Új hozzászólás Aktív témák

  • Valkűr

    addikt

    válasz stellaz #115712 üzenetére

    Tegnap este már nem volt érkezésem bővebben irogatni, és azt sem jeleztem, h a Hifiman Ananda Stealth volt a füles amit hallgattam a Topping társaságában. Minőségi zenéhez, hosszú távú zenehallgatásra még ennyiből számomra nem derült ki melyik a megfelelőbb hangzás. Az biztos, h még az Ananda is meghálálja a kraftot ami van ebben a kis párosban, pontosabban az A30-ban. Ez valami brutális, ha másért nem ezért megérte beleáldozni, lentebb írom miért is.

    Az első amit próbálgattam a Gain állítgatás. Már a low is elég volt igazából, csak akkor legfeljebb fentebb kellett tekerni a hangerőt, de ahogy átkapcsoltam médium és High úgy változott a hangzás is. Itt nem a hangerőre gondolok, mert azt mindig lentebb vettem, hanem maga a füles megszólalása. Magasabb állásban valahogy az egész hangzás, dinamikusabbá, erőteljesebbé vált. Mint ha a Planarnak a magasabb kimeneti feszültség adná meg azt amire szüksége van. Kezdem érteni mit értenek az alatt, h hiába lehet kisebb teljesitménnyel meghajtani akkor is igényli a nagyobbat, mert csak ott tud úgy megnyílni amire egy Planarnak szüksége van. Valamiből itt tud profitálni igazából egy planar.

    Zajosodást, torzítás nem tapasztaltam High Gain értéken sem, igy valszeg lehet hinni a gyári adatoknak az alacsony zaj es torzítási értékek tekintetében. Ma újbóli meghallgatás és visszakötés közelebb vitt a valósághoz. A Topping kevésbé forszírozza a magasakat, direktebb a megszólalás pontosabb, teresebb. A Sabre Dacos K9 a magasakat a picit melegebb megszólalás mellett is jobban előtérbe helyezte, mint ha picit többet akarna mutatni magából. Na nem forszírozza de hallhatón picit hatásvadászabb megszólalás.

    Röviden a K9 egy jó mindenes egybe cucc, míg a Topping páros egy transzparensebb, tárgyilagosabb, teresebb, a zenére jobban összpontosító darab, egyik zenét sem próbálja saját magára formálni, hanem adott műfajhoz alkalmazkodva abból a legtöbbet mutat meg, olyannak amilyen a zene maga. Nyersebb, de őszintébb, míg a Fiio elfogadóbb próbál lenni. Kinek mi tetszik jobban, nekem jobban tetszik hogy inkább a nyers zenére összpontosít és a legtöbbet hozza ki amit lehet és nem takargat vagy emel ki semmit, tárgyilagos, direkt, őszinte. Itt valszeg a rosszabb minőség jobban hallgató is lesz, ahogy jobban kivehető a hangszerek hangja is. Mikor a gyerek a legót darabokra szedi és elkezdi felépíteni. Talán ez a legjobb szó erre. A Fiio meg mindennel egy kicsit megbocsátóbb, jobban magára formálja a zenét. Legalábbis számomra ebben a felállásban ez jött le igy. Remélem senkit sem untattam, picit hosszúra sikeredett.

Új hozzászólás Aktív témák