Új hozzászólás Aktív témák

  • fanti

    addikt

    válasz aelod #125633 üzenetére

    Az ízületeim?

    A bal vállamat 14 éve eltörtem egy szerencsétlen kerékpárbalesetben, ami után fél év is eltelt, mire keményen tudtam edzeni. Fekvenyomásnál átterheltem ösztönösen a jobb vállamra, azaz kb. 2cm-ert félrefogtam a rúdon. Emiatt persze a jobb vállízületem teljesen elkopott. Tavalyi vizsgálat alapján a jobb vállam csont a csonton, ízületi rés eltűnt....fáj is elég sokat, jobbadára csigás nyomógépen tudok csak nyomni, pedig imádtam a fekvenyomást szabad súllyal. Jól is ment, pólóban nyomtam állítva 225kg-ot, de éreztem, hogy ez az én határom, amit csak növekedési hormonnal tudnék átlépni, amit viszont a kockázata és az ára miatt nem vállaltam már be.
    Pedig úgy hidd el, hogy folyamatosan használtam ízületvédőket, de egy vállspecialista ortopéd sebész barátom szerint az semmit sem ér ha a genetika meg mást mutat.
    Így, 46 éves fejjel már sok mindent másképp látok, de rengeteget köszönhetek a sportnak.

    1986-ban kezdtem gyúrni, és 73kg / 188cm voltam, húsz évre rá 160kg / 188cm voltam, baromi erős, de ez az erő a hétköznapokban konkrétan semmire sem jó. Versenyezni, arra igen, de 160 kilósan csak totyogtam mint egy kacsa, izzadtam és hát mondhatom, hogy ugyan jól megbámultak az emberek, de ez ilyen "nézd már azt a kurva nagy izomagyú bunkót" féle megbámulás volt zömében.
    De szép volt, jó volt, voltam ilyen is.

Új hozzászólás Aktív témák