Új hozzászólás Aktív témák

  • localhost

    Közösségépítő

    Mai napon!
    Zárás után, pénztárgép lezárva és gépek kikapcsolva, berongyol a még nyitott ajtón a géppel apukakisfia, hogy itt vette tavaly a gépet és hogy már január óta szaraxik neki, behozta javításra.

    HALKAN megemlítettem, hogy nem tudok már vele foglalkozni, mert MÁR zárva vagyunk, nem leszünk, hanem már vagyunk!

    De hogy ő olyan messziről jött és kézben hozta idáig a gépet, vegyem át! - kérlelt.

    Először azt javasoltam neki, hogy üljön ki elénk a lépcsőre és várjon meg engem holnap reggel, ha már semmiképpen nem szeretné visszavinni a gépet haza.

    Ekkor könyörgőre fogta!
    Hogy én legyek tekintettel rá, meg hogy már milyen régen rosszalkodik a gépe, meg hogy milyen messziről hozta, és hogy Aputól biztos kikapok, ha hazaviszem a gépet, mert apám azt mondta hogy induljak el időben de én még nyomtam a gémet, és ha most hazaviszem, biztos lenyakaz...
    Ekkor már a kezemmel bekapcsoltam vissza a gépet, hogy munkalapot vegyek fel.

    Ultimátumot hirdettem: ha most azonnal elhallgat és nem rinyál tovább, átveszem, de hogy csak én legyek tekintettel rá, ám Ő nincs tekintettel arra, hogy engem meg vár otthon a családom [és a nagybeteg feleségem] és emiatt én (órámra tekintek) mintegy 20 perccel később érek haza.

    Elhallgatott. Átvettem. Happy end.

    20 perccel később értem haza.

    [Ma ismét jót cselekedtem]

Új hozzászólás Aktív témák