Szándékot szándék
                                                félve kerülget,
                                             karja tárt árnyék
                                            lopva feszül meg,
                                            szólsz botladozva,
                                              szólok dadogva,
                                           s legyűrnek félszeg,
                                              didergő félszek.
                                                      
                                                      
                                              Szempillád néha
                                             nyugtalan rebben,
                                               mint lüktetés a
                                              kötözött sebben,
                                            s szavunk a semmi
                                             rácsához koccan
                                                kétemeletnyi
                                             hüvős magosban.
                                                Valami lomha
                                                 időtelenség
                                              süketen kongja
                                              ideges csendjét,
                                            s ebből a csendből,
                                             ösztönünk börtön-
                                               odvából feltör,
                                              feltör dübörgőn
                                               az a parázsló,
                                              magát veszejtő,
                                            meg nem bocsátó,
                                              el nem eresztő,
                                              eszelős, fojtott
                                              kényszerűség,
                                              vérünkbe oltott
                                              védtelen hűség,
                                                az a sikoltó,
                                               láncokat oldó,
                                              borzongó óhaj,
                                            sunyi, kegyetlen,
                                              emberi szóval
                                              nevezhetetlen,
                                             amitől félsz, és
                                               amitől félek,
                                             amiért élsz, és
                                               amiért élek.
  

Új hozzászólás Aktív témák