Új hozzászólás Aktív témák

• #33869 Dhampir félisten

  Új Válasz 2017-12-25 03:01:01 #33869

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dhampir

  félisten

  Boldog Karácsonyt!

  Stalkerek karácsonya: Baráti tűz
  (most írta: Dhampir)

  Danyilov bajonettjével meg-megkapirgálta az összekarcolt lábas aljára odakozmált husi-pörköltet, miközben egy dalocskát dúdolgatott eléggé hamisan:

  Zóna, Zóna fenyvese
  benne létünk szennyese
  gyantás fája visszatart
  vérző sebre viaszt varr,
  hisz szörny-mancsától csupa piros
  a harcból megtért brigadéros
  rozsdál vére inge ujján
  harmonika szitál búján...

  Hirtelen egy marék lucskos mohát lökött nyakába a szél, amelyet bosszúsan sepert odébb a körben megtelepedett borókák sáncolta bombatölcsér aljára.
  Földes kezét nadrágjába törölve fintorogva kapott be egy rágós, nyers ízű hússzeletet. Az enyhén sugárzó táplálék ugyan nem tesz jót az egészségnek, de a rengetegben eltöltött tegnapok nem kínáltak ízletesebb lakomát.
  A kráter egy kisebb tisztás közepén ült. A köztes térséget az egykoron ledobott robbanószer lökéshulláma vájta bele az egyhangúan ácsorgó, sűrű szálú fenyőerdő uralta tájba.

  -Koparinnak már két nappal előbb itt kellett volna lennie – töprengett. A várakozás feszültsége végül kimozdította alkalmi táborhelyéről. Kevés holmiját összerakva felmálházott és óvatosan felhúzódva körbe kikémlelt a gödörből.
  Már majdnem előbújt a szikkadt növényzet takarásából, amikor megérezte, hogy valaki figyeli a tarkóját. Nem moccant meg túlságosan, csak enyhén remegő keze kaparta ki földszínű zubbonyának zsebéből kicsiny borotválkozó tükrét.
  A foncsor két kicsi szemet fedett fel a ködpászmáktól gőzölgő erdőszélen, melyek szinte parázslottak a mielőbbi felfedés vágyakozásának mohóságától.
  Danyilov másik keze előre megtöltött fúvócsövét készítette elő. Odakint az a valami őrá pályázott, és nem szerette volna, ha a vélt ragadozó számára élő karácsonyi ajándékot szolgált volna fel magából.

  Félkönyékkel felrántotta magát, majd a kitartóan néző szemek irányába pördülve egyik térdére rogyva teli szippantotta tüdejét és célra tartotta fegyverét. A szemek gödre mögött homályos, hórihorgas alak sejlett át a lassan imbolygó tűlevelek árnyékában. A sztalker nem teketóriázott tovább, hanem kipréselte a tüdejében összegyűjtött levegőt és nagy erővel kifújta nyílméreggel átitatott lövedékét. Az apró tollak kormányozta kicsiny tűvéges test hangtalanul szelte át a teret és célba talált. Ekkor a tisztás fölött beömlő szél széjjel cibálta a köd rongyos drapériáját és az alacsonyan bujkáló nap sugarai átfúródtak rajta. A hosszúra nyúlt fénysugarak pászmáinak reflektorfényében lelepleződött a félelmetes ellenfél alakja. Egy feldíszített kis karácsonyfa állt a rengetegben, melynek ágacskáira két díszes gömböcskét tett fel egy meglepetést tartogató gondos kéz, amely többet már nem csinál semmit ezen a világon, mert a gyorsan ható nyílméreg átitatta gazdájának egész porcikáját.

  A megdöbbent Danyilov berontott a fák közé. Koparin hanyatt feküdt a földön és hab buggyant ki szájának sarkából. Tágra nyílt szemei már megüvegesedve és csodálkozva néztek a fenyvesek végtelen magasságába törő koronáin Észak csillaga felé. Amíg a bajtársát sirató sztalker összeroskadva ült a karácsonyfa mellett, az éltető nap gyorsan elmerült a fenyvesek óriásainak zord háta mögött. Motoszkálás zörgette meg itt-ott az erdőt és rekedtes, hosszan elnyúló ordítás reszkettette meg a vadont, széttépve csendjét. Egyre több lámpácska gyulladt ki a fák tetejétől tenyérnyi lyukakra szabdalt égbolton. Szenteste volt.

Új hozzászólás Aktív témák