Új hozzászólás Aktív témák

• #24718 Fritz Teufel addikt

  Új Válasz 2014-03-22 10:10:38 #24718

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Fritz Teufel

  addikt

  Linux telepítését mindig szabad partícióra kell indítani. Én elkövettem azt a hibát, hogy a C: meghajtót szántam az Ubuntunak és össze is borította nekem a partíciós táblát (a Windows nem kellett, azt akartam kiváltani). A két másik Windows meghajtómat egybe vette, és hiába láttam foglaltnak (látszódtak az adatok vagyis, hogy mennyire foglalt a meghajtó) hozzá férni már nem lehetett.

  Ma már így csinálnám: a C: meghajtóból lecsípnék 10-15GiB-et a Windows partíciókezelőjével és csak utána indítanám az Ubuntu Windows mellé telepítését. Ha nem kellene a Windows, akkor pedig a 'Más' opciót választanám és a partíció kezelőben a particionálatlan területre indítanám a telepítést és tenném a '/'-et valamint a boot-ot. Aztán amint felment az Ubuntu, a gParteddel megszüntetném a C: meghajtót és ide terjeszteném ki az Ubuntu meghajtóját egyrészt, másrészt meg a Windows partíciót terjeszteném ki szintén erre a területre. Az NTFS partíció automatikus felcsatolása bootoláskor, picit sem macerás, tudok benne segíteni.
  A Swap érdekes kérdés: amikor utoljára használtam Linuxot, akkor még az ökölszabály a fizikai memória kétszerese volt (10-12 évvel ezelőtt). Ma már vagy nem szükséges, vagy ha memóriaigényes alkalmazást kívánunk a későbbiekben futtatni, akkor a fizikai memóriával megegyező (bár 4GiB-nél többet szerintem akkor is értelmetlen adni) területet kell választani.

  Én így csinálnám, talán nem írtam túl nagy marhaságokat.

Új hozzászólás Aktív témák