Na, akkor Lelit MaraX.
Kb. 1 hónapja használom, ezért még csak az elején vagyunk az ismerkedésnek. 0:0-tól nagyon jó kávékat húzok vele, ihatatlant pedig egyszer sem. A klasszikus és a konzervatívabb újhullámos kávékat preferálom, elsősorban Paljoc és Pacificaffe vonalon mozgok, de a Roastopus kávéi is megfordulnak nálam. Előtte Gaggia Primo volt, ahhoz képest sokkal kevésbé macerás, nem kell annyit játszani, nehezebb megégetni a kávét, és ez tud gőzölni normálisan.
Az összeépítési minőség jó, rendes minőségű acéllemezek vannak benne, nem nyeklik-nyaklik, fél kézzel teszem föl és veszem le a kart, nem csöpög, nem tűnik gagyinak, a belseje is szép, átgondolt, a szerelése is könnyű ( a gaggiához képest is). Rendes minőségű csövek és ipari alkatrészek vannak benne, a fej is rendben van, szép kidolgozású. 20 kiló körül van a gép. A gőzbojler 1,8l rozsdamentes acél. A pumpája a szokásosnál kicsit csendesebb. Én inkább azt mondanám, tompább, és kevésbé zavaró a hangja, de a csészék miatt be tud csörömpölni így is.
A MaraX 2 módban tud működni: normál HXként, amikor a gőzbojler nyomását a gőzbojler hőmérséklet-szabályozásával állítja be. Bevallom, ezt a módot nem használtam, nem igazán látom létjogosultságát. A másik az X mód. Gyakorlatilag 2 hőszenzor, plusz piden keresztül egy összetett algoritmussal szabályozza a kávéfőző működését (hivatalosan „brew pioritiy” mód, ezt nem tudom, hogy lehetne fordítani). Ilyenkor a termoszifon hőmérsékeltét a gőzbojler hőmérsékeltállításával, gyakorlatilag áttételesen szabályozza.
Bekapcsoláskor elég durván bedurrantja a gőzkazánt, ilyenkor a gyors felfűtés érdekében a nyomás 3 barig is felmegy. Kb. 20-30 perc így is a melegedési idő, ez nem sokkal több, mint a Gaggia esetében, szerintem vállalható. Szerencsés, hogy a bekapcsológomb mechanikus, így rá lehet kötni egy okoskonnektorra, így nálunk minden reggel 7kor már üzemmeleg, meleg csészékkel.
A hőmérséklet egy 3-as váltókapcsolóval szabályozható. 0: 90-91, 1: 92-93 2: 94-95 fokos beállítást jelent. Ezt én nem mértem ki, de a neten elég meggyőző videók vannak arról, milyen stabilan tartja a beállíott hőmérsékletet. Ez elsőre kevés lehetőségnek tűnik, de eddig minden kávéhoz találtam jó beállítást, pedig a 2-es fokozatot csak kipróbáltam, és soknak tűnt.
Stabil állapotban a kazánnyomás 0,6-0,8 baron van. Ilyenkor gyakorlatilag a kávé előkészítése után (hűtőcsapolás nélkül!) felrakja az ember a kart, és lefőzi a kávét. Van benne egy jó automatizmus, kávéfőzés közben a rendszer bekapcsolja a fűtést, így miután megtörtént a csapolás, gyakorlatilag a gőznyomás 0,5-1 perc alatt eljut 1,5 barig, amit stabilan tart. Én ilyenkor szoktam gőzölni, a gőznyomást stabilan tarja gőzölés alatt 1,3-1,5 baron. Kis rutinnal nagyon szuper tejhabot készít, még az én korlátozott képességeimmel is egész jókat öntök.
Ha több kávé kell, akkor ha a csapolások között 2-4 perc telik el, akkor elég hőstabil a rendszer. Viszont 5 perc után „elszáll” a hőmérséklet, és 15 perc után stabilizálódik ismét. Tehát nálam, ahol jellemzően 1-4 óránként van egy csapolás, tökéletesen működik.
Jellemzően a reggeli rutin kávéőrléstől a kész eredményig (1 kapu 1 esp. machiato) 3 perc alatt készül el, és ez párszor simán ismételhető 3 percenként. Ha megáll a folyama, akkor a hőstabilitásra várni kell negyed órát. Emiatt szerintem irodába nem igazán alkalmas, házi baristáknak annál inkább.
Valamilyen megfontolásból az OPV vizét a tálcába vezetik gyárilag, emiatt elég sok vizet pacsál el hűtőcsapolás nélkül is. Erre van megoldás, egyesek az OPV vizét egy csővel a tartályba, én egy átkötéssel a pumpa elé kötöttem, így a vízfogyasztás minimális. Lehet vele együtt élni gyári állapotban is, de én inkább szétszedtem és összeraktam, elment vele fél óra, azóta tuti. Jó nagy csepptálcája van egyébként.
A lényeg pedig: egy nagyon durva szintugrás a Gaggiához képest (primo, szűkítőzve, PIDelve, de rézkígyó nélkül). Sokkal konzisztensebb a végeredmény, gyorsan lehet jó kávékat készíteni, nem kell annyit bíbeblődni a beállítással. A Gaggiánál nagyon zavart, hogy nagyon pontosan kellett beállítani minden, hogy ne legyen se keserű, se savanyú. A keseredéssel állandó problémáim voltak. Robusztás blendekből valahogy mindig kihangsúlyozta a robustat. Ennek kifejezetten jól állnak a klasszikus kávék. Jellemzően 1-es fokozaton használom, a sötétebb kávéknál 0-n. A 2-est kipróbáltam egyszer, de a Roastopus világos etiópját kicsit megégettem, visszaraktam 1-re, úgy tuti volt. Állítás után kell neki kb. 10-15 perc a hőstabilitásig.
Én BFben 300e-ért vettem. Ezen az áron egyszerűen nem tudtam otthagyni. Szerintem ennyi pénzért ennél jobb E61 fejes gép nincs a piacon (sokat kerestem pedig, de nem találtam). Az első reális alternatíva az Expobar Office Leva Dual, azt is nézegettem, de sehogy sem tudtam rávenni magam, hogy 500k-t költsek kávéfőzőre. Nekem fontos volt, hogy számlás legyen (cégben el tudom számolni), plusz hogy garis legyen. Ahogy láttam, az értékét is jól tartja, ezeket a gépeket 280-300e körül el lehet passzolni jó állapotú használtan, így sok kockázat nem volt benne.
Bocsánat, ha hosszú voltam. Ha van kérdés, szívesen válaszolok.
Fototrend
