Új hozzászólás Aktív témák

• #10037 fateless veterán kenwood #10036

  Új Válasz 2015-09-09 07:53:21 #10037

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  fateless

  veterán

  válasz kenwood #10036 üzenetére

  Messzire mehetünk ezzel... 4 évig éltem Pesten, és megdöbbenve vettem észre, hogy a szolgáltatásokon kívül a termékek olcsóbban a fővárosban. Pl a Tesco is két árat használ, de a zöldség-gyümölcstől kezdve a péksüteményekig olcsóbb volt minden. Amikor másoddiploma miatt hétvégente suliba jártam Pestre, mindig ott vásároltam be, mert még a zsemle és a mosószer is olcsóbb volt a boltokban.

  A fizetések között viszont drasztikus különbségek vannak. Egy ugyanolyan lakás megvásárlásához átlagosan 8 évnyi fizetés szükséges Budapesten, míg 11 évnyi Veszprémben. Barátomék leköltöztek Pécsre a férj munkája miatt. A feleség vegyészmérnök. Beadta sok helyre Pécsett és környékén az önéletrajzát fizetésmegjelöléssel (korábbi fizetése -10% összeggel). Sehonnan nem hívták vissza hónapokig, míg végül egy cégtől keresték. Elbeszélgettek vele, minden megfelelt, már csak a fizetés következett. Megkérdezték, mennyire gondolta komolyan a megjelölt összeget. Elmondta, hogy a korábbi alá lőtte be az összeget, de már attól is hajlandó lenne kicsit eltérni. Erre elmondta a HR-es, hogy a cégvezető keresete nincs annyi, mint amit megjelölt, így drasztikusan lejjebb kellene adnia.
  Másik barátom úgyszintén Bp-ről költözött le a Balaton mellé. Gondolta, itt is talál jó állást. Most újra Pesten keres munkát és inkább ingázáson gondolkodik, mert az eddigi millió feletti fizetés helyett 400.000-es ajánlatokat kapott.
  Rengeteg ilyen példát tudnék hozni, de felesleges, mert nem gondolom azt, hogy a fővárosban kolbászból van a kerítés, de éltem Győrben is, Pesten is több évet, és ha nem tudnám, hogy most Pápán van a helyem, akkor anyagi megfontolásból biztosan nem laknék ilyen vagy hasonló kisvárosban, hanem a fent említett - vagy néhány más - városba költöznék, mert jelentős különbségek vannak a megélhetési lehetőségek között az ingatlanárak különbsége mellett is.

  A főbb mondanivaló pedig remélem, hogy számodra sem az, hogy legyen mindenki diplomás főnök, hiszen erről szó sem volt. Sokkal inkább arról van szó, hogy akiknek segíteni próbálunk, azok közül sokan elmennek dolgozni reggel 5-kor (vagy délután egykor, este kilenckor), hazaérnek délután háromkor (értelemszerűen műszak szerint este 11-kor, reggel hétkor), elvégzik a házimunkát, foglalkoznak a gyerekkel/gyerekekkel, valamennyit pihennek is, de az életben semmi előrelépési lehetőségük nincsen. Ha valami bekrepál - pl csőtörés, tönkrement kazán - az évekre szóló problémát vetít előre. A gyerekek ha tizenegypár évesen kapnak egy 2000Ft-os feltöltőkártyás telefont a nagyáruház polcáról, már úgy érzik, bekapcsolódtak a digitális korszakba, de nagy nélkülözésben nőnek fel. Ők a kínai boltok fő vásárlói, akikre gyakran mondják a tehetősebbek itt is, hogy miért vesznek ilyen bóvlit, hiszen úgyis tönkremegy fél év alatt (bár a gyerek fél év alatt ki is növi, meg aztán nincs is pénze arra, hogy 3000-nél többet költsön cipőre).
  Mindegy, hosszan írhatnám, nem célom mindent leírni, hiszen nem is lehet.
  Ami számomra a megdöbbentő és roppant pozitív, hogy ezen emberek tömegei (legyen az budapesti vagy kisvárosi) még talál erőt ahhoz, hogy másnap felkeljen és elmenjen dolgozni. Sőt, még adni is tud szeretetet mások felé. Valóban csak csodálni tudom az ilyen embereket és ahogy tudom, segíteni, mert nem semmi, amit letesznek az asztalra.

  Csak egy dolog a záró gondolatodra: olyan főnök vagyok, aki előbb megfogja a munkaeszközt és dolgozik, lesz mocskos, mint sok dolgozónk (amikor ott vagyok, mindig megmutatom, mit kell csinálni, nem pedig elmondom), viszont megtanultam, hogy ez olyan példát ad nekik is, hogy ők is tudnak másokat motiválni. Ezt viszont sajnos nem tanítják a főiskolákon, egyetemeken, ezt leginkább a családban lehet megtanulni - gyakran pont olyan családban, ahol a fent említett módon is készek tovább küzdeni. Ezért is vagyok büszke a "földet túró paraszt" nagyszüleimre, mert a nyaraimat gyerekként náluk töltöttem, és tőlük tanultam el a küzdeni akarást - de még mindig úgy érzem, távol vagyok tőlük és sokat kell fejlődnöm ahhoz, hogy méltó lehessek hozzájuk.

  "A HELYESEN alkalmazott bölcsesség a hasznos" Prédikátor könyve 10:10

Új hozzászólás Aktív témák