Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Ijk

    nagyúr

    válasz FollowTheORI #74228 üzenetére

    Én mondjuk elcserélném a 4 éves edzésmúltam egy könnyen szocializálódó személyiségre. Minden erőmmel fejlesztem magam ezen a téren is, de ami másnak kikapcsolódás, szórakozás az nekem munka. Elbaszott családban nőttem fel és most tudatosul igazán bennem hogy mennyire megszívtam emiatt és eddig nem ismertem fel a probléma súlyát. Van 2 közeli barátom, néhány "haver" és a hozzájuk társuló társaság ami nem az én világom, tehát nem vagyok azért teljesen egyedül.
    De muszáj bővíteni a szociális terem, mert kezdek ebbe belefulladni. És bizony nem könnyű egyedül nekivágni, akár napközben akár hétvégén az éjszakába. Igyekszem lazán beszélgetéseket kezdeményezni, vegyes tapasztalatokkal. Egyrészt baromi passzívak az emberek, olyan még nem volt hogy hozzám jött oda valaki, vagy hozzámszóltak volna. Mindig én kezdeményezek és ha két-három kérdés/mondat után látom hogy nem jött meg a kedve az ismerkedéshez akkor megyek tovább. Az elmúlt hónapban kezdtem bele ebbe a témába, és 10-ből 1 ember az aki egyáltalán kérdez valamit, hajlandó felvenni a párbeszédet. A legtöbben baráti körben vannak, ami szinte megbonthatatlannak tűnik. 10-ből 9 tehát kudarc, mégis menni kell tovább és csinálni.
    A magabiztosságom általában 4-5 kudarcba fulladt próbálkozásig tart ki, amíg nem kell megjátszanom a határozottságot és a "laza" állapotot, utána viszont feszültebbé válok fokozatosan és lezárom az adott napi próbálkozáskat.

    Itt most nem a csajozásról beszélek, hanem magáról a szocializálódásról. Soha nem csajoztam, valahogy beszélgetéssel jött magától kényelmesen. De a baráti társaságomra már jó ideje nem számíthatok ezen a téren.

Új hozzászólás Aktív témák