Új hozzászólás Aktív témák

• #198337 Dorian félisten headhunter #198336

  Új Válasz 2025-08-11 10:17:36 #198337

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dorian

  félisten

  válasz headhunter #198336 üzenetére

  És ezt így utólag hallani tőle:
  "nagyon sok testépitő és erőemelő meghalt az utóbbi 5-6 évben 50 éves kora előtt... fiatalon úgy gondoltuk, hogy úgysem történhet semmi... mesze volt az a 40-50 éves kor amikor lehet belőle valami baj, délibáb. Most már nem az"
  

  Kicsit hosszú, de maximálisan ontopik:
  "A haverom 42 éves volt akkor. Jól néz ki, aktív, magabiztos - kiváló küzdősportoló, akit tisztelnek az éjszakában is...
  Aztán egy könnyű edzésen minden előzmény nélkül esik össze...
  A mázlija, hogy rendőrökkel gyakorolt - akik tudták mit kell tenni.
  A mentőhelikopterben másodszor is megáll a szíve. Aztán műtét, kóma - hosszú rehabilitáció.
  Ő végül megúszta...
  ...de nem egy sportolót, testépítőt vagy edzőtermi példaképet
  veszített már el a világ „hirtelen szívmegállásban”.
  Sokan nem tudják, hogy EGÉSZEN PONTOSAN,
  mi történik ilyenkor belül.
  Úgyhogy most végignézzük a dolog élettanát - a szokásos "masztolásmentes" módon: teljesen érthetően - lépésről lépésre!
  Ha gondolkodál a szteroidhasználaton, vagy csak érdekel, hogyan reagál a test, ha „mesterségesen belepiszkálunk” a hormonrendszerébe, akkor ezt érdemes végigolvasnod.
  Szóval hogyan vezethet a szteroid a korai szívhalálhoz?
  A testépítők által használt anabolikus szteroidok első ránézésre csak a vázizmokat növelik. De ez csak a látszat! Valójában a szívizom fehérjeszintézisét is fokozzák
  – és ez az első láncszem a problémában. A szív ilyenkor viszonylag gyorsan megnagyobbodik és a bal kamra fala megvastagszik. ( Ez az a rész, amelyik kipumpálja a vért a szervezetbe. )
  De miért baj ez - kérdezheted joggal - hiszen ugyanez történik a rendes edzés alatt is, nem? Nem egészen!
  A hajszálérhálózat nem fejlődik ugyanúgy a szívízmokkal együtt,
  mint a "csak sporttal" nővekedő kamra esetén. Viszont a kamra fala vastagabb lesz → a szív így kevésbé tud megtelni vérrel → ettől romlik a teljesítménye → ezért kénytelen nagyobb belső nyomással működni → és mivel méretéhez képest relatív kevés vért kap, így fáradékonyabb - és kicsit "oxigénhiányos" lesz a szív maga is.
  
  A legnagyobb gond az, hogy ezek a nagyobb sejtek sokkal sérülékenyebbek, és
  ha sérülnek ( márpedig a fenti okokból jó eséllyel fognak, lsd. ischémia + szöveti stressz) akkor ezek a sérülések hegesedéssel gyógyulnak meg. / ne a fasciaszekták fantáziakölteményeire gondolj, hanem a rendes fibrózisra, ami egy tényleg komoly probléma. Ezt a szív esetében diffúz interstitialis fibrosis-nak nevezik - amikor a szív izomzatában keletkezik a hegszövet. )

  De miért akkora baj ez? A szívritmus miatt!
  A szívnek van egy saját áramköre – az ingerületvezető rendszer. (szinuszcsomó, AV-csomó, His-köteg, Purkinje rostok, stb.stb.) Ez a vezetékrendszer arra való, hogy az elektromos aktivitásával összehangolja a szívverést: Először a pitvarokat húzza össze,
  majd kis késleltetéssel a kamrákat is, így biztosítva, hogy a szív hatékonyan pumpálja a vért, és ne maradjon pangó vér sehol a szívben.
  A szív ezen elektromos működése nagyjából azon múlik, hogy az ingerület gyorsan, pengén és homogén módon fusson végig a szívizmok rostjain keresztül.
  És itt jön képbe a hegszövet:
  Sajnos ahol a szív fala megváltozik, ott ez a rendszer is egyre nehezebben működik jól - ahol hegszövet van, ott nem lesz aktív elektromos vezetés. Emiatt az ingerület "megkerüli" ezeket a területeket - ez késéseket, zavarokat, majd később örvénylő körpályákat ( reentry mechanizmusokat) okozhatnak.
  Ez a ritmuszavarok egyik alapja.
  A szív persze így is elműködik: de ha a "vezetékek összevissza futnak", néha rosszkor húzódik össze, néha ki is marad az összehúzódás.

  A legnagyobb veszély: Az ilyen ritmuszavarok eleinte totál tünetmentesek.
  Erős vagy, bazi izmos, a tesztoszteron szinted az egekben, és később is gyakran csak mellkasi kihagyásnak, szédülésnek tűnnek a panaszok – viszont egy rossz pillanatban
  kamrafibrillációhoz vezethetnek.
  Ez az, amikor a kamra, többek közt a reentry mechanizmusok miatt, hatástalanul rángatózni kezd ( fibrillál ) - és nem tudja kipumpálni magából a vért. Az ilyesmi pár percen belül halálos lehet ha nincs azonnali újraélesztés.
  Ez egy gyakori oka a sportolók "hirtelen" szívmegállásának.
  Na és az infarktusok?
  A szteroidhasználat fokozza a vérrögképződésre való hajlamot is. Ez azt jelenti, hogy azokon a koszorúereken belül, amik a szívet táplálják, könnyebben képződik trombus (vérrög). Ez, egy már részben beszűkült érszakaszon, teljes elzáródást
  okozhat → ez a klasszikus szívizominfarktus.
  És ha mindez egy merev, ritmuszavarra hajlamos szívben történik, akkor már érted, miért lesz sok esetben végzetes.
  
  Mindez előfordul, hogy nem 60+ évesen, hanem 30–50 éves, erős, sportos emberekkel történik. Bár rengeteg testépítő pácenstől és havertól hallottam
  már a mondatot: "Én ésszel tolom" A tudomány mai állása szerint nincs biztonságos dózis. ( Közülük is többen kaptak azóta 35 és 50 éves koruk között infarktust. )
  
  Már néhány hónapos kúrák is előfordul, hogy maradandó változásokat okozhatnak a szívben. Persze ez nem törvényszerű - és nem mindenkinél adódik így, de ha igen, akkor ezek nem feltétlen évtizedek alatt kialakuló ügyek. Egy ilyen kardiomiopátia (NI-DCM), némi kokszolással és hajlammal pár év alatt is simán összejöhet.
  És igen! Nyilván sokan vannak, akik sértetlenül túlélik ezt.
  Csak honnan tudjuk előre, hogy ki lesz az, aki nem?

Új hozzászólás Aktív témák