Új hozzászólás Aktív témák

• #10167 And veterán atesss #10166

  Új Válasz 2010-12-16 17:05:20 #10167

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  And

  veterán

  válasz atesss #10166 üzenetére

  "De próbanyákon raktam össze, hát a szegmensek összekötése kis vezetékekkel baromi nagy munka volt."
  Hát, ez ismerős , de a probléma szerintem egy maratott nyákon nem létezik, csak a dugdosós-összekötögetős próbapanelen.
  "Ez most működik szépen, a digitális órához viszont a megszakítás működését még
  tanulmányozom. Meg ugye ahhoz majd a pontosság miatt időalapnak 16 bites timer kell, nem elég a 8-as, stb."
  Ezzel nem értek egyet: a 8-bites timer éppen ugyanolyan pontos (merthogy ugyanaz) óragenerátor vezérli, mint a 16-bitest. Az egyetlen hátrány, hogy olyan órafrekvencia esetén, amely nem kettő egész számú hatványa, az időzitők értékét túlcsordulás esetén az ISR-rutinban piszkálni kell. De ehhez egy 8-bites is tökéletes, ha jól ki van számítva (hogy ne nulláról inkrementálódjon ismét, hanem az általad megadott értékről), ill. az adott timerhez tartozó előosztó is jól van konfigurálva. Ezért kifejezetten órához nagyon hasznos a 32,768 kHz-es kvarccal működő LP-oszcillátor, de ugye ez nem mindig járható út, főleg ha közben egészen mással is kell foglalkoznia a procnak.
  "Akkor végülis mit ajánlanál az anódok és a katódok vezérlésére ?"
  Még mindig ugyanazt: kisáramú (a közös elelktródánál már figyelni kell az áramlimitre), pici tokozású (hagyományos alkatrésszel TO-92 vagy SMD-ben SOT-23), a polaritásnak megfelelő csatornájú mosfetet vagy bipolár-tranzisztort. Az ULN2803 egy 8-fokozatú, NPN-darlingtonokat tartalmazó meghajtó tömb, az is megfelelő (mondjuk a közös katódok vezérléséhez), az adatlapján szépen ki van rajzolva egy-egy fokozata. Az egyes szegmenseket viszont szvsz. csak akkor éri meg külön meghajtókról járatni, ha valami extrém nagyáramú vagy halvány kijelzőt használsz.
  "Illetve azon gondolkoztam, hogy egy fényerő-szabályzást meg lehetne úgy oldani, hogy a kijelző-táp rész előtt van egy változtatható fesz.-stabilizátorom (pl. LM317)."
  Közös anódosnál valószínűleg járható, de közvetlen szegmensvezérlés esetén csak akkor, ha a stab kimenőszintje nem lépi át az MCU tápfeszültségét. Ilyesmivel én nem bonyolítanám az életet, de ez tényleg ízlés kérdése.
  "Az külső/elem MCU-táplálás közti átváltást hogyan lenne jó megoldani ?"
  A legegyszerűbben egy-egy diódával, amelyeket a külön tápokkal sorban kötsz be. Nem kell ezt bonyolítani: ha csak az elem van a körben, akkor az áramkör azt terheli, ha viszont külső tápról megy, akkor azt. Ennek feltétele, hogy a külső táp feszültsége mindenképp nagyobb legyen, mint az elemé, ellenkező esetben bekapcsolt tápnál is terhelődik az elem. A két dióda a kis feszültségesés miatt célszerűen schottky típus lehet, az anódjuk a két külön pozitív tápág felé kötve, a közösített katódjuk pedig mehet az MCU-t ellátó stabilizátor bemenetére. Stabilizátorból pedig olyat illik választani, amelynek a nyugalmi árama nagyon kicsi (ilyen 7805-ös klónok nem jók, azok 4..5 mA-t zabálnak alapban). Pl. Chipcad-nél kaphatóak olyan Ricoh stabilizátorok, amelyek 1-2 µA körüli sajátfogyasztással is elvannak (pl. R1154H050B). Ipari redundáns tápok 'szavazó' moduljai is ilyen kétdiódás megoldással működnek.
  "De olyan fekvőt, aminek az előlapja lenne átlátszó, hol találhatok ?"
  Hát, ez bizony problémás. Pár éve feljesztettünk egy pici műszert, és akkoriban egyetlen elérhető műanyag műszerdoboz volt, amely átlátszó kijelzőablakkal és elemtartóval is rendelkezett. Az Elektrokontha árulta, de azóta már kifutott, 2-3 éve is úgy rendeltek a kedvünkért külföldről pár darabot. Szóval a megfelelő dobozt aztán keresgélheted, egyes katalógusokban (pl. ELFA) vannak szép számmal, de kis darabszám esetén nem olcsók, és a beszerzés / szállítás sem az. Böszme, ablaktalan fém műszerházakból viszont sokféle méret létezik.

Új hozzászólás Aktív témák