Új hozzászólás Aktív témák

  • norbert1998

    nagyúr

    válasz bacus #155330 üzenetére

    De miért lenne ez szomorú? Vagyunk így is bőven qrvasokan ezen a bolgyón, már rég elavult a túlélési ösztön, miszerint szaporodni szaporodni szaporodni. Párszáz éve még volt értelme, például a pestis idején - után, amikor a bolygó lakosságának a kétharmada elhunyt pár év alatt. De most hússzor annyian vagyunk, ha jól tippelek. Rég nem a fajfenntartásról szól a gyerekvállalás, épp ezért nem is lehet kötelessége és felelőssége senkinek, hogy ő akkor most márpedig szaporodjon kell. Ma már csak egy hobbi, egy projekt, ami valakinek a hivatása és életcélja - nagyon, nagyon sok embernek, de meg kell érteni, hogy sok embernek viszont egyáltalán nem az és magasról tesz az egészre.

    Lehet, hogy dupla ennyi idősen is tök jól érzi magát egyedül vagy egy párkapcsolatban is akár. Több ismerősöm is van bőven középkorban vagy afelett, akár nyugdíjban is, akinek nincs gyereke és boldog- sőt, a nyugdíjas illető bőven letagadhatna 15 évet. Nem mondom, hogy a gyerekek nélküli stresszmentes élet, de szerintem a gyerekek nélküli stresszmentes élet :) Merugyebár az első 12 évben a gyerek életcélja, hogy minden szartól megsérüljön, megbetegedjen vagy meghaljon, és szét kell aggódni magad. Utána szinte a kirepülésig végig ő "a Jani", aki mindent jobban tud, aztán meg már jobb esetben nem a te felelősséged, de rövid szünet után hoznia kellene az unokákat, és kezdődik előlről, csak nem 25 éves vagy, hanem 50.

    A fenti szösszenetet szintén 27 éves hozzászólóként írom. Nekem sincs gyerek, tervben van, de nem tartom egzisztenciális kérdésnek. Ha lesz lesz, ha nem lesz, nem lesz. De ha lesz, akkor az úgy lesz, hogy minden körülmény megfelelő legyen - pl. házasságon belül történjen, ne egy panelba beleszülve, megalapozott kapcsolati és egészségügyi állapot mellett.

Új hozzászólás Aktív témák