Új hozzászólás Aktív témák

  • domedee

    senior tag

    válasz ANOka #68658 üzenetére

    Nos, megvan a nagy kiértékelés az elmúlt 10 év digitális fotóiról. Érdekes és tanulságos, ajánlom mindenkinek, hogy nézze egyszer így végig. Amúgy a picmeta EXIF readerével csináltam. Nagyon pöpecül ki tudja dobni egy könyvtárból az összes jpg EXIF adatát egy csv-be, Onnan meg már csak pár perc excel és a kezedben van az igazság. Ajánlom, hogy ne egyben értékeld ki, hanem a kameratípusok alapján.

    Nekem az jött ki, hogy igazából nincs kedvenc és legtöbbet használt látószögem. Kamerától független lett az eredmény. Mindegy, hogy kompakt, bridge vagy cserélhető obis gép.

    A grafikonokban a csúcsok mindig az optikák két végén voltak, mégpedig eléggé durva arányban.

    Fuji S7000: 35-210mm, 35:45%, 210:8%, a többi pedig egyenletesen csökkenő a tele felé.
    Fuji HS30: 24-720mm, 24:23%, 720:2%, a többi pedig egymásba csúszó normál eloszlások, de eltolva a nagylátóbb irányában, 39, 60, 80, 100, 120 körüli csúcsokkal (na jó, a 0,5-ről 1%-ra felfutva)
    Olympus E330
    14-45mm: 28:42%, 90:17%, 36, 64 körüli csúcsokkal (a 2-ről 4%-ra felfutva)
    40-150mm: 80:17%, 300:27%, a többi pedig viszonylag egyenletesen 1-3% között, felismerhető kiugrás nélkül
    a két obi, azaz 14-150 összesítve:
    28:26% / 36:3% / 64:2% / 80: 6% / 90: 12% / 300:8%
    Olympus E-PL6 (itt még nem készült statisztikailag elég fotó szerintem)
    14-42mm: 28:37%, 84:10%, kisebb csúcsok 34/40/44/50/60/70-nél
    40-150mm: 80:17%, 300:39%, kisebb csúcsok 106/170/204-nél
    a két obi, azaz 14-150 összesítve:
    28:30%, 300:6%, kisebb csúcsok 34/40/44/50/60/70-nél, majd még kisebb, de a tele részen kiemelkedőbben 106/170/204-nél

    Szóval úgy néz ki, hogy a nagylátó fontos nagyon, utána a tele vége és közte pedig esetleges. Mindig alkalmazkodtam az adott optika lehetőségeihez. Illetve inkább használtam lábzoomot, hogy ne veszítsek az F-ből. Vagy vágtam a képből, ha arról volt szó. Ha nem volt muszáj, akkor a 330 esetén is inkább nem cseréltem obit, hanem használtam addig, amíg lehetett, hogy ne maradjak le semmiről. Aztán ha változó volt a szitu, akkor csere és egy darabig maradt az. Anno portéra is nagyon szerettem a 330-nál a 150 tele végét, hogy ne zavarjam a célszemélyt. Mivel ha valaki nem modellkedik, vagy nincs hozzászokva, akkor könnyen zavarta a kamera és lőttek a természetes reakcióknak.

    Ezek alapján úgy tűnik, eléggé bajban leszek, mert igazán fényerős nagylátók olcsón(!) nem nagyon vannak. Értve itt a 28 vagy alatti tartományt, amit kihasználnék. A nagytelére marad a 40-150 vége.

    Portréra kellene valami AF-s, fényerősebb, éles obi. Ami egyelőre a Sigma 60/2.8 lenne.
    És itt jött a kérdés, hogy általában mennyire használják ki az emberek a 45/1.8-ból az 1.8-at. Mert jobban tetszene a 60 teléje, mint amennyire az 1.8-a. Amiket nézegettem képeket, ott is sokszor nem feltétlen 1.8-on lőttek. Meg kicsit a 60 élessége is jobban tetszik. Ami visszatart, az az, hogy mennyire tudna hiányozni a nagyobb fényerő. A DOF eltérést annyira nem érzem veszélyesnek a 2.8-hoz képest.

    Ha van időm, akkor majd használom az M42 Pancolar 80/1.8-at a portréhoz. Illetve van még 1-2 kellemes régi obim.

    A közbensőkre pedig lehet, hogy a pénztárca dönt majd és alkalmazkodom. De életképes megoldásnak tűnik a 17/30/60 hármas. A 17 utána jó lenne valami fényerős, de a 25-öt túl közelinek érzem, a 45 meg túl távoli. Maradna a 30. Ahhoz meg a 45 lenne megint túl közel, a 75 meg túl távol (az árát meg inkább hagyjuk). Így a 30-hoz meg a 60 illeszkedne. Ha kihagyom a Sigmákat, akkor marad a sima 17/45 kombó.
    A 17 lenne a gyerekekhez, a portéhoz 45. Nem tudom, nehéz ügy... :(

Új hozzászólás Aktív témák