Új hozzászólás Aktív témák

• #10583 kymco veterán euchi #10582

  Új Válasz 2010-09-02 15:12:01 #10583

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  kymco

  veterán

  válasz euchi #10582 üzenetére

  Egy pár dolgot keversz akkor, mikor Isten céljairól és a megvalósult dolgokról írsz. Egyrészt van egy időrendiség. Nem azért ültetünk diófát, hogy a következő évben ebből legyen a diótorta. Korábban írtam, hogy én is voltam ateista. Akkor ezt az érvet, amit írtál én is el tudtam és akartam volna mondani. Ma más a helyzet...
  De ez nem a hátradőlésről szól. Anno Sámuelnek is válaszolnia kellet az Úr hívó szavára, és 17 éve nekem is. Volt egy minősített idő az életemben, mikor megértettem, hogy a döntésem Istentől elfordít, vagy odafordít. A döntés az enyém volt. Ezen múlt Istenhez való viszonyom. Én igent mondtam az Úrnak, de mondhattam volna nemet is , és halogathattam volna a döntést. Izrael népe anno ott állt a kánaáni földek határánál és hallgatta a kiküldött kémek jelentéseit. Minden Istent igazolta. Gazdag, termékeny területek, csak épp katonailag potens nép lakott rajta. A nép két döntést hozhatott: bemegy az ígéret földjére, Istenre bízva magát, vagy nem. Isten megígérte, hogy a néppel lesz, és elfoglalhatják a földet, de a nép nem mert belépni a földre. Szabad döntése volt, és ennek lett a következménye a 40 évi vándorlás.
  Hasonló válaszúton voltam 16 éve, mikor ez az ige engem is elért. Nekem is döntenem kellett, és rábíznom magam Isten ígéretére. A történetet elolvasva én igent mondtam Istennek, és vállaltam az "őslakosokkal a harcot". És most innen beszélek, a "kánaán földjéről".

  Isten képes a búvópatakként fojtogató múlttól szabadulást adni (jó kis képzavar )

  Döntéseim nem függetlenek Istentől, mint ahogy az iránytűvel rendelkező utazó mozgása sem független az iránytűtől. Isten irányt mutat, tehát ehhez tudom viszonyítani a döntéseimet, tudok mérlegelni. De sajnos arról is van tapasztalatom, hogy képes vagyok "szembe menni" az iránnyal. De ezt most nem részletezném, mert nem ilyen egyszerű a dolog.
  És én örülök, hogy nem vagyok független, ezért hívnak kereszténynek, Krisztus követőnek. Az Isten az Atyám, és ahogy a gyermekem és én függésben vagyunk, hasonlóan nem vagyok független az Atyától.
  A képességeimet, Istentől kaptam, a múltamat Isten áldássá tudja formálni, Isten helyezett arra a helyre, ahol élek, dolgozok, szolgálok. Ezerrel függök ezektől. De megtehetném, hogy nem veszek tudomást Istenről, lehet így élni, de én nem akarok! Én hozzá akarok tartozni! Ez a saját döntésem volt és nem bántam meg!

  A madarat is meghatározza a gravitáció, az aerodinamika, a testi szükségletei, ösztönei, de mikor szállni látod az égen őket mégis a szabadságra asszociálsz. Nos én is így élek én is meghatározva, erőtérbe helyezve, de Isten szeretetének szabadságában. Te sem vagy szabadabb nálam, max nincsenek feltárva mind a tőled független erővonalak, ami mentén éled az életed.

  17 éve élek Isten erőterében. Nem csalódtam benne. Sok mindent megéltem már ebben a majd két évtizedben. Sok mindent tanultam, de egyet különösképpen, nem kell aggódnom, hogy elbukom. Isten nem terhel túl, és ha mégse bírjuk felsegít, ha az sem megy, akkor visz. Alapvetően nem az elvárások határozzák meg a Vele való kapcsolatomat, hanem az Ő feltétel nélküli szeretete. Nekem nem kell tepernem, hogy megfeleljek Neki. Számra már akkor is értékes és fontos voltam, mikor még kiröhögtem a keresztény embereket.

Új hozzászólás Aktív témák