Aktív témák

• .volkovy. tag

  #2483

  #2481 BlacKSouL

  2007-02-14 19:50:48

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  .volkovy.

  tag

  #2481 BlacKSouL

  #2481 BlacKSouL

  Már régebben is írtam, hogy például kettőnk közül nekem lenne több okom depressziósnak lenni. Persze ez nyilván téged nem dob fel, csak megjegyzem, hogy nagymamámnak van ilyen hozzáállása, mint most neked, de ő már 80 éves. Ez van akinél gyakran előfordul, és minél inkább azt hiszi, hogy tenni akar ellene, annál inkább belelovallja magát. Mert ha én most azt mondom, hogy hallgass pörgős, vidám zenéket, nézegess poénos videókat, próbálj meg nem arra gondolni hogy milyen szar is neked, akkor arra legyinteni fogsz, hogy úgysem értem, meg hogy ezen nem tudsz változtatni. Pedig más nem fog tudni az biztos. És az sem baj, ha néha rátör ilyen az emberre, mert mindenkivel előfordul, csak akkor van gond, ha az élete nagy részét így éli meg. És pont tegnap beszéltem anyukámmal nagymamámról, hogy vajon miért 195/110 nagymamám vérnyomása, aki falun, egészséges környezetben él, nem dohányzik, nem iszik, 60 kiló, egész életében mozgott, jött-ment, bár már volt egy infarktusa. És mivel egyéb szervi hajlamosító tényezője nincs, egyetlen egy oka maradt, a stressz!!! Állandóan görcsöl, idegeskedik, szenved, kínlódik, magára veszi a világ nagy bajait, jól belebetegszik, felszáll a vérnyomása, begörcsöl az epéje, és kész a baj. És miért? Mert egyszerűen nem tudja magát elengedni, jól érezni, nem törődni semmivel, főleg azzal nem, amin nem tud változtatni, vagy segíteni. Nekem gimnázium 4.-ben volt nyombélfekélyem! Kiváltó ok: idegeskedés, stressz miatti gyomorsavtúltengés. Aztán megváltoztam. Sok mindent leszartam, nem idegeskedtem, amit meg tudtam oldani megoldottam, amit meg nem, azzal egy percig sem foglalkoztam tovább. Látom magam akkor és most. Nem mondom hogy ezerszer jobb helyzetben vagyok, de hogy 100-ad annyit sem görcsölök, mint akkor, az fix. És vannak nekem is rossz napjaim, de amint azt az OT postjaimon is látni, egy-egy ''nemfogokírni mert nekem most szar'' postom után igen rövid idő után helyreáll a lelki békém, és ez leginkább csaak saját magamon múlik. Mert a legtöbbet mindenki saját magáért teheti. Lelki téren legalábbis mindenképp. A pszichiáter sem kívülről segít, hanem önmagunkat vezeti a helyes útra.
  Úgyhogy csak annyit tudok mondani, hogy próbálj meg pozitív dolgokat magad köré tenni, mint említettem pörgős zene(punk) vicces filmek-videók, tékából ki lehet hozni ilyenkor 1 új vígjátékot, stb... Tudom hogy át fogsz lépni a mostani érzéseken, csak próbáld meg akarni is.
  Én egy ilyennel tudok segíteni: meg egy ilyennel: [link]

  Ezt én is észrevettem, hogy ez a szarok-a-világra jelenség, ami nálam a depressziót váltotta fel, könnyebbé tette a dolgokat.
  De vajon hol az a határ, ami után már minden mindegy, és amit nem szabad átlépni?

Aktív témák