Új hozzászólás Aktív témák

  • madgie

    titán

    Rég írtam már a startrails-es bénázásaimról... vasárnap van, agyilag fáradt is vagyok, itt az ideje :D

    Szóval, múlt héten kikavartam a város szélére éjszaka, "na majd az új halszemmel mit lövök én" címszó alatt. Nagy nehezen találtam egy vállalható beállítást, miután kábé negyedszerre is belelátszottak a mellettem elmenő autók fényei az adott képbe (hajrá lájvkompó, egyből szemet szúr).

    Szóval megy a kompótmód, érzem, hogy gyűlik a pára, jön lassan a köd, valószínűleg negyed-fél óra és vége a mai fotózásnak. Valami agyatlan indíttatástól vezérelve ama nagy ötletet szülte meg pálinkaáztatta szürkeállományom, hogy én most beza elérem a nagy zent: beülök a kép sarkába alul, felettem lesznek a csillagok, sávot húz a felhő, hátulról látható tetovált félmeztelen testem óriási keleti bölcsességről és végtelen nyugalomról fog árulkodni.

    Elő is vettem a telefont, az E-M10 tud wifit, mit bohóckodjak itt visszaszámlálással, ha látom, hová kell ülni, mit kell csinálni.

    Nos, a következő tíz perc azzal telt el, hogy szarrá fagytam és a lent látható hibaüzenetet próbáltam elhárítani. Jó, ha négy méterre ültem közvetlenül a gép előtt! Nyomkodtam erre, indítottam arra.

    Aztán inkább hazamentem, a végtelen nyugalom elfogyott.

    Köszönöm szépen, Olympus OI Share! :))

Új hozzászólás Aktív témák